Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-255

68 Áz országgyűlés képviselőházának 255 Schandl t. képviselőtársam két olyan megjegyzést tett, amely engem meglepett. Felhozta azt, amit mi nem akartunk felhozni, hogy 1920-ban ő volt az előadója a közgazdaságtudományegyetemi karról szóló törvényjavaslatnak. Mi személyi dolgokat sohasem szoktunk idehozni. Nagyon becsületes dolog volt, hogy a képviselő úr felolvasta azokat a passzusokat, amelyek nálam is megvannak, de ennek folyománya az kellett volna, hogy legyen, hogy ennek a konzekvenciáját legalább abban az értelemben vonja le, hogy ezt a törvényjavaslatot nem szavazza meg. Mert diametrálisan ellentétbe jutott a képviselő úr akkori felfogásával. Ha a képviselő urat itt lelkiismerete arra vitte ugyan, hogy kijelentse, hogy belső meggyőzőr dése szerint még mindig szükség van erre az egyetemre, akkor ne vegyék rossz néven, ha ellenzéki oldalról én, aki mindig ezt a véleményt tápláltam, ezért síkra szállok. En megszoktam azt, hogy a kereskedelem ebben az országban hamupipőke, hiszen egész életemben nem foglalkoztam mással, minthogy megmondjam az országnak: ne menjenek hivatalokba, hanem menjenek szabad pályára, kereskedelmi pályákra. Egész életem így folyt le, így én megértem, hogy még ma is hamupipőke a kereskedelem. De egyet nem tudok megérteni. Magyarország a mezőgazdaságon nyugszik, Magyarországnak mezőgazdaság az alapja és a mezőgazdaság, mint foglalkozási ág a leghatalmasabb nálunk. Miért nem akarjak a többi foglalkozásig ágakat beiktatni a mezőgazdaságba és miért kell ennek a hatalmas mezőgazdaságnak, mint egy rossz gyermeknek, bemennie egy másik foglalkozási ág, egy másik egyetem keretébe? Mért volt erre szükség, amikor azt látjuk, hogy a mérnököknek igenis szükségük van gazdasági tudásra, de ezt a gazdasági tudást nem lehet összehasonlítani egy Keynes-nek, egy Fishernek, vagy egy Borah szenátornak tudásával, amire pedig nekünk határozottan szükségünk van. De a t. képviselő úr két pontot említett, amelyek dominálták ezt a vitát. Az első volt a pénzügyi rész. Azt mondották, hogy pénzügyi okokból volt szükséges az, hogy a közgazdasági kart beolvasszuk a műegyetembe. Azt hittem, hogy ezt a múltkor megcáfoltam. De legyen szabad ismét citálnom az 1932. évi költségvetés tárgyalásakor mondott beszédemet. Itt már megcáfoltam azt, hogy ez az intézkedés pénzügyi okokból jó lehet. Mert azt mondottam (olvassa): »Ezek az állami áldozatok a következőkép alakulnak: a műegyetemen egy hallgató az államnak évenként 1000 pengőbe kerül, a pécsi egyetemen egy hallgató 1200 pengőbe, a debreceni egyetemen 1700 pengőbe, a szegedi egyetemen 2000 pengőbe, míg^ a közgazdasági tudományi kar egy hallgatója 276 pengőbe kerül.« (Egy hang a középen: Bud megmondotta, hogy miért!) Bocsánatot kérek, 10.000 hallgatója volt 1920 óta a közgazdasági egyetemnek és ennek az egyetemnek végzett hallgatóit legnagyobbrészt alkalmazták, míg a többi egyetemek végzettjei proletárokként járkálnak. A mérnökök elmennek kalauzoknak, — a Beszkárt.-nál találni elég kalauzt — elmennek soffőröknek. Üdvös akció volt tehát az, amelyet Schand Károly igen t. képviselőtársam iniciált, mert úgy tudom, hogy nemcsak előadója volt ennek az ideának, hanem iniciálta is ezt a közgazdasági egyetemet, amely alkalmas Magyarország erőinek szaporítására és emelkedésére. Ezt akarják beolvasztani egy másik egyetembe. ütése 193b március 22-én, csütörtökön. