Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-271
Az országgyűlés képviselőházának 271. ülése 193% május 3-án, csütörtökön. 123 Alföld, akkor nekünk pártkülönbségre való tekintet nélkül törekednünk kell az alföldrendezés nagy problémájának mielőbbi sürgős megvalósítására. (Ügy van! a jobboldalon.)) Az összes nemzeti erők forrása a magyar iold es a magyar nép. Ha ezek a források akár mulasztások, akár egyéb intézkedések következtében befulladnak, akkor a társadalmi kapillantás törvényei nem érvényesülhetnek és akkor itt olyan irányú dinamikus fejlődés, haladás, amely úgy alkotmányozás tekintetében, mint gazdasági, kulturális és politikai tekintetben nemcsak meg kívánja tartani a múlt színtjét, hanem a Duna és a Kárpátok medencéjének ebben a káoszában mintegy kijegecesedési kristály is kíván lenni, alig képzelhető el. Igen t. Ház! Ki akarok még térni az alföldi problémával kapcsolatban a revízió kérdésére is, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) amely ma már nemcsak szorosan vett magyar kérdés, hanem európai probléma, mondhatjuk: az aurópai béke egyetlen biztosítéka, egyetlen feltétele a revízió. (Ügy van! Ügy van!) A középeurópai kérdés csak a magyar kérdés megoldásán keresztül oldható meg. Alkotmányokat, intézményeiket, magasabb kultúrát máról-holnapra létrehozni nem lehet. Az az igazi alkotmány, amely a népből érik ki, az az igazi kultúra, amely a fejlődés ritmikus mozgásának a természetszerű eredménye. Az utódállamok hiába kísérleteznek ezt az ezeréves magyar kultúrát mesterségesen utolérni, vagy a megszállott területek magyarságánál és egyéb nemzetiségeinél ezt átmázolni nem lehet, mert a haladásban a vágtatás csak az elégületleneknek, a gyengéknek, a lemaradottaknak a csoportját fogja náluk megszaportani, ami pedig természetszerűleg a társadalmi rend egyensúlyának legnagyobb veszélyét hordja magában. Ez a Ház a költségvetési vitával kapcsolatban valahogyan a gazdasági erők regenerálásának az elvére helyezkedett és amikor ezt tette, pártkülönbség nélkül összetalálkozott abban a gondolatban, hogy a magyar alkotmányosság az a nagy érték, az ami mindenekfelett álló kincsünk, amely kell, hogy az eszméknek, a termelési rendszernek, a szövetségi kapcsolatoknak mai zűrzavarában mintegy megingathatatlan bázis legyen és kívánatossá tegye a leszakított részek nemzetiségei számára is azt az alkotmányos állapotot, amelyet ma itt mi megtartunk, megőrzünk és fejleszteni kívánunk. Az alkotmány mindig két tényezőt foglal magában: a. rendet és a szabadságot. A szabadság a fejlődésnek a dinamikus, a motorikus ereje, a rend pedig a statikus elem, amelyeknek egymással harmóniában kell lenniök. Ez az alkotmányos Magyarország mintegy évezreden keresztül a nagy keleti és nyugati összeütköző erők között a kiegyenlítő erő, a mérlegnek a nyelve volt, a jövőben is csak ez és egyedül ez az az út, amelyen megőrizhetjük nemzeti függetlenségünket, megőrizhetjük nemzeti öncéluságunkat és felépíthetjük mindazt, amit tőlünk elvettek. A háború után volt szerencsém kétszer végigutazni Lengyelországot egészen Helsinkiig. Magam is a lengyel-magyar közös határnak a fanatikusa vagyok. (Helyeslés a jobboldalon.) A magyar-lengyel közös határ nemcsak magyar és lengyel érdek, hanem európai érdek is, hiszen, ha méltóztatnak visszaemlékezni az 1830-as évekre, a lengyel forradalom idején a magyar törvényhozás volt az, amely tiltó szavát felemelte a lengyel szabadsággal szemben történt intézkedések miatt és követelte a lengyelek függetlenségét. Százötvénéves rabszolgaság után a lengyel nemzetben is meg kell érnie a reálpolitikának, az érdekközösség belátásának, mert ha az 1830-as években egyéb közjogi adottságok nem korlátozták volna a magyar parlament akciószabadságát, talán más irányba terelődött volna a lengyel kérdés is. Nagy szimpátiával és nagy megértéssel vagyok aziránt a külpolitika iránt, amely a hármas szerződésben kulminál, emellett azonban szükségesnek tartom, hogy a magyar revízió kérdésébe kapcsoltassanak mindazok a politikai relációk és értékek, amelyek európai szempontból talán rendelkezésünkre állhatnak. Kifejezésre juttatom azt a talán egyéni álláspontomat, hogy én nem hiszem, hogy a trianoni szerződés a szabadsági ideálokért mindenkor harcolni kész francia nemzet géniuszából eredt volna. Nem hiszem, hogy Clemenceau, Tardieu és a többiek 1919-ben és 1920-ban, amikor Magyarországra kényszerítették ezt a bűnben, elfogultságban, tudatlanságban és bosszúban született békét, akkor a francia géniuszt fejezték volna ki. (Kóródi Katona János: A szabadkőművesség géniuszát fejezték ki!) Én a francia nemzet iránt legnagyobb tisztelettel, a trianoni francia diplomaták ítéletétől a legnagyobb franciához, akiben szinte inkarnálódott az egész francia géniusz, I. Napóleonhoz fellebbezek. Napoleon a magyarsághoz intézett kiáltványában az irányunkban táplált politikai hitvallását a következőkben fejezi ki: (Halljuk! a jobboldalon. — Olvassa.) »Semmit sem kívánok tőletek, magyarok, egyedül csak azt akarom látni, hogy szabad és valósággal független nemzetté legyetek! — Vannak még tinektek tulajdon nemzeti erkölcseitek, van nemzeti nyelvetek és dicső eredeteteknek régiségével méltán dicsekedhettek. Szerezzétek vissza nemzeti léteteket, legyetek újra, akik valaha voltatok!« Igen t. Ház! Nagy-Magyarországot hatfelé darabolták. A mai csonka kis Magyarországnak magyarsága nem kíván mást, mint visszaszerezni azt, ami egy évezreden keresztül a mienk volt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és a nemzetközi politika, vagyis a revíziós politika tekintetében haladni akar azon az úton, amelyet számunkra egyrészt a Szentistváni gondolat és az ezeréves magyar történelem, másrészt pedig a legnagyobb francia jelölt ki: visszaszerezni mindazt, ami valaha a mienk volt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Miután azt látom, hogy ez a költségvetés a gazdasági erők regenerálásán keresztül a nemzeti erő tartalékolását célozza, egyrészt a kormányelnök úr és a kormány tagjainak személye és politikája iránti teljes bizalommal, másrészt a magyar népben rejlő mérhetetlen nagy történeti, anyagi és erkölcsi erő: az igazság győzelmében való hittel a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úr fejtegetéseivel úgy az alkotmányosság, mint a külpolitika tekintetében teljesen egyetértek. Nagy örömmel hallottam fejtegetéseit és annál inkább sem tartom szükségesnek felszólalásom kapcsán a külpolitikai kérdésekkel foglalkozni, mert ő egészen megvilágította azt, amit gondolok. De különben is külpolitikánk irányítása és a követendő út tekintetében úgy itt a
