Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-271

Az országgyűlés képviselőházának 271. nak együttes kezelése, tárolása és külföldön v-aló elhelyezése intézményesen egy kézben összpontosíttassek. Azzal, hogy a gabona árát fel fogjuk tornászni, azzal, hogy piacot szereztünk, még nem segítettünk a kisgazdán, ha a szükséges gazdasági eszközöknek áiát nem tudjuk a gaho a érához viszonyítva lenyomni. Bár elismerem, hogy a kormányak e téren vannak már bizonyos eredményei, (Farkas Gyula: Nagy eredményei!) mégis szükségesnek látom, hogy a kartellek letörése iránti munka tovább folyjék és pedig eréllyel, (Egy hang jobbfclől: Eredménnyel! — Jánossy Gábor: 102 kartellt már megszüntettek! Most jön a többi! — Esztergályos János: Az a 102 kartell a holdban volt! — Zaj és ellenmondások jobbfelől.) főleg pedig kívánunk egészséges árszabályozó vámpolitikát, amely ebben a kérdésben különös segítségünkre lehet. Igen t. Ház! A védettség kérdésében, amikor erről szólni kívánok, csak azt kívánom megállapítani^ hogy a védettség behozatala ennek a kormánynak nevét történelmileg megörökítette. Ennek a rendeletnek azonban van egy eredendő, veleszületett nagy hibája, ' amelyen segíteni kell, ha azt akarjuk, hogy a védettségi törvény tényleg azt a célt szolgálja, amelynek érdekében alkották. Mindenki nagyon jól tudja, 'hogy a kisgazdának ősszel nincs pénze. (Esztergályos János: Tavaszkor van?) Illetőleg csak ősszel van pénze; bocsánatot kérek a tévedésért. Tavasszal nincs pénze, nyáron nincs pénze, csak ősszel van pénze. A negyedévi törlesztéseket tehát őszre kell halasztani, amikor a kisgazda fizetőképes. (Kiss István: Ilyen rendelet kiadása készül!) Nem tudom, (hogy készül-e, de én sürgetem ennek a rendeletnek kiadását, mert ha ez nem történik meg, akkor lesznek ugyan a kormánynak telepítésre alaklamas birtokai, ellenben szaporodni fognak a letelepítendők és növekedni fog az elkeseredettek és az elégületlenek száma is. T. Ház! Azt állítom, hogy kisgazda bajokról nem is lehetne beszélni, ha a 'közterhek arányban állanának a gazdálkodás jövedelmezőségével, ha nem állanának azzal éppen fordított arányiban. (Ügy van! jobbfelől.) Nagy örömmel halloítítam az adóügyben a pénzügyminiszter úrnak azt a felfogását, hogy ő is sokalja az adókat és arányosítani kívánja azokat. Ellenben elszomorított az a kijelentése, hogy a mai időket nem tartja alkalmasnak arra, hogy nagyobb, egész adópolitikánkat átfogó gyökeres adóreformmal jöjjön. Nemcsak a kisgazdák, nemcsak a kisexiszteneiák érdekében, nemcsak az adómorál visszaállítása érdekében, nemcsak az adók arányosságába és az igazságosságba^ vetett hit helyreállítása céljából, (hanem — állítom ezt — elsősorban"; az áll amikincstár érdekében volna szükséges egy nagyobb reform az adópolitika kérdéséiben, amelynél feltétlenül megvalósítandó volna a létminimum adómentessége. A létminimum adómentességének biztosításával a kincstár nézetem szerint nem áldozna fel semmit a jövedelméből, mert azt az összeget, amelyet adóra fizetett volna az a 'kisember, akinek most a létminimum adómentességét megadnók és aki így abba a helyzetbe jut, hogy legalább vásárolni és fogyasztani tud, a fogyasztás révén forgalmiadéban közvetve kapná meg az állam és így jutna hozzá ahhoz a pénzhez, amelyet egyenesadóban elvesztett. A jövedelmeknek progresszíven való megadóztatása feltétlenül több adóbevételt jelenülése 193A május 3-án, csütörtökön. 131 tene a kincstárnak és így az adóreform legelsősorban az állam érdeke, különösen most, amikor úgyis mindig deficites költségvetéssel kénytelen dolgozni. Ha már azonban a pénzügyminiszter úr nem tudja ezt az elvet magáévá tenni, arra kérem, méltóztassék legalább olyan részleges adóreformmal jönni, amely a kisexisztenciákat van hivatva megmenteni. Gondolok itt elsősorban a kis házakra és a közmunkák aránylagos megoszlására. (Esztergályos János: A pénzügyminiszter úrnak eszében sincs! Azt mondotta, hogy pusztuljon a hitványa, a silánya, pusztuljanak a gyengék! — Kálmán István: Ilyent nem mondott! — Zaj jobbfelől. — Elnök csenget.) Én azt mondottam, hogy a kisexisztenciákat kell mentesíteni. (Egy hang jobbfelől. K'isexisztencia nem hitvány ember, az nem egy!) A közmunkák arányosítása alkalmas volna arra, hogy a kormány nagyobb tempóban építse meg a bekötő utakat, amelyeknek hiánya a kisgazdákat ma tulajdonképpen elzárja a piactól. Ezeknek a bekötő utaknak a hiánya okozza azt, hogy a kisgazda nemcsak azért, mert az adóját, a takarékpénztári kamatot és a tőke egy részét kell neki őszszel megfizetni, hanem azért is, mert ha beállnak az esőzések, még gyalogszerrel sem tud kimenni falujából, terményeit nem tudja máskor érvényesíteni, mint ősszel. Ezért szükséges, hogy a bekötő utakat a leggyorsabb tempóban építsük meg. (Helyeslés jobbfelől.) Ez egyébként maga után von mindjárt egy másik szociális eredményt is, azt tudniillik, hogy a bekötő utakkal munkát adunk a munkanélkülieknek. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Hálás köszönettel veszem a pénzügyminiszter úrnak azt a kijelentését, hogy az adóigazgatást egyszerűsíteni kívánja, mert hiszen nemcsak a szegény ember, hanem talán még a logarithmust olvasni tudó ember sem tud eligazodni egy adókönyvecskén. Ha az a szegény polgár erején felül hoz áldozatot, akkor legalább tudja azt, hogy mire kell neki azt hozni. Szükséges azonban ez különösen az adóközigazgatás szempontjából is, mert — méltóztassanak elhinni — az adóközigazgatási tisztviselők megfulladnak a munkában és egyébként is a legnagyobb káosz uralkodik itt, mert ők maguk sem ismerik már ki magukat e téren. Igen t. Ház! A földhözjuttatottak kérdésével ebben a Házban már ig^en sokat foglalkoztak a költségvetési vita során és én nem óhajtok a földreform kérdésével foglalkozni, mert arról elítélő vélemények leginkább éppen erről az oldalról hangzottak el. Szükségesnek tartom ellenben megkérni a pénzügyminiszter urat, hogy a földárak leszállítása irányában minél előbb méltóztassék intézkedni, hogy azok; a szegény földhözjuttatottak földjeiket megtarthassák és ne legyenek kénytelenek azokról lemondani. De különösen kérem a pénzügyminiszter urat — és itt csatlakozom Létay Ernő igen t. képviselőtársam indítványához —, hogy a hátralékokat méltóztassék elengedni, hiszen ezek sohasem lesznek többé behajthatók és igazán felesleges az, hogy a mérleg aktívum oldalán csak azért hagyjuk meg ezeket, hogy a mérleget javítsák, amikor egyébként a megfizethetlen hátralékok nyilvántartása nem áll arányban azzal az elkeseredéssel, amelyet a földhözjuttatottak lelkében ez állandóan felszínen tart. Igen t. Ház! Az irányított gazdálkodásról is óhajtok néhány szót szólni és csak egy-két elgondolásomat hozóin fel. Ezt a kérdést kimeríteni nem lehet. Annyi nagy akadály tornyo-