Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-255

64 Az országgyűlés képviselőházának 255. ülése 19 3 A március 22-én, csütörtökön. gatást, Berlinben van bányászati, kohászati | kar, Drezdában erdészeti, közgazdasági kar és a románoknál, a kolozsvári egyetemünk mellett most alapított műegyetemén is működik egy mezőgazdasági kar. Rigában, ahol — kis nemzetről lévén szó, — szerény eszközökkel dolgoznak, amerikai mintára megvalósították azt az egyetemet, amelyben, kezdve a theológiától és a jogtudománytól, a filozófián és orvosi karon keresztül, a mezőgazdasági, technikai és az állatorvosi stúdiumokig, minden tudomány egy egyetemi autonómiában van összefoglalva. Midőn erre rámutattam, nem érvet akartam hozni törvényjavaslatom mellett, csupán azt kívántam 'bizonyítani, hogy nem én jutottam erre a gondolatra, hanem azt mások már másutt is megcsinálták. (Sándor Pál: A gyűlölet csinálta meg az előző időkben.) Milyen gyűlölet? (Sándor Pál: A közgazdasági kart a többi egyetemi kar nem tűrte!) Ezt nem értem. Ervelésemnek itt nem az a lényege, hogy mások már előzetesen megcsinálták, mert ettől még nem lesz jó az a javaslat, hanem az, hogy azokhoz hasonlóan én is meg vagyok győződve arról, hogy a gazdasági tudományok, az alkalmazott tudományok szorosan összefüggenek a tudományrendszerben. A racionalizálás e téren nagy kulturális megtakarítást tesz lehetővé, mert a kétszeres kiképzésnek, az utólagos tanulásnak a szükségét küszöböli ki és e mellett némi financiális megtakarítást is hoz. Az én elvi elgondolásom tehát egy, a tudományegyetemhez hasonló, összefogó gazdaságtudományi egyetem, amelyben az általános gazdasági ismeretek és a rokonszakok ismeretei is kölcsönösen (megszerezhetők. Szerintem, ha a mérnök, mezőgazda, erdész, vagy állatorvos, általános közgazdasági ismereteket is kap, a mellett a többi gazdasági tudományokban is bizonyos jártasságot szerez, ezzel a saját speciális szakképzettsége is nagyobb és kiválóbb lesz, mintha olyan szakiskolán működnék, tanulna, ahol kizárólag a saját szaktárgyait adják elő. Egy másik ilyen szempont, amely szükségessé teszi egy ilyen egyetem megalkotását, a szaktanárképzés, ami — valljuk be — ma teljesen el van hanyagolva. Az egyetlen jó szaktanárképző intézmény a Budapesti Egyetemi Közgazdaságtudományi Kar mellett működő Kereskedelmi Tanárképző. Ez jól működik, azonban ipariskolai tanárképzők és mezőgazdasági tanárképzők nincsenek, mert a gazdasági oklevéllel rendelkező, kiváló — gyakran tudományosan is kiváló — gazdákat berendelik az iskolákba, kinevezik tanároknak s ugyanígy történik ez az ipariskolákban is, de ezeknek az uraknak — sajnos — semminemű pedagógiai képzettségük nincs. Már pedig az iskolában a szakképzettség mellett legalább is éppen olyan fontos a pedagógiai képzettség islert — ahogy itt Malasits t. képviselő úr a munkásokról mondotta — a gyermekekkel is bánni kell tudni. Ha az a tanár nem pedagógus is, hanem csak szakember, akkor nem lehet jó tanár. Vannak ugyan kivételek, — és tisztelet az ilyen kivételeknek — vannak született pedagógusok, akik jól tudnak tanítani, de kivételek (minden téren vannak és ebből szabályt mégsem lehet csinálni. Fontos tehát, hogy ezen a műszaki és gazdaságtudományi egyetemen az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi szakoktatás irányában a tanárképzés is egységes elvek, legalább isi pedagógiai szempontból egységes szempontok szerint történjék. Amikor én a miniszteri széket elfoglaltam — és itt célzok Sándor Pál t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére — már kész javaslat állott előttem, amely szerint a budapesti egyetemi közgazdasági kar beolvasztatott volna a műegyetembe, mint a műegyetemi ötödik karral, a közgazdasági karral egyesült műegyetemi kar. Ez az amiről a képviselő úrnak méltóztatott beszélni, mint gróf Klebelsberg alatt létrejött megoldásról. En ezt a megoldást nem voltam hajlandó elfogadni, azért, mert ebben az esetben a közgazdasági, a mezőgazdsági és kereskedelmi oktatás teljesen alárendelt helyzetbe került volna a műszaki oktatással szemben. En ugyanis a műszaki és gazdaságtudományi egyetem közgazdasági karának nem egy, hanem hármas feladatát látom. Az egyik feladata az, ihogy valamennyi szaktudományos kar, vagyis a műszaki, mezőgazdasági, kereskedelmi, állatorvosi, erdészeti és bányászati karok hallgatói részére közgazdasági ismereteket nyújtson, tehát kiegészítse az ő különleges szakismereteiket általános közgazdasági ismeretekkel is. Második feladata ennek a karnak az, hogy önálló elméleti közgazdákat képezzen, akik közgazdasági doktorátust szereznek és akik ezen a téren majd pótolni fogják azokat a hiányokat, amelyeket egy magyar Smith Ádám nemlétezése miatt itt felméltóztatott vetni. Ezekből fognak majd kikerülni azok a kiváló közgazdák... (Sándor Pál: Akkor ott két különböző osztály lesz?) Ugyanannak a karnak feladata lesz mind a kettő. (Sándor Pál: Hogyan lehetséges az?) Ügy, ahogy a bölcsészeti kar neveli a bölcsészt is és a jogászt is, mert a jogászok oda is járnak. A harmadik feladata pedig ennek a karnak a tanárképzés. A tanárképzőintézet e mellett a kar mellett lesz. A szakstúdiumokat hallgatók a közgazdasági karon fogják azokat a speciális pedagógiai és filozófiai tárgyakat hallgatni, amelyek az ő tanári kiképzésükhöz szükségesek. Természetes, hogy ez az új szervezés semmiféle szerzett jogot nem érint. A leghatározottabban vissza kell utasítanom minden olyan jelszót, minden olyan kijelentést, amely az utóbbi hetekben elhangzott s amely az ifjúságot is igyekszik felizgatni, mintha akár a műegyetem, akár a közgazdasági kar, akár a soproni, akár az állatorvosi főiskolák valamilyen inferióris helyzetbe kerülnének. Mindenki előtt nyilvánvaló, aki egyetemi szervezetet valaha látott és annak kari autonómiáját ismeri, hogy ebben a szervezetben teljesen egyenrangú tagokként sorakoznak egymás mellé a műszaki tudományok két karban, a mező-, erdőgazdaság és bányászat két karban és ötödik karként betetőzésképpen ott van a közgazdasági kar, amely összefoglalja valamennyi kart azáltal, hogy valamennyinek hallgatóját neveli. Nincs rangsüllyedésről szó egyik részére se, sőt, — bocsánat a műegyetemi professzor uraktól — de még a műegyetemre nézve is rangemelésről van szó, mert ebben a szervezetben kapja meg a műegyetem azt az igazi egyetemi, kari autonómiát, amely teljes mértékben eddig nem volt meg a műegyetemnek. A közgazdasági kar biztos bázisra talál, amelyen tovább fejlődhet, tovább épülhet és az állatorvosi főiskola, valamint a soproni bányászati és erdészeti akadémia elérik azt az egyetemi színvonalat és egyetemi rangot, amelyet kiváló működésük-