Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-271

114 Az országgyűlés képviselőházénak 271. ülése 19Sí május 3-án, csütörtökön. szegény, nyomorult gazdák olcsóbban tudja­nak biztosítani. * Mélyen t. Ház! Itt figyelmeztetnem kell arra, hogy az általános biztosítási kötvények 1937-ben le fognak járni. Ezen túl még nem kötött senki biztosítást, mert azt nem fogadja el a biztosító társulat. Véleményem szerint mindazokat a kedvezményeket, amelyeket a biztosító társulatoktól kaptunk, meg fogják vonni s nekünk, gazdáknak előre kell készül nünk arra, hogy akkor egy közös akciót indít­sunk. Ezért voltam bátor tehát a biztosítási dolgokat felhozni, hogy igenis, amikor bizto­sítási kötvényeink majd lejárnak, ez ne érjen bennünket váratlanul. Mivel bizalommal viseltetem a kormány és annak működése iránt, hiszen amit a mai ne­héz viszonyok mellett csak el lehet érni, an­nak eléréseért dolgozik, a költségvetést elfoga­dom. (Elénk éljenzés és taps jobb felől. A szó­nokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Herczeg Béla jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam számos érdekes és tanulságos gyakorlati ötletet vetett fel és ezekre csak azért nem most térek ki, mert be­szédem folyamán magam is foglalkozni aka­rok mindezekkel a gyakorlati problémákkal. Igent, képviselőtársam tüzes érvelése és a legaprólékosabb népies, gyakorlatias problé­mákba való elmélyedése arról tesz bizonyságot, hogy jó iskola volt az, ahol igen t. képviselő­társam politikai gyermekcipőit elnyűtte. Egyébként a kormányon áll, hogy ezeket az igazán életrevaló gyakorlati eszméket, ame­lyek nagyon-nagyon olcsón és a nép széles tömegeire igen nagy 'haszonnal megvalósít­hatók, meg is valósítsa. En a magam részéről egész szívemből pártolom mindazokat az esz­méket, azok gyakorlati megvalósításának mó­dozatait, amelyeket t. képviselőtársam felsora­koztatott. (Müller Antal: Beszélni egyformán beszélünk!) Engedjék meg nekem, hogy mindenekelőtt visszatérjek néhány beszédre, amelyek reám a költségvetési vita folyamán mély impressziót gyakorolt. így engedjék meg, hogy foglalkoz­zam néhány percig azzal a fényes tűzijáték­kal, amelynek Fenyő Miksa t. barátom és képviselőtársam felszólalása alkalmával mind­nyájan tanúi voltunk. Fenyő Miksa t. képviselőtársam gazdaság­politikai és pénzügyi okfejtésének lényege szerves, egységes, céltudatos közmunkapolitika követelése volt. Ha t. képviselőtársam meg­jelölte volna a hitelforrást, hogy erre a köz­munka-politikára honnan vegye a parlament a pénzt, akkor természetesen sokkal szíveseb­ben foglalkoznék ezzel a témával. így azon­ban méltóztassanak megengedni, hogy meg­állapítsam: ennek az országnak dolgozó pol­gársága meglehetősen kiábrándult a közmun­kák frissítő és éltető illúziójából, annak elle­nére, hogy mindenki átérzi, amit Fenyő t. kép­viselőtársam is felemlített, hogy — teszem azt — olyan közmunkák, amelyek 90—95%-ig föld­munkák, cáfolhatatlanul szükségesek, és az ezekre való anyagi eszközöket mégis csak elő kell teremteni, de csak olyan közmunkákra, amelyekben nincsen vállalkozói haszon, ame­lyek egész vidékek, vármegyék ínséges társa­dalmának nem ínségsegélyt, hanem becsületes munkát és 'keresetet biztosítanak. Tanúi voltunk egy évtizednek, amikor gi­gantikus közmunkák indultak meg. Ha ma el­megyünk akár