Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-270
110 Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése 193 U. évi május hó 2-án, szerdán. rekapitulálják. Hat hónap előtti bizalmas beszélgetések tartalmát ma már precízen visszaállítani nem igen lehet, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) de az előttem minden kétségen felül áll, hogy a dolog úgy történt, mint ahogyan én előadtam. Ehhez fűződtek azután még más beszélgetések is, amelyekről itt nem akarok részletesebben nyilatkozni, (Helyeslés jobbfelől.) de amelyek egészen nyilvánvalóvá teszik azt, hogy itt nem a főispán úr hivatalos ténykedéséről volt szó, hanem arról volt szó, hogy a főispán urat felkérték, járjon közbe. Név említése nélkül felolvasom azt a levelet, amely ezt az ügyet megindította. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »A kérelem, amely a Vásáry József haszonbérfizetését rendezi, a belügyminiszteri umban w ennyi szám alatt fekszik. Sürgős és kedvező elintézése az érdekelteknek igen égető. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Alázatos tisztelettel kérem a gyors elintézés érdekében járjon közbe.« (Kun Béla: 8 pengős búzaár mellett nem lehet fizetni! — Zaj a jobboldalon.) Ez indította meg a dolgot. ^Kétségtelen, hogy a főispánt nem hivatalos eljárásra kérték, hanem arra kérték, hogy járjon közbea belügyminiszternél a gyors elintézés érdekében. Ha a főispáu magatartásában bármiféle olvan^ tünetet láttam volna, amely az ő hivatali állásával kapcsolatban arra a következtetésre engedett volna engem jutni, hogy ő politikai szempontokat kever bele a dologba, mondom, egy pillanatig sem fedném a főispánt, mert sohasem fogom tűrni azt, hogy közigazgatási ügyekbe politikát vigyenek bele. De — méltóztassanak nekem elhinni, lelkiismeretesen iparkodtam már eddig tisztázni a kérdést — itt egészen másról volt szó. Itt arról volt ÍSZÓ, hogy egy baráti szívességre kérték a főispánt és ő ennek a baráti szívességnek teljesítése alól az emiitett alánon kitért. (Kun Béla: Nincs baráti szívesség. Hivatalos kötelesség!) Meg fogom nézni a dolognak azt a részét, . hogy az akták hosszú ideig feküdtek és miért feküdtek hosszú ideig a főispáni hivatalban. En sohasem zárkózom el az elől, hogy objektíven megnézzek és megvizsgáljak dolgokat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A ielen esetben sem zárkóztam el az elől, ezt kijelentem. Nincsen azonban egyáltalában okom arra ... (Hegymegi Kiss Pál: Tehát megvizsgálja a belügyminiszter úr?) Tessék nekem ideadni a leveleket, azoknak is utána járok, (Hegymegi Kiss Pál: Nem privát levelek!) ámbár — mondom — tisztázva van előttem, hogv ezek a levelek mind ennek a nyilatkozatnak a konzekvenciái. Nem akarom elmérgesíteni a dolgot, nagyon kérem a képviselő urat is, hogy ne mérgesítsék el, (Zaj. — Elnök csenget.) mert mentől több politikumot méltóztatnak keverni ebbe az ügybe, annál inkább el fog ez mérgesedni. Hagyjuk most azt a vizsgálatot a maga útján nyugodtan lefolyni, az tisztázni fogja a debreceni helyzetet és alkalmas lesz arra, hogy ott a közönséget is megnyugtassa. (Felkiáltások jobbfelől: Ez a fontos.) Ezekután kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Hegymegi Kiss Pál: Mélyen t. Ház! Miután a belügyminiszter úr volt szíves megígérni, hogy ezt megvizsgálja, (Felkiáltások jobbfelől: Mit?) ezzel célomat elértem. Mert én azt nem teszem kifogás tárgyává, hogy a belügyminiszter úr már most vakon bízik a főispán úrban. Talán a belügyminiszter úr szempontjából ez így a helyes. Az én szempontomból azonban ezeknek az én előttem szavahihető tanuknak az állítása nagyjelentőségű és miután ezt módjában van a belügyminiszter úrnak megvizsgálni, én hálásan köszönettel tudomásul veszem, ha ezt a belügyminiszter úr megvizsgálja. Ami pedig azt illeti, hogy mi miért vegyítünk bele a dologba politikumot, igen t. belügyminiszter úr, mi a belügyminiszter xírnak azt az intézkedését, hogy vizsgálatot rendelt el, egyáltalán nem kifogásoltuk Debrecenben, mi csak abban a tekintetben akarunk tisztán látni s abban a tekintetben akarjuk biztosítani magunkat, hogy vagyonfelügyeleti ügyek intézésénél hivatalokban nem lehet más szempont, csak a közérdek és az igazság. A választ köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem! (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr 2. számú interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem annak felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. Szíveskedjék belügyminiszter úr tájékoztatást nyújtani, hogy tekintettel Komárom városnak rendkívül súlyos anyagi helyzetére, minő intézkedéseket tett a kormány a város nehézményelt nem takarékos költségvetésének elbírálása során.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: Az idő előrehaladott volta miatt .talán méltóztatnak hozzájárulni, (Felkiáltások: Megadjuk!) hogy ezt a kérdést vagy a jövő alkalommal, vagy pedig a belügyi tárca költségvetése során leszek bátor szóvátenni, mert ez a kérdés úgyis oda tartozik. (Helyelés ) Elnök: Méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az interpelláció elhalasztásához hozzájárult. Hátra van még a mai^ ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyvet hitelesí'tettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az. ülés végződik 2-án, éjjel 12 óra 56 perckor.) Hitelesítették. Müller Antal s. h. Gróf Serényi László s. h naplóbíráló-bizottsági tagok.
