Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-255

Az országgyűlés képviselőházának 255. kel és nagy, tudományos eredményeikkel méltán kiérdemeltek. Aki rangsüllyedésről, majorizálásról, beolvasztásról és hasonlókról beázél, az nem ismeri az egyetemi szervezetet általában, vagy pedig nem olvasta el ezt a törvényjavaslatot. A karok autonóm egységét, a karok autonómiáját természetesen ez az egyetemi szervezet nem érinti, aminthogy nem is érintheti. A karok tanulmányi ügyekben, a karok tanárai a maguk tanszakát érintő ügyekiben teljesen önállóan járnak el, természetesen az egyetemi tanácsnak bizonyos felügyelete és ingerenciája mellett, vagyis az egyetemi tanács tölti be azt a szerepet, amelyet korábban a főiskoláknál egy-egy miniszteri referens töltött be, ami természetesen megnyugtató valamennyi karra nézve azért, mert szakemberek, tudósok fognak dönteni ezekben a kérdésekben. Hasonlókép nem érintetnek az ifjúság szerzett jogai sem e törvénnyel. Mindazokra a kérdésekre, amelyek itt felvettettek és amelyek érdekében bizonyos felesleges módosító javaslatok is nyújtattak he (Sándor Pál: Azok az én javaslataim!) a leghatározottabban kijelentem, hogy azokat, akik a közgazdasági karon vagy a műegyetemen vagy más karokon végezték vagy jelenleg végzik a maguk tanulmányait, semmiféle hátrány ebből a törvényből, illetőleg annak végrehajtásából nem érheti s a jövőre vonatkozólag sincs sem a képesítés tekintetében, sem más tekintetben^ kedvezőtlenebb helyzet létesítve az ifjak számára, mint amilyen a jelenlegi helyzet. (Sándor Pál: Ez megnyugtató! Meglátjuk, hogy elfogadja-e indítványaimat?) A kereskedelmi szakosok képesítő hatályát természetesen most itt ötletszerűen nem vagyok hajlandó tárgyalás alá venni és erről vitatkozni. A közelebbi jövőben a jogi oktatás és a közigazgatási képzés, az orvosképzés és általán a felsőoktatás reformjával fogunk foglalkozni és ezzel kapcsolatban természetesen a minősítési törvény revíziójára is sort kell keríteni. Ez a kérdés akkor lesz aktuális. Addig marad az a helyzet, amely jelenleg is törvényes állapot. Ezzel kapcsolatban — az ifjúságról lévén szó — kénytelen vagyok a t. Ház előtt egy kellemetlen kérdést érinteni. Igen szomorúan és megütközéssel vettem tudomásul azokat a mozgalmakat, amelyek e kérdés kapcsán az ifjúság körében keletkeztek. Először a közgazdasági karon, majd mintegy válaszul a Műegyetemen, azután most legutóbb már az állatorvosi karon s ismét a közgazdasági karon is bizonyos mozgalmakat rendeztek egyes urak, akik az ifjúságot jogai megcsorbításáról^ azután egyetemi intézményeik megszüntetéséről, tönkretételéről akarják meggyőzni és álhíreket szórtak szét köztük. (Sándor Pál: Nem a mi oldalunkról!) Nem állítottam egy percig sem. Az ifjúság természetesen ezekre az álhírekre ideges és izgatott lett s legutóbb a magyar ifjúsághoz teljesen méltatlan fegyverhez nyúlt, a sztrájk fegyveréhez. (Ügy van! Ügy van!) En ezt elítélem, mert a mozgalmat, vagy ia tudatlanság, vagy az önérdek szította. Ezt kénytelen voltam itt e Házban íkijelenteni. En az ifjúság érdekeit mindig a szívemen viseltem és szívemen is fogom viselni. En az ifjúság ügyeiben akkor, amikor komoly panaszra okuk volt, amikor előttem panaszkodtak, sőt amikor mozgalmat indítottak, pl. az elhelyezkedési nehézségek miatt, a legnagyobb ése 19 3 k március 22-én, csütörtökön. 65 Örömmel álltam melléjük s bizonyos ígéreteket is tettem itt e Házban az ifjúság elhelyezésére vonatkozólag. (Petrovácz Gyula: Várjuk az eredményt! —• Felkiáltások jobbfelŐl: Már megvan! — Gál Jenő: Be lehet-e iratkozni szabadon? — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Méltóztatnak tudni hogy ennek az akciónak kapcsán a pénzügyminiszter úr hozzájárult, hogy egyelőre — természetesen én ezt magam is átmeneti foglalkoztatásnak tekintem — az állami költségvetés keretében 800 ifjú elhelyezését biztosítsuk, illetőleg 800 ifjúnak kenyeret adjunk addig, amíg az állami és gazdasági életben el tudnak helyezkedni. (Petrovácz Gyula: 1800-ról hallottunk már!) 800-ról hallottak csak az urak, mert ennyiről történt kijelentés. Ugyanakkor a magánvállalkozással tárgyaltam ebben a kérdésben, és a különböző érdekképviseletek 400 fiatalembert szintén vállaltak, tehát 1200 fiatalember elhelyezéséről tehettem kijelentést és ígéretet. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) A jelen pillanatban bejelenthetem, s ezen akció kapcsán nagy elismeréssel kell megemlékeznem^ Illés József t. képviselőtársamnak az Ádob. élén kifejtett működéséről, (Éljenzés a jobboldalon.) aki az egész ügy adminisztrációját és sok utánjárással járó előmunkálatait lebonyolította — hogy a <mai napig 1435 ifjút helyeztünk el, ezek közül 800-at az államnál a pénzügyminiszter által rendelkezésre bocsátott hitelből, 128-at Fabinyi kollégám volt .szíves a^ kereskedelemügyi minisztérium költségvetése terhére alkalmazni, én magam az óraadó tanárok és ösztöndíjas gyakornokok létszámát 138-cal szaporítottam, a magángazdaságból pedig eddig 369 alkalmazásról érkezett he az igénylés, ami rövidesen még szaporodni fog. (Sándor Pál: Igen nagy eredmény!) T. Ház! Az ifjúság láthatja, hogy három hónap alatt már közel 1500 elhelyezésről lehet beszélni s így másfélezer fiatalember kenyeréről tudtunk gondoskodni. Ha az ifjúság ezt látja, akkor mindenesetre meg kell fontolnia azt a kultuszminiszteri intelmet is, hogy az ő feladata nem a sztrájk, hanem a tanulás. (Ügy van! Ügy van!) Tessék a padokba visszatérni, tessék becsületesen teljesíteni kötelességüket. Es méltóztassék mindenkinek tudomásul venni, hogy — itt a Képviselőházban mondom ki — a sztrájkot általában nem tartom méltónak a magyar ifjúsághoz. (Helyeslés.) A húsvéti és karácsonyi szünet előtt való sztrájkot pedig egyenesen gyermekesnek kell minősítenem. (Ügy van! Ügy van!) Az ifjúság bízzék barátaiban és bízzék azokban a tanáraiban, akik úgy kívánják őket vezetni, ahogyan itt egyik ^ képviselőtársam az egyik kar tanárairól állította, de ahogyan a tanár urak a többi egyetemen is mindig az ifjúság rendelkezésére állanak. (Gál Jenő: Mindenki tanulhasson, aki akar. Az első, hogy bejuthasson az egyetemre! — Váry Albert: Ez más kérdés! — Gál Jenő: Más kérdés, de ez a dolog veleje!) Abban a tekintetben, amit Petrovácz Gyula igen t. barátom felhozott, — mindig visszatérek Ihozzá — hogy r mindenki elégedetlen a törvényjavaslattal, én a legnagyobb nyugalommal támaszkodom azoknak a szakértő képviselőtársaimnak felszólalására, akik ezt a törvényjavaslatot helyesnek és időszerűnek minősítették. Megnyugtathatom őt azzal is, hogy én igen gondosan előkészítettem ezt a javaslatot, az összes illetékes érdekelteknek