Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-271

Az országgyűlés képviselőházának 271. ülése 1984. május 3-án, csütörtökön. 113 mondjuk így — egy kis hiba csúszott be, t. L, nogy a rendelkezés kimondotta, hogy ha a bíróságnál a hitelező a védett birtokok törlése iránt kérvényét beadja, akkor a járásbíróságnál 15 nap alatt el kell rendelni a tárgyalást. ü<z olyan nehéz és súlyos dolog, hogy az a gazda 15 nap alatt, ha megfeszül is, nem tudja összehozni azt a kis pénzt, amire védett birtoka kamataihoz és költségeihez szüksége van. Arra kérem a mélyen t. kormányt, legyen szíves ezt a passzust legalább úgy megváltoztatni, hogy a járásbíróság vezetője 30—60 vagy 120 nap alatt tűzze ki a határidőt- (Egy hang jobbfelől: El kell síbolni!) Nem lehet elsíbolni, mert szívesen megtenné a járásbíróság vezetője azt, hogy elsíbolja, de nincs rá módja, hogy ezt megtegye, és nincs mód arra, hogy ezen a szegény emberen segíthessen. Az én járásomban 549 védett birtok van, amelyek közül^ 62 ellen kérték a védettség megsemmisítését, öt birtok védettségének a megsemmisítését elrendelte a járásbíró, de a többit nem tudta visszatartani azért, mert nincs rá módja, hogy a határidőt 30, esetleg 60 napra kitolja, viszont nincs lehetőség arra, hogy ezalatt az idő alatt az a kisember annyi pénzt tudjon magának összeszedni, amiből tartozását a költségekkel együtt kifizetheti. Itt említem meg a falusig kisiparosságot. Arra kérem a mélyen t. kormányt, tegye lehetővé, hogy ezek a szegény falusi kisiparosok valami úton-módon tanoncaikat nevelhessék. Ott voltam a kereskedelemügyi minisztériumban és utánanéztem a dolognak. Azt mondták nekem, hogy sajnos, nincsen erre mód, mert erre a célra nincsen összeg felvéve a költségvetésben és a költségvetésben ebben a tekintetben semmi néven nevezendő pénzmennyiséget nem engedélyeztek. Kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, ha módja van rá és ha nem ideje, hanem pénze lesz, legyen kegyes a falusi kisiparosságon is segíteni és alkalmat és módot nyújtani a kisiparosoknak arra, hogy tudják tanoncaikat és fiaikat tanonciskolában taníttatni, művelni, ha másképpen nem, úgy, hogy a mezőgazdasági ismétlőiskolába beiratkozhassanak. Méltóztassanak megengedni, hogy a legnehezebb témára, az útépítés kérdésére, térjek át. Az útépítés, sajnos, Magyarország legsürgősebb feladata. Az út Magyarország véredénye, azon lüktet Magyarország minden mozgása és minden törekvése. Ha utaink nincsenek rendben, nem tudjuk a szabad mozgást (biztosítani. Sajnos, a múlt bűne, hogy utaink annyira el vannak hanyagolva. Köszönetet kell nyilvánítanom a kormányoknak azért, hogy tíz év óta teljes erővel ráfeküdtek az útépítésre. Magában Somogyban, úgy tudom, 300 kilométer hosszú utat építettek. De ez mind kevés. (Lázár Miklós: A képviselő úr kerületében vannak a legrosszabb utak!) Sajnos, tapasztalhatta ezt a képviselő úr. (Lázár Miklós: Azért mondom, mert saját tapasztalatom!) Arra kérném a kereskedelmi miniszter urat, hogy részesítse azokat a községeket előnyben, amelyek bekötő utakat kérnek és magukra val

: lalják az összes föld-, kőkihordási és kotoresi munkát. Adja az állam ingyen a követ a felhasználási helyre szállítva és a varmegye pedig adja majd a mérnököket és a hengert, mert az alispán úr Somogy-megyében, tudom, mindent elkövet az utak érdekében. Arra kérem tehát a miniszter urat, legyen kegyes ezt a gondolatot megvalósítani, hiszen voltaképpen csak egyik zsebéből veszi ki és a másikba teszi a felmerülő költséget, mert a vasút elviszi a kőanyagot arra az állomásra, hiszen mindegy, hogy 10.000 vágón fut-e kővel megrakva, vagy pedig egyes állomásokon üresen állnak a vagonok. Ugyanannyi tisztviselőt kell az államnak tartania, ha 1000 vágón követ szállítunk évenkint, mint ha 20.000-et. Legfeljebb egy kis olajba, egy kevés szénbe és minimális, mondjuk, kocsirongálásba kerülne. Magamról tudom, hogy ha a komlói állami bányatelepről hozatok egy vágón követ, az 20 pengőbe kerül, a fuvarköltség pedig 70 pengő. Engedelmet kérek, amikor azért igyekszünk utakat építeni, hogy bekötő útjaink legyenek, akkor munkaalkalmat teremtünk éppen a szegény néposztály számára, arra kérném tehát a miniszter urat, legyen kegyes ezeket a kőszállítási tarifákat leszállítani. Nagyon jól tudom, hogy intézkedett is, mert amelyik kőszállítmány most, mint munkaalkalom létesítésére szolgáló anyag adatik ki, annak fuvardíja felére csökkent, de arra kérném még, legyen olyan kegyes és főképpen azokon a községeken, amelyek az alépítményt már elkészítették és amelyek úttalan utakon kell, hogy járjanak 10—12 kilométert a vasútállomásig, segítsen rövidesen, mert mondhatom, hogy az a pénz, amelyet az állam ebbe beleöl, mindig államvagyon. Ezzel megmentjük elsősorban az ottani lakosságot a rossz utakon való járástól, már pedig minden tekintetben érdeke az országnak, hogy lakosai megfelelő és jó utakon járjanak. Engedjék meg, hogy legutoljára a biztosítási kérdést említsem fel.. Ez olyan nehéz téma, hogy nagyon félve merek csak hozzányúlniBethlen István gróf. úr azonban debreceni beszédében maga is érintette ezt, igy hát feljogosítva érzem magam arra, hogy én is foglalkozzam vele s talán némiképpen sikerülni fog ezzel is egy lépéssel előbbre vinnem az ország dolgát. 1930-ban az országos jegyzői értekezleten elhangzott az a kívánság, hogy az állam vegye át monopóliumként a tűzbiztosításokat. A jegyzők felajánlották, hogy az ezzel járó munkát hajlandók ingyen elvégezni és közadók módjára beszedni a díjakat. Olyan nagy összegű díj folynék be az országban, hogy ezeket fel tudnók használni a gazdatisztek nyugdíjára, az erdőtisztek nyugdíjára, az aggkori és rokkantsági biztosításra, sőt az OTI- és MABIbiztosításoknál is, és ez mind olyan „tétel, amely az ország budgetjére nagy jelentőségű. Akiknek ez nem konveniál, azt mondják majd: mit csinálnak a részvényekkel? Az állam nem viselhet olyan nagy kockázatot. Kososon éppen úgy, mint a biztosítótársulatok teszik, viszontbiztosítást. A viszontbiztosítással elkerülhetnénk, hogy az államot veszteségekérjék. Hogy pedig mi lesz a részvényekkel'? Ezt pénzjegyekkel, papírokkal éppen úgy lehet fedezni, mint ahogy fedezték a biztosító társulatok. Most a belügyminiszter úrhoz szólók. Hogy vidéken kikerüljék a magas biztosítási díjakat, a lakosság összeáll, köt egy közös biztosítást, — ez főkép az állatokra vonatkozik — mégpedig kihajtáskor az egész falu úgy, hogy egyik a másikért és a másik az egyikért felelEzeket a szerződéseket felterjesztették a belügyminiszter úrhoz, akit arra kértek, hogy ezeket hagyja jóvá, mert ezeket az állam, az ország érdekében alkották meg azért, hogy ezek a kis, 16*