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem olvasztjuk bele!) Bocsánatot kérek, alárendelik. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem rendeljük alá, mellérendeljük ! ) Schandl t. képviselőtársam azonban még mást is mondott. Azt mondotta, hogy a miniszter úrnak ez nem végleges megoldása; a miniszter úr megígérte, hogyha látja, hogy tévedett, akkor egy-két év múlva meg fogja másítani gondolkodását. (Meskó Zoltán közbeszól.) Ha ez így van igen t. miniszter úr, akkor miért szükséges ebbe a problémába belemennünk? Hiszen a miniszter úr ígérete szerint egy-két év múlva esetleg úgyis meg akarja másítani a mostani törvényjavaslatot. Hát nem bírjuk ki még egy-két évig azt a 280.000 pengőt, amibe a közgazdasági tudományi kar kerül? Hiába kértem itt, hogy világosítsanak fel, mi a megtakarítás, csak általánosságban mozgott minden felelet. Hiába provokáltam, hogy tessék megmondani, mi az a pénzügyi megtakarítás. A miniszter úr azt mondotta, majd a budget-ben mutatkozik, aztán pedig a miniszter úr ismét csak azt mondotta, hogy valami pénzt megtakarítunk ezzel. (Túri Béla: Kulturális haszna, értéke!) Bocsánatot kérek, ha egy-két évről van szó, akkor erre az egy-két évre nem kell nekünk törvényt hoznunk; két év múlva is láthatjuk, hogy megfelel-e a közgazdaságtudományi kar annak a célnak, amelyet el akarunk érni és tanítása a közgazdasági tudományok keretétében mozog-e. Hiszen szégyen a mezőgazdaságra, ami itt történik, amit ő eltűr. Teljesen igaza volt Schandl igen t. képviselő úrnak, hogy lelkiismeretének szót fogadott és ebben a tekintetben a Ház előtt az ő becsületes véleményét elmondotta. Volt itt más dolog is. A miniszter úr, minthogy a pénzügyi dolgokban nem adhatott felvilágosítást, azt mondotta, hogy nagy elvi szempontok vezetik őt ebben az elgondolásában. Melyek azok a nagy elvi szempontok? Mi erről nem hallottunk semmit; éppen úgy, mint a pénzügyi okokról, egyszerűen csak egy nagy kijelentést hallottunk, hogy magasabb elvi szempontokból kell neki ezt az intézkedést megtennie. Bocsánatot kérek, tudni akarjuk, melyek azok a nagy elvi szempontok, hol vannak ezek, mert nem látjuk őket itt az ellenzéken, ezért felvilágosítást kérünk. Azt azonban nem cálfolhatta meg a t. miniszter úr, amit én mondottam. Amikor Schandl igen t. képviselő úr ennek az egyetemnek az alapítását akarta, az az elgondolás vezette, hogy ebben az országban a merkantilista és agrárius szempontokat tolják félre, hogy ne legyenek itt azok a harcok, amelyek annakidején például gróf Károlyi Sándor között és köztem voltak. Azt akarta, hogy már az iskolapadokon ez a két főfoglalkozás egymás mellett ülve, megtanulja egymást becsülni, tisztelni és szeretni. Ez most teljesen elesik. Ez volt az alap, igaz-e t. képviselő úr? (Schandl Károly: Most is mondottam!) Ki akartuk küszöbölni ezt a harcot. Most kimutatta a Közgazdasági Egyetem, hogy 13 év alatt mire volt képes. Felnevelt egy generációt és ma igen előkelő emberek foglalnak helyet a közéletben olyanok, akik ott az első évben tanultak. Olyan embereket neveltek fel, akik tényleg használtak Magyarországnak. Bocsánatot kérek, miért akarják eltörölni ezt az intézményt, mi viszi önöket arra, hogy eltöröljék? Semmiféle komoly indokot eddig nem tudtam hallani, amely az eltörlést támo-