Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-255

• 48 Az országgyűlés képviselőházának 255. Ne vegye rossznéven Petrovácz igen t. képviselőtársam, aki kifogásolja, mi lesz a főiskolákkal, hogyan fognak azok beleillesz­kedni az új helyzetbe, én egyet mondok: disz­tingváljunk helyesen és jól egyetem és főis­kola között. (Helyeslés.) A főiskolának más a hivatása, mint az egyetemnek. {Ügy van! Ügy van!) A főiskola hivatása kinevelni azt a szakembert, akinek ablban a specialis munka­körben dolgozva, kell teljesítenie hivatását. A képviselő úr a mezőgazdasági egyetemről be­szélt. En nem ellenzem ezt, de nem tudom, hoigy a mai idők alkalmasak-e erra Nemi há­sízem, hogy alkalmasak, amennyiben nem bírja el ezt az ország, mert annyi tanszéket, annyi egyetemet létesíteni, majdnem lehetetlen fel­adatnak látszik. De örüljünk annak, hogy van­nak olyan főiskoláink az országban, amelyek az ország területi viszonyaihoz alkalmaz­kodva, teljesíteni tudják hivatásukat. Ne hánt­suk, hagyjuk ezeket továbbra is a maguk mű­ködési tertületén. En csak azt kívánnám és szeretném, hogy az egész vonalon és más vo­nalakon is úgy funkcionáljanak a főiskolák, mint ahogyan azt ezen a téren látjuk. BCa igen t. képviselőtársam azt akarja, hogy me­zőgazdasági egyetem legyen, azt kell monda­nom, — higyje el a képviselő úr, én ismerem annak a karnak tanári karát — ez ki fogja dol­gozni a imaga jövőjét, amint kidolgozta a maga jövőjét az orvosi kar, a jogi kar, a teo­lógiai és a filozófiai kar és önálló és függet­len intézmény lesz, amint ^ egy kar mindig önálló és független intézmény az egyetemen belül is. (Ügy van! Ügy van!) Ne tévesszen meg bennünket az sem, f hogy az állatorvosi iskolát odacsatolják a műegye­temhez. Ha én teljessé akarom tenni azt a mezőgazdasági kart, enélkül elképzelni sem tudom és ha összehasonlítást teszek, — lehet, hogy nincs igazaim, de mégis úgy érzem, hogy igazam van ebben a kérdésben — arra kér­désre, hogy a tudományegyetemen mi kap­csolja össze a heterogén karokat, azt kell fe­lelnem, hogy a filozófia. A filozófia az a bázis, az az alap, amely azokat a karokat egységbe tömöríti. Ha most sorra veszem mindazokat a karokat, amelyeket megjelöltem, kérdezem: nincs-e ezeknek még egy erősebb összekötő alapjuk? Ott van maga az élet, a gazdasági élet örökös követeléseivel, amely minden mechanizmustól mentesen, automatikusan te­remti meg ezeknek a karoknak összekapcsolá­sát és így meg lehet magyarázni az állator­vosi főiskolának a műegyetemmel való Össze­kapcsolódását is, mert az a főiskola nem fog veszteni ezáltal. Az állatorvosi főiskola szin­tén rendkívül nagy anultra tekint vissza, taná­rai európai hírűek, nem egy professzort adott ez a főiskola az orvosi karnak is és ha két in­tézmény, vagy három intézmény — mert azt tartom, hogy a közgazdasági kar eddigi mű­ködésével kiérdemelte az elismerését — össze­fog egyesült erővel, az kevesebb sohasem le­het, az csak több lehet. T. Ház! En ezeknek az elgondolásoknak alapján természetesen egészen más következ­tetésre fogok jutni, mint azok, akik ellenkező álláspontot foglalnak el. En nem nézek sem egyéni érdeket, sem mellékérdeket, sem semmi mást ezen a világon. Ezeket a szempontokat ki kell kapcsolnunk. En nem tartom ezt a tör­vényjavaslatot egyszerűen csak egy költségve­tési kérdéssel kapcsolatos törvényjavaslatnak, nem tartom egyszerű adminisztratív javaslat­nak, hanem