Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-270
Az országgyűlés képviselőházának 270. volt a haláleset felvételekor. Ez teljesen lehetetlen állapot akkor, amikor úgyis a legszegényebb emberek vannak a legnehezebb helyzetben. Ezzel pedig még az értelmiség nyomorát sem enyhítik, mert az ilyen hasznot legtöbbnyire azok húzzák, akik már úgyis jóllaktak, akiknek már úgyis van elég. A perek kérdéséről is akarok néhány szót szólni. Tisztelettel hajlok meg az ügyvédi kar előtt és nem akarok az ügyvédekkel szemben általánosítani. (Farkas Gyula: Ne szidd őket!) Nem szidom Őket, nem is akarom szidni, de kell, hogy egyes kinövésekre mégis rámutassak. Ha van is kisgazda, — hiszen ilyen is akad — aki a gabonás zsákba felül poros, szemetes, alul pedig tiszta gabonát tesz, hogy amikor kiöntik a zsák tartalmát, ne láthassák meg, hogy milyen a gabona, ezért még nem lehet azt mondani, hogy minden kisgazda gazember. Hasonlóképpen én sem általánosíthatok ilyen alapon és nem mondhatom ezt más társadalmi osztályról. Ezt előre kell bocsátanom. A pereknél az ügyvéd úgy veszi fel az értékeket a mit sem sejtő szegény kisemberektől, hogy a perre rámegy az egész vagyon, a magas értékelés folytán. Példaképpen elmondhatom a következő esetet. Egy választómtól az egyik rokona bizonyos részesedést követelt a birtokából. Anélkül, hogy megegyezett volna vele, t — mert ilyen a magyar: inkább elmegy a bírósághoz, amikor pedig maga is megegyezhetnék a másik féllel — inkább elment mindjárt az ügyvédhez és peresítette a rokonát. Amikor az ügyvéd felszólította, anélkül, hogy még valami tárgyalás lett volna, megegyeztek — mert látta, hogy úgysem ússza meg ezt tisztán — két hold földben, de a felperes, aki peresítette ezt a követelést, azt mondotta, hogy a másik még az ügyvéd díját is fizesse meg. Ez után a két magyar hold után — még kimondani is rémes —- most ügyvédi költség címén, mert hiszen az illető az ügyvéd diját is meg kellett, hogy fizesse, mivel azt is átvállalta, 600 pengőt kell fizetnie. (Egy hang jobbfelől: Bírói megállapítás! Bírói kogníció tárgya!) Mindegy, az a szegény nép nem is txidja, hogy hol emeljen óvást ez ellen. Azért mondom, hogy ez mégis lehetetlenség és akárhogyan ítél a bíró. ilyennek nem lenne szabad megtörténnie, mert ez visszaélés. Í3s még egyet jelent ez. Annak az embernek elvesz az igazságba vetett hite én gyűlölet kél szívében az intelligens. értelmes osztály ellen. (Ügy van! Ügy van! Mbbfelől. — Egy hang a jobboldalon: Feljelenteni a kamarához az ilyent! — Farkas Gyula: Feljelenteni a kamarához! — Weltner Jakab: Tehát nem minden fenékig tejfel ebben az országban. Van még itt egy pár bírálni való ügy!) Most még egy kéréssel fordulok az igazságügyminiiszter úrhoz, mert ez is nagyon sújtja és sérti a gazdákat, de talán másokait is. Azért jöttek hozzám panaszra a környékemről. — igaz, nem az én kerületemből, hanem a szomszédból — hogy szólaljunk fel már azért, hogy a válóperekben a házasságok felbontását ne mondják ki olyan könnyen, mert a legtöbb kisgazda — sajnos, sokan vannak a mai időben ilyenek — nem bírja a tartásdíjat fizetni, teljesen felemésztette egész kis birtokát, amikor havonta 30—40 pengő tartásdíjat ítéltek meg. (Farkas Gyula: Borzasztó!) Ez teljes lehetetlenség, nem lesz akkor sem neki, sem a gyermekeknek miből élniök. Nagyon fontos dolog ülése 19SU- évi május hó 2-án, szerdán. 