Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-258

\ 138 Az országgyűlés képviselőházának 258. ülése 1934. évi április lÖ-én, kedden. tem azt, hogy miért volt lehetséges valamikor éppen a középiskolai oktatás kérdése miatt itt a magyar képviselőházban a botrány azért, mert valaki a kultúrbestiákat emlegette a tanítás területén és megértem, hogy igenis az a helyes, ha kultúrára nevelik az embereket, ha arra nevelik, hogy a pedagógusokat, a művészeket, az írókat, a tanítómestereket és mindazokat, akik eszmei és szellemi táplálékot nyújtanak, beesüljék meg és ne kizárólag csak annak zengjenek hozsannát, aki kardjával ért el eredményeket, mert néha a tollal és a tanítópálcával sokkal nagyobb eredményt lehet elérni, mint a karddal. T. Ház! Ez a felfogás természetesen szemben áll azzal a vaskalapos szellemmel, amelylyel ez a javaslat is vitatkozik indokolásában, de maga a javaslat^ szövegezése ahelyett, hogy megváltoztatná, még inkább megerősíti ezt a felfogást. Az indokolás elítéli mindazt, ami nem reform, mindazt, ami nem modern, mindazt, ami nem felel meg az élet követelményeinek. A törvényjavaslat szövege ezzel szemben pont az ellenkező célt szolgálja. Az élő nyelvek helyébe a holt nyelveket helyezi előtérbe. A holt nyelvek előtérbehelyezése, a klasszikus műveltség megadása is .okozhat gyönyörűséget, ha abban valaki elmélyedhet, de kérdezein, méltóztatnak-e emlékezni arra; hogyan tanultuk és hogyan tanulják a klaszszikus nyelveket az iskolákban. Nem élvez heti senki Horatiusnak, Vergiiiusnak, vagy bármelyik más nagy költőnek műveit, mert a második sornál vagy az első strófánál megállítja az ablativus ab solutus és az accusativus cum infinitivo drótakadálya, amely az élvezetet azonnal megszünteti és egy kellemetlen, komisz tantárgyat csinál abból, aminek tulajdonképpen élvezetnek és elmélyedésnek kellene lennie. Nem a tanárokat hibáztatom, hanem a rendszert, amelyben ők is nevelkedtek és amelyben tanítani kell, mert ha nem ebben a rendszerben tanítanak, akkor veszélyeztetik exisztenciájukat. T. Ház! A mens sana án corpora sano elvét hirdetik. De azt kell ' kérdeznem, hogyan lehetséges a nyolc gimnáziumon, a középiskolán keresztül a testi fejlettség, a testi fejlődés elérése akkor, ha 8-tól l-ig ül a diák az r iskolában, délután pedig leckéjének tanulásával és különórákkal van elfoglalva? Hogyan lehetséges akkor megvalósítani a mens sana in corpore sano elvét? Teljesen lehetetlen, ha a testnevelés nem kapja meg az őt megillető és az új kor szellemének megfelelő helyet. Ezzel kapcsolatban legyen szabad megemlítenem azt is. hogy a múltban, de különösen még egy évtizeddel ezelőtt visszamenőleg 30 esztendőre a legkitűnő'bb sportolók minden egyes sportágban azok voltak, akik a középiskola padjairól kerültek ki. Ebben azóta, mióta a középiskolás diákok a nyilvános sportegyesületek tagságától el vannak tiltva, viszszaesést látok. Szeretném, ha a régi tornamesteri rendszer helyett szabadabb szellem vonulna be az úgynevezett Kisok. vezetésébe. A testi nevelés kérdésével kapcsolatban és a szellem fejlesztésével együtt, az egészségi kérdések fejlesztésére való ügyelemmel is, arra kérem a kormányzatot, méltóztassék a középiskolai reform kapcsán arról is gondoskodni, hogy a nagy szünidő kérdését minden egységesen rendezzék. Ez a kérdés minden egyes esztendőiben visszatér, ezzel a kérdéssel minden