Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-271

Az országgyűlés képviselőházának 271. főjegyzőnek, Magnin Alfrédnak szakavatott nagyszerű munkája alapján a Községi Jegy­zők Országos Egyesülete elkészítette memo­randumát, amely ma már ott fekszik a bel­ügyminiszter úr előtt. Én csak arra kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék ezt az egy­szerűsítést most már minél előbb életbe lép­tetni, mert tessék elhinni, hogyha a község­háza az éjjelt is nappala tevő jegyzőnek nem­csak erkölcsi és lelki erejét őrli fel, hanem a fizetését is elveszi rendbírságokban, amelye­ket reá rónak, akkor sem lesz képes feladatai­nak eleget tenni. (Jánossy Gábor: A rendbír­ság különben is középkori intézmény!) Jö­vök vele! (Jánossy Gábor: Ott van a fe­gyelmi!) A falu vezetőjétől azt várjuk, hogy a fala rendjét, a falu nyugalmát biztosítsa, őrt álló katonája legyen ott a nemzeti gondolatnak; azt várjuk tőle, hogy égő lélekkel, élő hittel biztassa, vigasztalja azt a falusi népet, ve­zére legyen neki és a jobb jövőbe vetett hitet öntse bele. Ört áll a falu jegyzője és nincs neki más fegyvere, mint a honszerelme és a falu imá­data. Vállán ezzel a fegyverrel áll szemreb­benés nélkül. Lelkiereje még megvan, mert lelkierejét senki nem veheti el tőle, ellenben a lábai már inognak, a verejték már gyön­gyözik homlokán és hiába kiált be az őrszo­bába segítségért, nem hallja meg panaszos szavát senki. Mélyen t. Uraim! A szégyenpír futja el arcomat, amikor itt, az ország első házában kell odakiáltanom, hogy a, községi tisztviselő, a jegyző, a segéd jegyző, a tanító, az írnok, a kisbíró és orvos, hónapok óta nem kap fize­tést. A jegyző és a tiszti alkalmazott éhezik. (Ügy van! Ü[gy van!) A községi alkalmazot­takra vonatkozólag van egy statisztika a ke­zemben, amely az eddig ibefutott adatokat tartalmazza. E szerint 350 főjegyző 776 havi, 295 segéd jegyző 662 havi, 354 irodatiszt 723 havi, 220 orvos 634 havi és 129 állatorvos 364 Ihavi, tehát 1353 községi tisztviselő 3119 havi fizetést még nem kapott meg és van közöttük olyan is, aki már 8 hónapja nem kapott fize­tést. (Griger Miklós: Éljen a kormány!) Hát nem mozdul meg a lelkiismeretünk, hogy mi mindannyian és ebben az országban a tiszt­viselők is, elsején zsebreyágjuk fizetésünket és a mi testvéreink kint éheznek, azok a test­véreink, akikre tulajdonképpen állami életün­ket felépítjük. Elmondok egy példát. Lent voltam kerüle­tem egyik falujában, éppen délre harangoz­tak. El akartam menni a vendéglőbe, hívtam magammal a jegyzőt, hogy kísérjen át mire azt mondta, hogy ő ezt nem teheti meg, nem azért, mintha sajnálná a pohár sört, mert re­méli, hogy azt én megfizetném neki, nincs egy krajcárja sem, de szegyei kimenni az utcára, mert fűnek-fának tartozik, ő már hónapok óta bent ül az irodájában, onnan belép a szobá­jába, a lakásába és nem mer kimenni az utcára. Ennek az embernek két tanuló fia van otthon, akiket kivett az iskolából, mert nem tudta a táppénzt fizetni. (F. Szabó Géza: Közéleti tisz­tesség kérdése ez. Nagyon szomorú dolog.) Ebben a kérdésben kétszer, sőt háromszor szó­laltam már 'fel, onert közben interpelláció alakjában is szólottam. Deputációban voltunk a pénzügyminiszter úrnál, deputációban vol­tunk már mindenütt és mindig csak azt^ a sztereotip választ kaptuk, hogy nincs pénz. Bocsánatot kérek, nem lehet azt mondani, ülése 193 If május 3-án, csütörtökön. 