93 volna tehát, ha az igazságügyminiszter úi megnehezítené a házasságfelbontást, mert nemcsak erkölcsi, hanem gazdasági hátrányai is vannak ennek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) . Még egyre kérem a kormányt. Miután mindig megtakarítást keresnek és mindig azt nézik, hogy hol lehetne megtakarítást elérni munkában és költségekben, ajánlanám, törölje el a kormány a polgári anyakönyvveze.tést. Minden felekezet papja ingyen végezné el ezt a funkciót és így az amúgyis túlterhelt jegyzők tehermentesíttetnének. (Farkas Gyula: Hiszen az ingyen végzi!) Mégis tehermentesíttetnének. Ezzel a kormány keresztény erkölcsi alapja is nagyban megerősödnék. (Weltner Jakab: Egészen egyszerű!) A kisiparosok is nagyon nehéz helyzetben vannak munkaalkalom hiányában és az adó kat még ma is a régi jövedelmezőség szerint vetik ki rájuk. Az Oti.-terhek tekintetében nagyon rossz az, amit előttem szóloitt t. képviselőtársam említett, inert ezek a terhek elviselhetetlenek a kisiparosok számára, amikor kére set nélkül vannak. Ezért van olyan sok munkanélküli iparossegéd, mert lehetetlen annak a kisiparosnak, hogy segéddel dolgozzék, (Weltner Jakab: Az ő részüket úgysem fizetik be!) mert az^ Oti. díja ugyanannyit tesz ki, mini egy segéd eltartása. Ezért a kisiparosoknál is * nagyon méltányos volna az adóhátralék kedvezményes fizetése. A falu kultúrája iránti nagy megértést látok a kultuszminiszter úrnak abban a kijelentésében, hogy elvész az a nemzet, amely értelmiségét nem igyekszik pótolni az alsóbb osztályok felfelé törekvő értékes anyagából. Ez nagyon helyes is. A falu kultúráját csak az ott élő, ott nevelkedett egyén ériti és érzi át és annak lelkivilága sokkal közelebb áll hozzá. Éppen azért a falu kultúrájának fejlesztését csak akkor látnám biztosítva, ha a falu felekezeti tanítóinak ezt a -tarthatatlan állapotát egys'zer már rendezné a kormány. (Ügy van! a jobboldalon.) Tarthatatlan az az állapot, amelyben a párbérjárandóságot élvező, vagyis inkább szenvedő tanítóság van. (Farkas Gyula közbeszól.) Az adóssággal, nélkülözésekkel küzdő tanítóság gondterhes lelkületére való tekintettel nem látnám kezeiben teljesen jó helyen a nemzet jövő virágát és féltem én is gyermekeinknek, a magyar gyermekeknek lelkét, amelyet egy ilyen gondokkal küzdő tanító minden akarat mellett sem bír kellőképpen íigy formálni, ahogy a jövendő magyarság megérdemli. (Ügy van! a jobboldalon. — Weltner Jakab: Pengős napszámbérekkel sem lehet kultúrát csinálni!) Azért kérem a t. kultuszminiszter ur figyelmét erre a kérdésre. Ez ide tartozik, mert ha ésszel dolgozik valaki, éppen úgy kell neki ennie, mint az ipari munkásnak. (Weltner Jakab: Ez helyes!) A gép, ha nem lapátol bele szenet a fűtő, bizonyosan megáll, akármilyen jó gépész is vezeti. A hitközségeket terhelő nyugdíjjárulékok is nagy súllyal nehezednek a közületekre, ezért ezt a. rég vajúdó kérdést is rendezni kell. A párbér-rendszer teljesen elavulj intézmény és nem lehet, hogy a falu tanítója, aki osztatlan iskolában sokszor 80—90 gyermeket is tanít, nem úgy, mint a városban, (íarkas Gyula: Es százon felül is!) — úgy van — ahol megosztott osztályokat kell csak tanítani es azontúl a faluban szövetkezetet vezet, a gazdasági életet vezeti, a levente oktatást intézi, a
