Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-255

A% országgyűlés képviselőházának 255. ülése í$$k- március 22-én, csütörtökön. 67 Jlálnia egy kultuszminiszternek, mert minden közoktatásnak — és a mezőgazdasági szakoktatás is közoktatás — csak a kultuszminisztériumban van helye. Kérdezem: miért nem tartozik az orvosi szakoktatás a belügyminisztériumhoz, mikor a belügyminisztérium a legfőbb közegészségügyi hatóság? Csak egy téren tudok kivételt tenni, azt sem az oktatás kérdésében, hanem katonai kérdésiben. Egyedül katonai kérdésben tudom koncedálni, hogy a katonai szakoktatás ne kerüljön a vallás- és közoktatásügyi miniszter alá, mert az egészen speciális dolog, azonban minden más oktatásnak, nézetem szerint, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium felügyelete alatt van a helye, de különösen a mezőgazdasági szakoktatásnak. A mezőgazdasági szakoktatásban méltóztassanak megfigyelni, hogy azok a középfokú mezőgazdasági iskolák kivétel nélkül mind üresek és kihasználatlanok. (Schandl Károly: Egyetlenegy középfokú van!) Miért kihasználatlanok? (Schandl Károly: Nagyon sok növendéke van!) Méltóztassék megnézni a tavalyi statisztikát. A tavalyit ismerem, az ideit nem. Majd lesz alkalmam t. képviselőtársamnak válaszolni, hiszen erről nálam az egész anyag együtt van, de nem mertem feltételezni, hogy a túlsó oldalról jöjjön olyan kifogás a kultuszminiszter úr indítványa ellen, hogy tudniillik ezt a főiskolát ott kell hagyni a földmívelésügyi minisztériumban. Azt gondoltam, hogy ezt a megoldást mindenki örömmel fogja elfogadni. Ha gondoltam volna erre a felszólalásra, elhoztam volna azt az anyagot, amelylyel számszerűen tudtam volna az igen t. képviselőtársam véleményét megcáfolni. (Schandl Károly: Nem lehet megcáfolni!) Lehet, hogy nem tudnám meggyőzni, de megcáfolni igen. Elég egyre hivatkoznom, tudniillik arra, hogy annak a mezőgazdasági szakoktatásnak nincsen alulról szukkreszcenciája, ha az a földmívelésügyi minisztérium alá fog tartozni. Hiszen^ ha az elemiiskolánál nem lesz mezőgazdasági oktatás és ez nem lesz kifejlesztve, akkor nem lesz indítója annak, hogy az elemi iskolák után a mezőgazdasági szakiskolákba menjenek a tanulók, mint ahogy ma sincs. Nem ismerem a mostani állapotokat, de tavaly úgy volt, hogy fogdosni kellett az embereket. Egerről tudom, hogy ott a szőlészeti szakiskolában 13 hallgató van, de lehetne 50, azonban nincs alátámasztás. (Schandl Károly: Nincs iskolakötelezettség, mint a kultuszminisztérium iskoláinál!) A kultuszminisztérium iskoláinak, az ottani tanítóknak és tanároknak volna kötelességük előkészíteni a hallgatókat arra, hogy ebbe az iskolába menjenek. De mivel nem a kultuszminisztérium felügyelete alatt van mind a két iskola, el sem képzelhető, hogy ez az előkészítés megtörténjék. ( En a magam részéről nem látom bebizonyítva azt sem, amit a kultuszminiszter úr az indokolásban jnond, hogy tudniillik a földmívelésügyi minisztert érdeklő kérdések tekintetében egészséges és harmonikus együttműködés biztosítandó. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Azt kívánja a miniszter úr, hogy az újonnan alakítandó mezőgazdasági egyetemi kar és a gazdasági akadémiák között a megfelelő megértés meglegyen. Nem tudom megérteni, hogy amikor a javaslat szerint a mezőgazdaságnak lesz egy egyeteme, amely, mondjuk, az egyetemnek alsó fokozata lesz, most a miniszter úr kijelentette, hogy egy évet ezek az egyetemi hallgatók az akadémiákon fognak hallgatni, vagy az akadémiai hallgatók majd egy évre felmehetnek az egyetemre, hogy doktorátust szerezzenek. Azt kérdem t az igen t. miniszter úrtól, hogyan lesz megállapítva ennek a két iskolának, tehát a gazdasági akadémiának és az egyetemnek a tanterve? Az egyikét majd meg fogja állapítani a földmívelésügyi miniszter, a másikét a vallás- és közoktatásügyi miniszter. Hogyan lesz ennek a két iskolának a felügyeleti kérdése megoldva, amikor' ismerjük a földmívelésügyi minisztérium ügyosztályának a kultuszminisztériummal szemben való féltékenységét és viszont? Azt tudom, — mert hiszen ezelőtt egy esztendővel a mezőgazdasági oktatás ügyében tartott interpellációmra a miniszter úr ezt kijelentette — hogy a két miniszter teljes összhangban van, mégis ez után a kijelentés után azt tapasztaltuk, hogy a két miniszter összhangban lehet ugyan, de a két minisztérium ügyosztályai sehogy sem tudnak összhangba kerülni és ennek a sehogysemtudásnak eredménye az, hogy ez az annakidején beígért bizonyos alsófokú oktatási revízió még ma se tudott dűlőre jutni és idekerülni. En ismételten tisztelettel üdvözlöm a^ miniszter urat abból az alkalomból, hogy végrevalahára neki, a nagy Darányi unokaöccsének, sikerült elhozni ezt a mezőgazdasági egyetemet a földmívelésügyi minisztérium felügyelete alól. Azt kívánom neki, hogy tovább építse ezt a főiskolát, hogy legyen meg a szerencséje és az ereje ahhoz, hogy azt ki tudja építeni. Az összes mezőgazdasági szakoktatási kérdéseket nézetem szerint a vallás- és^ közoktatásügyi minisztérium felügyelete alá kellene helyezni. A címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Ház! En ugyan nagyon szívesen respektáltam volna azt a kívánságot, hogy a vitát fejezzük be ma véglegesen, minthogy azonban azt látom az én matériámból, hogy akárhogyan csináljuk, a vitát ma befejezni nem lehet, (Felkiáltások jobbfelől: Miért?) ennélfogva engedjék meg, hogy néhány megjegyzést tegyek ahhoz a vitához, amely e körül a kérdés körül folyt, amely mindannyiunkat érdekel és amely vita tényleg magas nívón mozgott. Schandl képviselő úr felszólalása engem meglepett. Mintha a párt lelkiismerete szólalt volna meg! Nekem tudomásom volt róla éa a múltkor hangoztattam azt, hogy a legutóbbi budget tárgyalásakor mondott felszólalásom alkalmából milyen szimpátiával fogadta úgy a miniszter úr, mint a többségi párt arra vonatkozó érvelésemet, hogy a közgazdasági egyetemet ne olvasszuk be a műegyetembe. Most láttam, hogy pártpolitikai okok forognak fenn. Én teljességgel belátom, hogy akárhogyan osztozzanak is az én véleményemben, nem követelhetem azt, hogy önök egy minisztert ebben a kérdésben megbuktassaùak. En respektálom azt is, hogy önök ma kényszerhelyzetben vannak, de azért ne vegyék rossz néven a mi részünkről, ha itt ismét hangoztatjuk, hogy mi a közgazdasági egyetem fenntartását, önállóságát Magyarországra nézve szükséges jónak tartjuk. ,