Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-271
114 Az országgyűlés képviselőházénak 271. ülése 19Sí május 3-án, csütörtökön. szegény, nyomorult gazdák olcsóbban tudjanak biztosítani. * Mélyen t. Ház! Itt figyelmeztetnem kell arra, hogy az általános biztosítási kötvények 1937-ben le fognak járni. Ezen túl még nem kötött senki biztosítást, mert azt nem fogadja el a biztosító társulat. Véleményem szerint mindazokat a kedvezményeket, amelyeket a biztosító társulatoktól kaptunk, meg fogják vonni s nekünk, gazdáknak előre kell készül nünk arra, hogy akkor egy közös akciót indítsunk. Ezért voltam bátor tehát a biztosítási dolgokat felhozni, hogy igenis, amikor biztosítási kötvényeink majd lejárnak, ez ne érjen bennünket váratlanul. Mivel bizalommal viseltetem a kormány és annak működése iránt, hiszen amit a mai nehéz viszonyok mellett csak el lehet érni, annak eléréseért dolgozik, a költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés és taps jobb felől. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Herczeg Béla jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam számos érdekes és tanulságos gyakorlati ötletet vetett fel és ezekre csak azért nem most térek ki, mert beszédem folyamán magam is foglalkozni akarok mindezekkel a gyakorlati problémákkal. Igent, képviselőtársam tüzes érvelése és a legaprólékosabb népies, gyakorlatias problémákba való elmélyedése arról tesz bizonyságot, hogy jó iskola volt az, ahol igen t. képviselőtársam politikai gyermekcipőit elnyűtte. Egyébként a kormányon áll, hogy ezeket az igazán életrevaló gyakorlati eszméket, amelyek nagyon-nagyon olcsón és a nép széles tömegeire igen nagy 'haszonnal megvalósíthatók, meg is valósítsa. En a magam részéről egész szívemből pártolom mindazokat az eszméket, azok gyakorlati megvalósításának módozatait, amelyeket t. képviselőtársam felsorakoztatott. (Müller Antal: Beszélni egyformán beszélünk!) Engedjék meg nekem, hogy mindenekelőtt visszatérjek néhány beszédre, amelyek reám a költségvetési vita folyamán mély impressziót gyakorolt. így engedjék meg, hogy foglalkozzam néhány percig azzal a fényes tűzijátékkal, amelynek Fenyő Miksa t. barátom és képviselőtársam felszólalása alkalmával mindnyájan tanúi voltunk. Fenyő Miksa t. képviselőtársam gazdaságpolitikai és pénzügyi okfejtésének lényege szerves, egységes, céltudatos közmunkapolitika követelése volt. Ha t. képviselőtársam megjelölte volna a hitelforrást, hogy erre a közmunka-politikára honnan vegye a parlament a pénzt, akkor természetesen sokkal szívesebben foglalkoznék ezzel a témával. így azonban méltóztassanak megengedni, hogy megállapítsam: ennek az országnak dolgozó polgársága meglehetősen kiábrándult a közmunkák frissítő és éltető illúziójából, annak ellenére, hogy mindenki átérzi, amit Fenyő t. képviselőtársam is felemlített, hogy — teszem azt — olyan közmunkák, amelyek 90—95%-ig földmunkák, cáfolhatatlanul szükségesek, és az ezekre való anyagi eszközöket mégis csak elő kell teremteni, de csak olyan közmunkákra, amelyekben nincsen vállalkozói haszon, amelyek egész vidékek, vármegyék ínséges társadalmának nem ínségsegélyt, hanem becsületes munkát és 'keresetet biztosítanak. Tanúi voltunk egy évtizednek, amikor gigantikus közmunkák indultak meg. Ha ma elmegyünk akár a székesfővárosba, akár az ország bármely vidékére, ahol ennek az 1925— 1930-ig való titáni közmunkapolitikának az al% kotásait szemlélhetjük, ha látjuk a számos fényes palotát és egyéb nem gyümölcsöző és nem az ország egész dolgozó társadalmának érdekeit szolgáló, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) különben művészi vagy esztétikai szempontból kellemes építkezéseket, akkor mintha lelki szemeink előtt ezekre az építkezésekre fel volna írva: ex lacrimis Hungarorum, a magyar nemzet könnyeiből épültek. {Helyeslés balról.) Ilyen közmunkákból nem kérünk, mert ezeknek a közmunkáknak költségét és az ezekbe befektetett közpénzek kamatait nemcsak mi, <hanem az utánunk következő generáció könnyeiből és verejtékeiből fogjuk megfizetni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) De az a nagystilű közmunkapolitika, amelyet Fenyő Miksa igen t. barátom sürgetett, tíz év óta nemcsak bennünket foglalkoztat, Európának egyik önhibáján kívül legszegényebb, leginkább az ebek harmincadjára került országnak a polgárságát, hanem foglalkoztatott hatalmas, gazdag birodalmakat is. Most Amerikának egyik legnagyobb problémája, de két-három esztendeig Németországé volt. Mi volt a milliárdos begyujtási hitelek és felkurblizási eljárások gazdasági és szociális eredménye? A begyujtási hitelek után egy év múlva kigyulladt egész Németország. Ki beszél ma arról a szociális olajcseppről és arról a gazdasági motorikus erőről, amely pillanatnyilag talán használt Németországnak? Fenyő Miksa igen t. barátom részben dicsérvén, részben bírálván az igen t. pénzügyminiszter urat, leginkább azt a szellemet kárhoztatta, amelyet szerinte a pénzügyminiszter úr reprezentál és amelyet ő lövészárok-szellemnek nevezett. Ha ez a szellem, a lövészárok-szellem jelentené az igen t. pénzügyminiszter úrnak és az igen t. kormánynak a politikáját, akkor talán nem is erről az oldalról beszélnénk. Mert mi, legalább én — egyedül a magam nevében vagyok hátor beszélni — reklamálom és követelem azt a lövészárok-szellemet, (Rakovszky Tibor: Ügy van!) amelyet magával hozott generáció, amelyet itt ebben az országban tíz év óta kisemmiztek. (Rakovszky Tibor: Ez igaz!) En igenis a hadviselt nemzedék jogait vagyok bátor itt követelni, (Helyeslés balfelől. — Kun Béla: Frontális támadást a kartellek ellen!), azt a szellemet, amelyet a lövészárok jelentett. Mit jelentett az a szellem? Önzetlenséget, lemondást, hősiességet és áldozatkészséget! (Ügy van! balfelől. — Taps a középen.) Ezeket reklamálom az igen t. kormányon, amelyet ujjongva üdvözölnék, ha ez a lövészárok-szellem jelentené a kormány politikájának címerét, zászlaját, foglalatát. T. Képviselőház! Fenyő Miksa igen t. képviselőtársam szikrázóan szellemes beszédében még egy hasonlattal jellemezte az igen t. pénzügyminiszter úr pénzügyi politikáját. Azt mondotta, hogy ez Savonarola politikája, (Rakovszky Tibor: Ebben a magyar nép a Savonarola!) a böjté, az önmegtartóztatásé, a lemondásé. Fenyő Miksa t. képviselőtársam kitűnő műtörténész, elmondotta, hogy amikor Floreneben járt, mindig mélységes tisztelettel hajolt meg azok előtt az emlékek előtt, amelyek Savonarola Örökkévaló hűségét Őrzik ebben a tündérszép olasz városban. A renaissane óta tényleg