a székesfővárosba, akár az or­szág bármely vidékére, ahol ennek az 1925— 1930-ig való titáni közmunkapolitikának az al­% kotásait szemlélhetjük, ha látjuk a számos fényes palotát és egyéb nem gyümölcsöző és nem az ország egész dolgozó társadalmának érdekeit szolgáló, (Ügy van! Ügy van! a bal­oldalon.) különben művészi vagy esztétikai szempontból kellemes építkezéseket, akkor mintha lelki szemeink előtt ezekre az építke­zésekre fel volna írva: ex lacrimis Hunga­rorum, a magyar nemzet könnyeiből épültek. {Helyeslés balról.) Ilyen közmunkákból nem kérünk, mert ezeknek a közmunkáknak költ­ségét és az ezekbe befektetett közpénzek kama­tait nemcsak mi, <hanem az utánunk következő generáció könnyeiből és verejtékeiből fogjuk megfizetni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) De az a nagystilű közmunkapolitika, ame­lyet Fenyő Miksa igen t. barátom sürgetett, tíz év óta nemcsak bennünket foglalkoztat, Euró­pának egyik önhibáján kívül legszegényebb, leginkább az ebek harmincadjára került ország­nak a polgárságát, hanem foglalkoztatott ha­talmas, gazdag birodalmakat is. Most Ameriká­nak egyik legnagyobb problémája, de két-há­rom esztendeig Németországé volt. Mi volt a milliárdos begyujtási hitelek és felkurblizási eljárások gazdasági és szociális eredménye? A begyujtási hitelek után egy év múlva kigyul­ladt egész Németország. Ki beszél ma arról a szociális olajcseppről és arról a gazdasági mo­torikus erőről, amely pillanatnyilag talán hasz­nált Németországnak? Fenyő Miksa igen t. barátom részben di­csérvén, részben bírálván az igen t. pénzügy­miniszter urat, leginkább azt a szellemet kár­hoztatta, amelyet szerinte a pénzügyminiszter úr reprezentál és amelyet ő lövészárok-szellem­nek nevezett. Ha ez a szellem, a lövészárok-szel­lem jelentené az igen t. pénzügyminiszter úr­nak és az igen t. kormánynak a politikáját, ak­kor talán nem is erről az oldalról beszélnénk. Mert mi, legalább én — egyedül a magam nevé­ben vagyok hátor beszélni — reklamálom és kö­vetelem azt a lövészárok-szellemet, (Rakovszky Tibor: Ügy van!) amelyet magával hozott generáció, amelyet itt ebben az országban tíz év óta kisemmiztek. (Rakovszky Tibor: Ez igaz!) En igenis a hadviselt nemzedék jogait vagyok bátor itt követelni, (Helyeslés balfelől. — Kun Béla: Frontális támadást a kartellek el­len!), azt a szellemet, amelyet a lövészárok je­lentett. Mit jelentett az a szellem? Önzetlensé­get, lemondást, hősiességet és áldozatkészséget! (Ügy van! balfelől. — Taps a középen.) Ezeket reklamálom az igen t. kormányon, amelyet uj­jongva üdvözölnék, ha ez a lövészárok-szellem jelentené a kormány politikájának címerét, zászlaját, foglalatát. T. Képviselőház! Fenyő Miksa igen t. kép­viselőtársam szikrázóan szellemes beszédében még egy hasonlattal jellemezte az igen t. pénz­ügyminiszter úr pénzügyi politikáját. Azt mon­dotta, hogy ez Savonarola politikája, (Rakov­szky Tibor: Ebben a magyar nép a Savona­rola!) a böjté, az önmegtartóztatásé, a lemon­dásé. Fenyő Miksa t. képviselőtársam kitűnő mű­történész, elmondotta, hogy amikor Floreneben járt, mindig mélységes tisztelettel hajolt meg azok előtt az emlékek előtt, amelyek Savona­rola Örökkévaló hűségét Őrzik ebben a tündér­szép olasz városban. A renaissane óta tényleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom