Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-255

Az országgyűlés képviselőházának 255. ül a tradíciókra tud építeni, amelyek nem tűnnek el az idők múlásával, hanem folyton erőt nyernek. Es ha azt nézem, hogyan fejlődött ki nádiunk az individualizmus, vagy az ezen alapuló szabadság gondolata, akkor azt látom, hogy egy testvérek voltak nálunk: az individualizmus és nacionalizmus. (Ügy van! a jobboldalon.) A magyar a szabadságot sohasem fogta fel úgy, — igaza van a képviselő úrnak — mint szabadosságot, a magyar csak azt a szabadságot ismeri, amely végeredményben nemzeti alapra támaszkodik, a nemzet lelkéből fakad és így a nemzeti gondolaton keresztül akarja megteremteni a maga erejét. (Ügy van! Taps a jobboldalon.) Ezért mondom én, hogy amikor nehéz válságok vanmak, mint a nagy betegnél is, jönnek a kényszerrendszabályok, jönnek a beavatkozások, de nem ezek az élet igazi forrásiai, ezek csak átmeneti jelenségek. (Ügy van! a jobboldalon.) Higyjék el, ha majd elmúlik ez a lázas állapot, egy kis szabad levegő, egy kis józan nemzeti alapon álló szabadság'

1 nagyobb erőt fog jelenteni a gazdasági életben mindennél. (Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Sándor Pál: De szavazatukkal is támasszák alá, amit a szónokuk mondí — Felkiáltások jobbfelől: Majd alátámasztjuk.) Örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot más szempontból is. TTgy érzem, különösen, ha látom a kultuszminiszter úr ténykedését az ő elsőrendű munkatársaivaj együtt, hogy amikor a kultuszminiszter úr mélyenjáró középiskolai reformmal is jön, akkor mindezek csak bevezetései az egész kultúránkat átfogó reformnak és hiszem is, hogy az ő nevéhez fog fűződni az új reformkorszak megnyitása, mert a kultuszminiszter úr az életből.veszi a maga reformjait és az élethez akarja azokat alkalmazni. TTgy érzem, hogy amikor ezt a gondolatot is meg akarja valósítani, nem azt akarja, hogy mi nagy tudósállományt, nagy tudóshadsereget neveljünk. A tudósok születnek és lesznek s a magyar föld mindig kitermelte a maga tudósait. Nekünk tudás kell, ez a mi bázisunk, — ezt akarja a kultuszminiszter úr szervesen átültetni — s nem kell az a sok és telített tudás. Hiszem, hogy jönnek itt olyan reformok, amelyek ezt egyszerű vonalra és nevezőre

1 vezetik le, de egy tudásra van szükség, amely átültetődik egész gazdasági életünkbe, amely nem azt jelenti, hogy csak fent vannak kiváló egyéneink, de lent senki és semmi sincs. TTgy értelmezem ezt a törvényjavaslatot, mint megindítóját az igazán mélyenjáró, nemzeti alapból kiinduló általános gazdasági kultúra megalapozásának, amely elhat az utolsó kisgazdáig, az utolsó faluig, iparosig és kereskedőig, hogy mindenki érzékelje, mit miért, hogyan kell tennie, hogy ne álljon itt árván, hanem legyenek neki bizonyos alapismeretei. Ki fog innen menni egy nagy táborkar, amelynek éppen az a hivatása, — és ez az egyetemnek a hivatása — hogy vezessen, irányítson és ezeket a tudományokat a gazdasági élethez alkalmazza, és velük az egyéni erőkön keresztül a nemzet életét alátámassza. Azt várom én ettől az egész elgondolástól, — és hiszem, hogy nem tévedek — hogy ennek (meglesz a hatása és azért kell, hogy kiváltsa a maga eredményét az egész Vonalon. Még egyet szeretnék elmondani. Talán nem veszik rossz néven ezt azok, akik az egyetemet mindig úgy állítják be, mintha t az semmi egyéb nem -volna, mint egy, az élethivatásra j ogot. adó intézmény. • Kétségtelenül az • az ése 19Bú március 22-én, csütörtökön. 49 egyik hivatása, hogy az életbe kerülő embereket kiképezze és oktassa. De ez az egyetem is és a mi szakiskoláink is akkor fog megfelelni a maga hivatásának, 'ha nemcsak azért mennek oda az emberek, hogy ott szerzett képesítésük alapján elhelyezkedést keressenek majd az államnál, a közületeknél és máshol, hanem azok is odamennek, azok is akarnak tanulni és akarják kimélyíteni a maguk tudását, akik azután hazakerülnek az eke szarvához, vagy a maguk iparvállalatához és nem félnek beülni a kereskedelmi üzletbe sem, hogy ott töltsék be mélyebb tudással, nagyobb ismeretkörrel, áttekintéssel a maguk hivatását a nemzet érdekében. (Ügy van! jobbfelől.) Ez a másik szempont, amelyet én várok ettől az egészen nagy fejlődé«tői. Ma különösen fontos ez, amikor — valljuk meg — nem. lehet, szűk téren mozogva, senkinek a maga gazdasági tevékenységét végezni; mindenkinek ismernie kell először ennek az országnak gazdasági erőviszonyait, kell ismernie ezeknek Összefüggéseit, de tisztában kell lennie azokkal a vilá'gkapcsolatokkal is, amelyeket a mi helyzetünk előír. A mi földrajzi helyzetünk is több kötelességet ró ránk ebben a .tekintetben. Éppen a gazdasági tudáson keresztül kell tehát megerősítenünk helvzetünket itt a Duna és a Kárpátok medencéjében. Ennek alapján szerencsésnek .találom azt is, hogy ez a törvényi avaslat akkor kerül a Ház elé, amikor új idők jelei mutatkoznak. A római találkozás nem maradhat hatás nélkül, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A miniszterelnök úr a maga nagy energiájával, rettenetes nagy akaraterejével — meg vagyok róla győződve — jobb jövőbe vezeti a nemzetet. Nekünk van egy nagy erőnk, az, faogy a mi gazdasági kapacitásunk elég erős. De nem tudjuk kifejleszteni. Nem a mi hibánkból, hanem azért, mert reánk kényszerítettek egy békeszerződést, amely nem teszi lehetővé gazdasági erőink kifejtését. Ezek életet kérnek, mert lehet békeszerződésekkel megcsonkítani egy országot, de történelmi erőket, természeti adottságokat megcsonkítani sohasem lőhet, mert azok keresztültörnek mindenkin és mindenen. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől és középein.) Helyzetünk naprólnapra javul. A mi történelmi hivatásunk újra és újra kezd az egész vonalon kibontakozni, ami vagvunk azok, akik tulajdonképpen válaszfalat alkotunk itt. Európa követeli meg, hogy erősek legyünk és választófal a nének és fajok' harcában, hogy így a békés fejlődésnek, egy új Európának vessük meg alapját. Ezenfelül azt tartom

1

: kell, hogy legyen ifjúságunk, amely tudással felszerelve megy ennek az életnek. Mert én azt mondom, hogy ha ez a négy sajátosság: a nemzeti alap, azerre támaszkodó jellemszilárdság, a kötelességteljesítés és az erős fegyelmezettség, az alapos tudással találkozik, kivívja a győzelmet a maga részére az egész vonalon. (Gróf Somssich Antal: A jellem nagyon fontos!) Azt mondottam. En úgy ítélem meg az igen tisztelt kultuszminiszter • urat, hogy ezen az alapon elindulva, jött ezzel a törvényjavaslattal. Hiszen ez hozzáfűződik az ő egész lényegéhez! Mert a kultuszminiszter úr, amikor idejött ezzel a törvényjavaslattal, nem a politikai élet napi szükségleteinek akart eleget tenni. Megnyilatkozik benne a nagy tudós és a kiváló történész, aki ismeri a múlt erőit, át tudja azokat vetíteni a jelenre s a kettőt összekapcsolva, kitermeli a magyar jövőt. En ezt Iá-