mélyenjáró törvényjavaslatnak ülése 19Bl március 22-én, csütörtökön. tartom, olyan törvényjavaslatnak, amely meg akarja alapozni a magyar közgazdasági élet egész jövőjét. Es mikor van erre nagyobb szük­ség, mint éppen a mai időkben, amikor azt látjuk, hogy minden forr és akármennyire is mereven akarunk elzárkózni és akármennyire is konzervatívizmusba akarjuk beleélni ma­gunkat, mégis csak tisztában kell lennünk az­zal, hogy új világ felé haladunk, (Ügy van! Ügy wan!) amely új világot én másként látom, mint sokan látják — amint erre mindjárt ráté­rek. (Váry Albert: Érdekes lesz!) Nincs a gazdasági életnek olyan területe, amely nem volna megbolygatva. Végeredmény­ben ne feledjük el, világnézetek, világáramla­tok harcolnak itt egymással. (Ügy van! Ügy van!) Látjuk — hogy mást ne momdJak — az állam és a magángazdasági élet összeütközését és én bizonyos vagyok benne, hogy a magán­gazdasági élet fog győzni az állam helyes irá­nyításával és kontrolljával (Dési Géza: He­lyes!) Amikor azt látom, akárhova nézek — vég­eredményben az én stúdiumaim is olyanok, hogy otthon vagyok talán az egész gyakorlati közgazdaságtan minden terrénumán — hogy nincs sehol semmi,, ami át nem alakult volna, azt kell mondanom: nekünk legnagyobb szük­ségünk van arra, hogy olyan tábor, kar kép­ződjék ki, olyan ifjúság jöjjön ki, amely tisztá­ban van az alapfogalmakkal, tisztában van az élet mechanizmusával, tisztálban van annak funkcióival, az egyes gazdasági tényezők egy­máshoz való viszonyával és a gazdasági erők helyes megítélésével. Visszaemlékszem arra, hogy Gömbös> miniszterelnök úr bemutat­kozó beszédében a pártban azt mondotta: fur­csa dolog, de úgy vagyunk valahogy, hogy ne­künk meg kell tanulnunk a gazdasági fogal­makat, meg kell tanulnunk a gazdasági élet egyes ténykedéseit és erre soha jobb alkalom nem volt, mint ma van. Ezt akarj EL !G'Z tir tör­vényjavaslat elérni és ezért én nagy örömmel és nagy megelégedéssel is üdvözlöm. T. képviselőtársam hivatkozott itt a klasz­szicizmusra. Azt hiszem, én is ismerem a klasz­szicizmust, sőt lelkes híve vagyok a klasszikus nemzetgazdaságtannak, de ugyanakkor azt is tudom, hogy ez a klasszicizmus sem maradhat változhatatlan a maga erejében és a maga tény­kedéseiben. Azt vallom, hogy a klasszicizmus­nak akkor van ereje, ha az időkhöz hozzáalkal­mazkodva, egy új életre tudják alkalmazni. (Ügy van! a jobboldalon!) Az antiklassziciz­mus azért olyan hatalmas, mert átalakítva, át­formálva meg tudta teremteni a renesszánszot. A nemzetgazdaságtanban nem vagyok azon az állásponton, hogy megdönthetetlen dogmák vannak. A gazdasági élet örökké mozgó valami, addig van ereje, amíg dinamika van benne, mert ha statikai állapotba kerül, akkor jön már a pusztulás és az összeomlás. En tehát így fogom fel a klasszicizmust, amely hivatott a maga erejével kialakítani az új reneszánszot, az új életet a gazdasági életben. (Sándor Pál: Ami igaz, az igaz.) Tudom azt is, hogy ma végeredményben mi történik. Az individualiz­musnak és az univerzalizmusnak rettenetes har­ca folyik. Nem tartozom azok közé, akik nagyon szeretnek temetni, én nem temetek, inert tu­dom, hogy e kettőnek kiegyenlítéséből jön ki tulaj donképen mindig az igazi élet és az igazi új fejlődés. (Ügy van! a jobboldalon.) öröm­mel látom, hogy nekünk nem is 'kell erre az útra rátérnünk, mert boldog az a nemzet, amely

Next

/
Oldalképek
Tartalom