Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-270
94 Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése 198%. évi május hó 2-án, szerdán. népnevelést, az ismétlő iskolát vezeti, népművelő előadást tart és még: ezen túl egyház: funkciókat is teljesít, nem lehet, hogy ezért a többteljesítményért kevesebbet kapjon. (Ügy van! a jobboldalon.) A dologi kiadás legyen a közületé és a tanítót fizessek közpénztárból egyformán, akár felekezeti, akár állami. Még egy dologra szeretném a kultuszminiszter úr figyelmét felhívni, hogy tudniillik irtsa ki a nemzet tekintélyét rontó idegen szellemet az iparművészetből és az oktatásnál a külföldi folyóiratokban megjelenő, a magyar lélektől távol álló munkák felhasználását tiltsa meg és fejlessze az iskolában tradíciónk nagy kincsét, a magyar lélekben gyökeredző és élő szép magyar stílust. (Helyeslés.) Szüntesse meg továbbá az iskola egyoldalú művésznevelését és a jövőben olyan embereket alkalmazzanak oktatóknak, akik legalább ötévi • önálló szakgyakorlattal, szakképzettséggel rendelkeznek, hogy a növendékekkel megismertethessék a gyakorlati életet. így megszűnnék a? államra nézve igen káros szaktudás nélküli iparművésznevelés. Ezek nem tudnak álláshoz jutni és ma is sokszor írják szaklapjaikban, hogy nem tudnak elhelyezkedni- Az is nagyon fontos tehát, hogy ilyen szakirányú legyen a nevelés. A falu higiéniájáról és az építkezésekről is szó esett itt. Ebben az ügyben legtöbbet a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet tette, mert sok olcsó és nagyon egészséges, szép kis lakást építtetett. Ez az egyedüli a kormány által alakított szervezetek közül, amelyre nem fizettek rá. Sok, igazán gyönyörű kisházat épített fel és ma is, ebben a nehéz gazdasági helyzetben annak az olcsó, 4%-os kamatra, 20 évre kiadott tőkének részleteit olyan szépen fizetik be az adósok, hogy igazán öröm nézni a kisemberek igyekezetét. Nagyon kívánatos tehát, hogy ez a szervezet tovább is működjék. A gyermekvédelem terén a Stefánia csecsemő- és anyavédő intézet igen hasznos munkát végez és azokon a területeken, ahol a Stefánia működik, a gyermekhalandóság nagyon redukálódott. Az egyke ellen a legsürgősebben úgy védekezhetünk, ha a sokgyermekes apákat támogatjuk, álláshoz, keresethez juttatjuk, adóelengedésben részesítjük és részükre előlépést és minden téren előnyt biztosítunk. (Berki Gyula: Teljesen igaza van! Agglegényadót!) Agglegényadót kell behozni és a gyermektelen, vagy egygyermekes gazdagokat meg kell adóztatni. (Helyeslés jobb felől.) Örömmel értesültem arról, hogy a belügyminiszter úrnak a falu higiéniája és a gyermekvédelem terén kitűzött céljai vannak. Rá szeretnék azonban mutatni arra, hogy ne madártávlatból legyen az igazgatás, hanem az, aki a falu ügyét intézi, legyen falun, legyen kint a vidéken, hogy ismerje a népet, mert más^ a vidék helyzete, gazdaságilag és időbeosztás szempontjából is, mint a városé. Ezt csak az tudja, aki a nép között él és ott van mindig. Jelentéstételre azonban bemehet a falu ügyeinek intézője a központi igazgatáshoz. Nagyon fontos a jó közlekedés is, amely a falut a várossal jobban összeköti és a falunak értékesítési, a városnak élelmezési szemoontból hasznára válik. Ezért kell, hogy a kormány az útépítésekre minél nagyobb gondot fordítson és minél nagyobb áldozatokat is hozzon ebben a tekintetben. Még arra f kérem a belügyminiszter urat, hogy a volt úrbéres közbirtokosság téves telekkönyvvezetésű ingatlanait az 51.444/1923. számú földmívelésügyi miniszteri körrendelet értelmében a politikai községek adhassák át jogos tulajdonosaiknak. (Berki Gyula: Van rá döntvény!) Hogy erre van döntvény, az igaz, igen t. Berki képviselőtársam, de éppen ennek a döntvénynek ellenére például nálunk a vármegye alispánja már három, vagy négy helyen javasolta a kisgyűlésnek és így is határoztak. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt egy példával illusztráljam. Gróf Draskovichtól Gilvánfa közbirtokossága vásárolt már régen kocsma jogot egy házzal és hat hold földdel együtt és ezt a közbirtokosság erdejében eladott fának az árából fizette ki, mégis a község nevére írták. Most rájöttek, hogy ez az övék és visszakérték. Az alispán úr javasolta is, mivel bebizonyosodott, ilyen felterjesztéssel jött fel, de a belügyminisztérium átküldte a földmívelésügyi minisztériumnak véleményadás végett, a földmívelésügyi minisztérium pedig átküldte az igazságügyminisztériumhoz, mert telekkönyvi dolgokban csak ennek van joga határozni. Végre két esztendő múlva megtaláltam az aktát s elmentem az igazságügyminisztériumba az illetékes bíróhoz. A bíró azt mondta: tessék jönni, képviselő úr, mindjárt meg is mondom, hogy visszaküldtük már a földmívelésügyi minisztériumba, onnan meg talán már a belügyminisztériumba került át. — Azt mondom: szeretném tudni, mi a minisztérium véleménye. — (Olvassa): »Igaz, — àœt mondja — hogy a közbirtokosság erdejéből eladott fa árából fizették ki a vételárat és így a tulajdonjog úgylátszik, a közbirtokosságé, de téves telekkönyvezés nem állapítható meg.« Ezt én nem tudom megérteni; ezért mondom, hogy kevesebb idő alatt hozzák meg az ítéleteket, de jobban megfontolva. Kérem továbbá, hogy községek egyesítésénél vegyék figyelembe azokat a távolságokat, amelyek az egyesített községeket egymástól el választják, mert különben sok egyesítésnél nemhogy megtakarítás lenne, hanem sokkal több a háztartási költség, sokkal több a munkaidőveszteség stb. Az én kerületemben is van három község, amelyek közül az egyik három kilómé ternyire, a másik nedig négy kilométernyire van az anyaközségtől. Ezeknek a lakosai különösen télvíz idején az istentelenül kátyús úton alig (közelíthetik meg egymást. Ezeket a községeket most egyesítették. Amikor képviselőtestületi gyűlés van, három meer néey kilométerre csak elmegy az ott választott elöljáró, de amikor marhalevélért, járlatlevélért vagy valami egyébért kell elmenni az elöljáróságra három meg négy kilométerről, ez igen nagy időveszt3séget okoz. Az ilyen dolgokat a kormánynak igazán nagy figyelemmel kell kísérnie, mert ma még az idővel is takarékoskodni kell. A hadi'kölcsönjegyzők ügyében is minél jobb megoldást igyekezzék találni a kormány. A hitelélet terén kívánatos, hogy az adósság külföldi kölesönkötvényekkel visszafizethető legyen, mert amióta a transzfermoratórium életbelépte óta aranyalapon fizeti az adós gazda a tartozását, azóta a dolláresés folytán már sokan kifizették volna adósságukat. így azonban azt sem tudják, mikor és hogyan számolják el nekik a transzferkasszába befizetett nénzt- Hiába mondják a külföldi hitelezők, hogy a kölcsönt aranyalapon adták, mert ma már az ő pénzük sem áll azon az aranyalapon, amelyen volt akkor. (Gr. Sigray Antal: De a mienk igen!) Akkor pedig a mi búzánk és állatunk még aranyalapon volt. Azóta a magas kamatokban az adósságnak egy részét már vissza is fizette az adós.
