Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-271

130 Âz országgyűlés képviselőházának 271 jobbfelöl.) mert mit ér az olyan párttag-, akit erőszakkal akarnak, — hogy igen t. képviselőtársam szavával éljek — begyömöszölni egy pártba, (Úgy van! Ügy van! jobbfelől) de különösen mit ér az akkor, amikor titkos választójog előtt állunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nagyon téved tehát igen t. képviselőtársam ebben, mert mi meggyőződéssel igyekszünk párttagokat gyűjteni, nem pedig erő-. szakkal és ami az erőszak vádját illeti, legyen szabad azt visszaadresszálnom oda, ahonnan elhangzott, (Nagy zaj és ellenmondás ok a baloldalon) mert igenis a választásokból kifolyólag igen sokszor látjuk, hogy minő erőszakosan dolgoznak a nemzeti egység pártja ellen. (Farkasfalvi Farkas Géza: Mi módunk van nekünk az erőszakoskodásra?) Nem hatalmi eszközök kellenek ahhoz, (Farkasfalvi Farkas Géza: Hanem?) hanem vannak olyan eszközök, — a képviselő úr is nagyon jól tudja — amelyek nem a valóságon alapulnak.,. (Farkasfalvi Farkas Géza: Bocsánatot kérek, nem igazat nem szoktunk mondani!) Ilyet én sem szoktam mondani, t. képviselő úr. Kikérem magamnak azt, hogy nem igazat mondtam! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Brogli József: Én nem mondtam azt, hogy nem igazat mondott a képviselő úr; én csak visszautasítottam azt a vádat, amelyet ön olyan határozottan intézett ellenünk. (Friedrich István: Hogy nincsen terror! Menjünk tovább, szent a béke! — Jánossy Gábor: Terror nincs, hanem szárazság van, ez a baj!) Egyébként sajnálom, hogy ez a kis incidens történt, mert hiszen beszédemet azzal akarom megkezdeni, hogy ha figyeljük a mostani költségvetési vitát, azt a nyugodt atmoszférát, amelyben ez a költségvetési vita folyik, a szónokok emelkedett, tárgyilagos, nyugodt felszólalásait, de különösen azokat a közös érveket, amelyek ma már sok kérdésben egy nevezőre hozták a pártokat, (Ügy van! jobbfelől.) akkor megállapíthatjuk, hogy ez a kormány meß mindig abban a bizalmi légkörben mozog és él, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amelyet a mi miniszterelnökünk az ő rádiószózatában a csüggedésnek, a letargiának 12-ik órájában ebben az országban megteremtett. (Úgy^van! Ügy van! a jobboldalon.) Megállapíthatjuk, hogy ebben a bizalmi légkörben sikerült ennek a kormánynak és a kormány elnökének a nemzet akaraterejét megerősíteni, a nemzet ellenálló erejét fokozni (Ügy van! a jobboldalon.) és az ő nemzeti munkatervét, Programm ját pionirmunkával előkészíteni úgy, hogy az a jövőben megvalósulhasson. Nem csoda, ha a reánk szakadt szenvedések — amelyek immár négy éve érnek minket — a tömegben bizonyos elégületlenséget, türelmetlenséget idéznek elő. mert hiszen a tömeg sohasem tudja megtalálni a valódi okokat, különösen pedig Jiem az olyanokat, amelyek távol esnek tőle. Ö a maga látókörében keresi az okokat és mert a tömeget mindig vezetni kellett és mert a tömeg mindig vezetéshez szokott, igen természetes, hogy közvetlen vezetőiben és rendszerint a kormányban látja az egyedüli hibát és csak abban látja rendszerint összes bajainak okát. A háborúban láttuk és tapasztaltuk, hogy az első hónapok türelmetlensége után mint higgadt le a katona, mint szokta meg a szenvedéseket, a nélkülözéseket, sőt később már minden katona tudta azt is, hogy mielőtt a roham megindul, szükséges egy előkészítő tüzérségi tüz, amely megpuhítja az ellenség állását, tudván ülése 193% május 3-án, csütörtökön. azt, hogy csak az ilyen meggyengített állás ellen indulhat a győzelem reményében. A mostani súlyos gazdasági helyzet is ilyen hadállás. Ebből a hadállásból néhányszor igyekeztünk már rohamot intézni, de mert az ellenség hadállásai tárgyalásokkal és egyéb előkészületekkel még nem voltak kellően meggyengítve, megpuhítva, mindig kénytelenek voltunk szenvedéseink fedezékébe visszavonulni és várni a szebb, a jobb időt, amikor kirohanhatunk. A tüzérharc áll most is, kormányunk elnöke az ellenség hadállásaiban már itt is, ott is réseket vágott, ahol a magyar munka, a magyar tehetség, a magyar szorgalom elfoglalhatta a maga helyét. (Ügy van! a jobboldalon.) Ma már az egész ország tudja, hogy először a romokat kell eltakarítani, a romok eltakarításának nagy munkája kell hogy megelőzze az építőmunkát és ma már ez is folyik, sőt már vannak olyan rések, ahol az építőmunka is megkezdődhetik. És ez a parlament, b ellenzék ezt kétségbevonja, mégis a nemzet akaratának kifejezője, hűséges segítőtársa a kormánynak és tulajdonképpen nem is csinál mást kritikájával, mint megjelöli azokat a hadállásokat, ahová erősebb tüzérségi tüz szükséges és amely hadállásokat be kell venni. Méltóztassanak megengedni, hogy én is ilyen megfigyelő legyek, én is ilyen tüzérségi tűznek előretolt megfigyelő tisztje legyek s miután falusi képviselő vagyok, a falu hadállásából figyeljem és irányítsam azt a tüzet, azt a harcot, amelynek élén politikailag is, gazdasá-; gilag is képzett, bátorlelkű vezérünk, Gömbös Gyula miniszterelnök úr áll. (Éljenzés jobbfelől.) A gazdatársadalom nagy megnyugvással vette, hogy a kormány nemzetmentő politikája abban jelentkezik, hogy a gazdatársadalmat igyekszik megerősíteni. A most folyó tárgyalások, amelyek reméljük kalászba szökő eredményeket fognak hozni, reménységgel töltik el a gazdatársadalmat, de méltóztassanak megengedni, hogy kifejezést adjak annak, hogy remegve gondol arra, vájjon ezeknek a tárgyalásoknak gyümölcsét ő fogja-e zsebrevágni, vagy pedig azok a lelketlen üzérek, akik a kisgazdák véres verejtékéből maguknak mindig hasznot csinálnak. Mert mit ér majd, ha lesz a gabonánknak piaca, lesz ára, ha akkor, amikor a kisgazda betakarított, megjelenik ajtaja előtt az adóvégrehajtó, (Esztergályos János: Ügy van! Úgy van!) megjelenik a takarékpénztárak kamatbehajtója és ugyanakkor megjelenik a gabonaügynök, a szenzál is és a kisgazda kénytelen gabonáját potom áron odaadni. Ebből gazdasági • fellendülés igazán soha sem lesz, mert az a pénz, amely a gazdának az árujáért befolyik, nem teszi meg a maga természetes útját, nem a kisgazdának a zsebébe vándorol, — nem a kisgazdáé lesz, aki pedig hivatva van az ipart és kereskedelmet éltetni — hanem azokba a zsebekbe, ahonnan éltető munkára többé nem kerül elő, ha pedig előkerül, akkor is külföldre vándorol. Gondoskodni kell már most eleve arról, hogy ha eljön az ősz, a kisgazda ne legyen kénytelen áruját piacra dobni és ezzel a gabonaárakat lefelé nyomni. Gondoskodni kell már most olyan szervek felállításáról, amelyek a kisgazdának a terményeit fel tudják venni. Itt egyrészt arra gondolok, hogy az adótartozások ismét gabonában legyenek fizethetők, de másrészt arra is, hogy a takarékpénztáraknak járó kamatok ugyancsak gabonában legyenek fizethetők s ezeknek a gabonák-