évben újra és újra kell foglalkozni a legutó'bbi esztendőkben, de már tíz évre viszszamenően. Méltóztassék ezt a kérdést generálisan megoldani olyan módon, hogy az úgy a gyermekeknek, mint a szülőknek, de az iskola rendjének is feltétlenül megfelelő legyen. m T. Ház! Nemcsak pedagógiai szempontoké a jövendőre kell gondolnia akkor, ha a középiskola kérdésével, hanem akinek gyermeke van, saját gyermekére is kell gondolnia és a jövendőre kell gondolnia akkor, ha a középiskolát reformáljuk. A középiskola jelenti azt az ifjúságot, amely valamikor azoknak helyébe lép. akik minden egyes pozíciót magukénak mondhatnak. A középiskolából kerül ki az az ifjúság, amely hivatva lesz egykor az egész ország és a nemzet sorsát intézni. Ezért fontos, hogy szeretettel nyúljunk ahhoz az ifjúsághoz, amely majd egykor helyünkre jönni fog, hogy ő is necsak szeretettel foglalkozhassék utódaival, hanem szeretettel emlékezzék vissza elődeire is, nem pedig gyűlölettel, amire pedig — sajnos — az utolsó huszonöt esztendő történelmét nézve, az egész világon nagyon sok oka volt. T. Képviselőház! Felszólalásom lényege tulajdonképpen a 38. és 39. § ellen irányul. Ezek a szakaszok azok, amelyeket én a javaslat lényegének tartok. Amint Kéthly Anna képviselőtársam igen helyesen mondotta, az egész javaslat csak e két szakasz miatt született meg, csak azért, hogy ezt elrejtve beadhassa a közvéleménynek, mert a javaslat többi része nem tartalmaz olyan fontos és falrengető újításokat.^ amelyek miatt új törvényre lett volna szükség. Ez a két szakasz azonban egy új, burkolt formájú numerus clausus becsempészése a magyar törvénytárba. Én ezt már a bizottságban is bátor voltam kifejteni, ahol a miniszter úr azt mondotta, hogy ne keressek mindenütt numerus clausust, ez nem azt jelenti, hogy a jó tanulók ezentúl nem fognak az egyetemre bejutni, hanem azt, hogy a sryengéb'b tanulmányi végzettségű tanulók is megkapják azt a lehetőséget, hogy mégis bejussanak az egyetemre. Én tehát azt a- rendelkezést, amely a 38. és 39. §-okban ilyen módon szövegezve van, nem tartom szükségesnek. Ez a népszerű nyelven dupla érettségig nek nevezett két szakasz az, amely lehetetlenné teszi, hogy a magam szerény szavazatát leadhassam emellett a javaslat mellett, de lehetetlenné teszi ezt bárki számára, aki gondolkozik és látja, hogy ebben mi rejlik. Ez a két szakasz azt mondja, hogy maga az érettségi vizsga eredménye, tehát az érettségi bizonyítvány még nem képesít a főiskolára való felvételre, hanem ehhez egy külön minősítés is szükséges. Bátor voltam említeni, hogy húsz esztendőn keresztül állandó vita folyt a középiskolai reformról, de ez a vita mindig odafejlődött és arra tendált, hogy az érettségi vizsga töröltessék el a maga egészében. Most pedig mit látunk? Azt látiuk. ho^y nemcsak, hogy nem törlik el az érettségi vizsgát, hanem helyébe még: egy külön, minősítési, utána pedig egy mefirismételt érettségi vizsgalat következik. íGrál Jenő: Mindenki pótéretíségire van utasítva!) Nagyon szeretném, ha mindazok számára, akik ma középiskolába járnak, külön aranykönyvben feljegyeztetnék, hogy kik azok, akik 'megajándékozzák őket ezzel a gyönyörűséggel, hadd legyenek maid hálásak egész életükön át ennek a kitűnő reformáló intézkedésnek. Ez az intézkedés nemcsak retrográd, hanem logikátlan is. Azt mondja ugyanis, hogy külön minősítést kell kapni a főiskolai felvé-