Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-271
Az országgyűlés képviselőházának 271. ülése 193U május S-án, csütörtökön. 129 juk, hogy nem lehet így tárgyalni, mert azok a képviselők is, akik itt vannak a Házban, többnyire a buffetben vannak. (Jánossy Gábor: En rám tetszik célozni? — Zaj a jobboldalon.) Ez teljesen lehetetlen és tarthatatlan állapot. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon. — Kóródi Katona János: Az ezredesi nyugdíjról is le kell mondani! — Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Zaj.) De nézzük tovább, t. Ház, hogy mi mindenre van itt pénz, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) T. képviselőtársaim közül többen előhozzák a sajtókérdést. (Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Ez az!) Ügy látszik, erre van akármennyi pénz. Én, mint laikus, nem akarok ebbe a kérdésbe beleavatkozni és nem akarnék olyat mondani, ami talán nem helyes, ezért vagyok bátor a Magyar Újságírók Egyesületének memorandumából citálni. egy pár kitételt. Azt mondja a memorandum (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »Ez a sajátos sajtópolitika nem abban áll, hogy mint az régen is szokásban volt; egyes, a kormány politikáját magukénak valló lapok támogatásban részesülnek, hanem abban, hogy a kormány sajtóintézői által támogatott újságot az előállítási költségeknél jelentékenyen alacsonyabb áron kínálják s ezzel a többi lapoknak elviselhetetlen versenyt támasztanak.« T. Ház! Nem tartom megengedhetőnek, hogy közpénzekből a kormány saját politikájának csináljon propagandát (Ügy van! a baloldalon.) és minden más hangot elhallgattasson az országban. Ügy látszik, nem kell más hang ebben az országban, csak a kormánypárt »hangja, (Rassay Károly: A hódolat hangja!) csak szemforgató, alázatos dicsérete mindennek, ami a hatalomtól és a hatalom birtokosaitól jön. \(Ügy van! a baloldalon. Egy hang a jobboldalon: A tekintély! — Griger Miklós: A rothadt tekintély!) így egészséges közvélemény kialakulása teljesen lehetetlenség, (Propper Sándor: Ez a modern Gesslerkalap! — Friedrich István: Valamikor a nagy pocak volt a tekintély!) Csodálatos, hogy amikor politikáról van szó ebben a nyomorult országban, mi mindenre van pénz és mennyi pénz van. (Zaj. — Rassay Károly: Tisza István nem így csinált tekintélyt magának!) Amikor arról van szó, hogy népünket belegyömöszöljék az úgynevezett, inkább úgy csúfolt nemzeti egységbe, akkor minden ... (Jánossy Gábor: Nem gyömöszölnek be oda senkit, a nép magától jön! — Zaj és ellenmondások a baloldalon.) T. Képviselőház! A mi népünk sokkal józanabb, sofckal intelligensebb, sokkal okosabb, mintsem hogy nem látná azt, hogy ebben a nemzeti egységben tönkremegy, míg a kartellek virágoznak. Ez a nép látja azt, hogy igenis, mióta ez a kormány hivatalba lépett, az agrárolló elképzelhetetlen módon szétnyílt. Be kell tehát erőltetni őket a nemzeti egységbe és ha ez nem megy szelíden, akkor megy minden eszközzel. (Ügy van! a baloldalon.) Csak az én kerületemet említem például. Az én kerületemben eddig egy jólfizetett élharcos párttitkárt tartottak. De 1 írem ment ez a szervezés. Ennélfogva hoztak másünnen még négyet és öten csinálták, (Rassay Károly: Öt élharcos! De sok pénz van-) felhasználva még a legszélsőbb elemeket is, előtérbe tolva ezeket, csakhogy csinálhassanak valamit. Érdekes, hogy nálunk minden csak politikával lehetséges. En ezt a kérdést beszámolómon szóbahoztam és többek közt azt mondottam, — hál' Istennek, mert megvolt az eredménye —, hogy íme, itt van a szikszói korház, itt egy pár helyet kérünk még, irogy ne kelljen azokat a nyomorult, szegény betegeket elküldeni, egy csomó embert menthetünk meg azáltal, ha még egypár ágyat ka£?? ,,, es erre nincs Pénz, de élharcosokra van. Előzőleg kértük a t. kormányt, én magam kértem kormánypárti képviselők külön ebben a korhazugyben, de nem ment, nem kaptuk meg. Szerencsére az én beszédem után egy pár nap múlva jött egy leirat a vármegyéhez, hogy a minisztérium kiküldött egy tisztviselőt, hogy megvizsgálja ezt az ügyet. (Felkiáltások jobbfelöl: Na lássa!) Hála Istennek! Nagyon Örülöd, Leszögezem, hogy végtelenül örülök neki, (Felkiáltások a jobboldalon: Ez az eredmény!) és nagyon hálás leszek, ha ez a kérdés megoldódik. (Meskó Zoltán: Tessék a gyűléseket megengedni minden pártnak egyformán! — Zaj. — Elnök csenget.) Biztosíthatom a t. túloldalt arról, hogy ha a nemzeti egységet, ezt a pártegyseget, mert csak pártegységnek nevezhetem, így csinálnák meg, hogy ilyen dolgokra költenének, sokkal több hívet szereznének, mint az erőszakos, terrorral folytatott, tűzzel-vassal való szervezéssel. (Ellenmondások a jobboldalon. — Zaj a bal- és' a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Tessék a gyűléseket egyformán engedélyezni! — Griger Miklós: Ügy van! — Meskó Zoltán: Kormánypárti betiltott gyűlésekről nem hallunk!) E helyett soha el nem képzelt ígéretek tömegét összehalmozva, minden függőséget, kenyérkérdést, egyéni érdeket felhasználva, a szélsőségeket mozgósítva dolgoznak. (Jánossy Gábor: Költői túlzások. — Nagy zaj. — Ellenmondások jobbfelöl.) Bizonyítom az utolsó szóig azt, amit mondok. — Ez nem megalapozása a nemzeti egységnek. Ez a szolgalelkűség, a lelki megalázás, a lelki destrukció felhasználásával a hagyományos magyar gerinc összetörésének szándéka. (Nagy zaj.) Azzal, hogy ne legyen többé szabad szó ebben az országban, ne^ legyen gerinc, csak megalázkodás, meghunyászkodás. (Zaj. — Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Végzetes törekvés ez és teljesen ellentétben áll a magyar karakterrel. Nekem meggyőződésem, hogy ha ennek az országnak fiai századokon keresztül nem lettek volna hajthatatlan jelléműek, (Rassay Károly: Szabadságszeretők!) keménygerincűek és szabadságszerető magyarok, (Jánossy Gábor: Most is azok!) — azért nem sikerül a szervezésük! — (Büchler József: Hol a szabadság?) akkor ez a nép a világnak ezen a pontján, a fajoknak összeütközesi pontján, nem tudta volna magát ezer éven keresztül fenntartani. Es ezt a gerincet akarjak most minden eszközzel puhává görnyeszteni es ha ez nem megy, összetörni. T. Ház! Én ezt az irányt nem tudnám követni, mert ehhez egész egyéniségemet, egész gondolkodásomat, meggyőződésemet meg kellene tagadnom, ennélfogva a költségvetést nem szavazom meg. (Élénk éljenzés és taps balfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Herezegh Béla jegyző: Brogli József! Brogli József: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott igen t. képviselőtársamnak azt a vádját, hogy ez a párt tagjait erőszakkal szerzi, pártom részéről a leghatározottabban és a legerélyesebben visszautasítom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De ez a vád önmagában is összeomlik, (Ügy van! Ügy van! . 18*