133 hogy nincs pénz, mert a községi tisztviselők nem kérnek pénzt, ők nem akarnak megter­helést az államra, csak kölcsön kérik a pénzt, hogy ősszel, amikor az adózás megindul, azt visszafizessék a községek. Egyszerű hitelmű­veletről van tehát szó, és ezt a hitelműveletet nem hiszem, hogy ne tudná megcsinálni ez az ország kilenc vagy tíz millió pengővel. A tizenkettedik órában kérem a pénzügyminisz­ter urat, méltóztassék a községek nyomorult­jain végre már segíteni. (Helyeslés a jobbol­dalon.) Igen t. Ház! Talán nem olyan súlyos, de nyomában jár az igazságtalanság szempontjá­ból az a kérdés is, amely a jegyzők földhaszon­bérével van kapcsolatban. Az 1926. évi 62.000. számú rendelet rendelkezik arról, hogy a ter­mészetbeni javadalmak a fizetésekbe beszámí­tandók. A földhaszonbér egyenértékét a ka­taszteri tiszta jövedelem 24%-ában állapítot­ták meg akkor, amikor a búzának 28—30 pengő volt Ez a beszámítás igen sok helyen oda vezetett már, hogy a jegyzőnek a földből nemcsak hogy egyáltalán nincs már jövedelme, hanem sok helyen ráfizet. így vagyunk a ter­ménybeli járandóságokkal is, amelyeket ille­tően 1926-ban azt mondották, hogy ha a termé­nyek árában csökkenés állana be öt éven belül — mert öt évig nem lehet változtatni rajta — és legalább 20%-os eltolódás van, akkor az al­ispánok újból megállapíthatják az egyenérté­ket. Ez 1926-ban volt, most az 1934-ik évben élünk, az eltolódás nem 20%, amint nagyon jól tudjuk és a kérdés ma sincs rendezve. A Jegy­zők Országos Egyesülete előterjesztést tett már a belügyminiszter úrnak és a pénzügyminisz­térium már háromszor kért be statisztikát a községek részéről, hogy hogyan áll ez a két ügy, a megvalósulás stádiumáig azonban nem tudott eljutni ez a kérdés. Pedig nem kell hozzá más, mint egy rendelet, csak annyi kell, hogy az alispánra bízzák annak a megállapítását, hogy a mai viszonyok között minő az a szorzó­szám, az az arányszám, amely itt beszámí­tandó volna. Tisztelettel kérem a pénzügymi­niszter és a belügyminiszter urakat, hogy eb­ben a kérdésben méltóztassanak mielőbb ren­det teremteni. Igen t. Ház! Elérkeztem a közigazgatási élet területének egyik legszégyenletesebb pont­jához, a rendbírságoláshoz. (F. Szabó Géza: Hány hatóság rendbírságol ? Huszonöt.) Az 1929. évi XXX. te, ha már ennek a megszégye­nítő korbácsnak bent kell maradnia a törvény szakaszai között, helyesen elrendeli a rendbír­ságolást, ellenben minden egyes tisztviselőnek csak egyetlen hatósága van, amely ő felette rendelkezik és amely rendbírságolást alkal­mazhat. Ellenben a jegyzőnek harminc rendel­kező hatósága van és hetvenen felül van azok­nak a hatóságoknak száma, amelyek őt dolgoz­tatják. Most méltóztassék elképzelni, hogy a nélkül, hogy egymásról tudnának, ezek öntik a munkát a községházára és mindegyik a ma­gáét jelenti ki legsürgősebbnek, amelyet 24—48 óra alatt el kell a jegyzőnek intéznie. Ameny­nyiben a jegyző képtelen ennek eleget tenni, rögtön készen vannak az ítélettel, hogy vagy hanyag, vagy renitens, de mindenesetre rend­bírságot érdemel. (Ügy van! Ügy van!) Már most e téren valami jogbiztonságot kell te­remteni. Meg kell mondanom továbbá, hogy legújabban az adóhivatalok is előléptek a jegyzőnek felső hatóságaivá. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezek valósággal ipart űznek abból, (Egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom