Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-255

• 48 Az országgyűlés képviselőházának 255. Ne vegye rossznéven Petrovácz igen t. képviselőtársam, aki kifogásolja, mi lesz a főiskolákkal, hogyan fognak azok beleilleszkedni az új helyzetbe, én egyet mondok: disztingváljunk helyesen és jól egyetem és főiskola között. (Helyeslés.) A főiskolának más a hivatása, mint az egyetemnek. {Ügy van! Ügy van!) A főiskola hivatása kinevelni azt a szakembert, akinek ablban a specialis munkakörben dolgozva, kell teljesítenie hivatását. A képviselő úr a mezőgazdasági egyetemről beszélt. En nem ellenzem ezt, de nem tudom, hoigy a mai idők alkalmasak-e erra Nemi hásízem, hogy alkalmasak, amennyiben nem bírja el ezt az ország, mert annyi tanszéket, annyi egyetemet létesíteni, majdnem lehetetlen feladatnak látszik. De örüljünk annak, hogy vannak olyan főiskoláink az országban, amelyek az ország területi viszonyaihoz alkalmazkodva, teljesíteni tudják hivatásukat. Ne hántsuk, hagyjuk ezeket továbbra is a maguk működési tertületén. En csak azt kívánnám és szeretném, hogy az egész vonalon és más vonalakon is úgy funkcionáljanak a főiskolák, mint ahogyan azt ezen a téren látjuk. BCa igen t. képviselőtársam azt akarja, hogy mezőgazdasági egyetem legyen, azt kell mondanom, — higyje el a képviselő úr, én ismerem annak a karnak tanári karát — ez ki fogja dolgozni a imaga jövőjét, amint kidolgozta a maga jövőjét az orvosi kar, a jogi kar, a teológiai és a filozófiai kar és önálló és független intézmény lesz, amint ^ egy kar mindig önálló és független intézmény az egyetemen belül is. (Ügy van! Ügy van!) Ne tévesszen meg bennünket az sem,

f hogy az állatorvosi iskolát odacsatolják a műegyetemhez. Ha én teljessé akarom tenni azt a mezőgazdasági kart, enélkül elképzelni sem tudom és ha összehasonlítást teszek, — lehet, hogy nincs igazaim, de mégis úgy érzem, hogy igazam van ebben a kérdésben — arra kérdésre, hogy a tudományegyetemen mi kapcsolja össze a heterogén karokat, azt kell felelnem, hogy a filozófia. A filozófia az a bázis, az az alap, amely azokat a karokat egységbe tömöríti. Ha most sorra veszem mindazokat a karokat, amelyeket megjelöltem, kérdezem: nincs-e ezeknek még egy erősebb összekötő alapjuk? Ott van maga az élet, a gazdasági élet örökös követeléseivel, amely minden mechanizmustól mentesen, automatikusan teremti meg ezeknek a karoknak összekapcsolását és így meg lehet magyarázni az állatorvosi főiskolának a műegyetemmel való Összekapcsolódását is, mert az a főiskola nem fog veszteni ezáltal. Az állatorvosi főiskola szintén rendkívül nagy anultra tekint vissza, tanárai európai hírűek, nem egy professzort adott ez a főiskola az orvosi karnak is és ha két intézmény, vagy három intézmény — mert azt tartom, hogy a közgazdasági kar eddigi működésével kiérdemelte az elismerését — összefog egyesült erővel, az kevesebb sohasem lehet, az csak több lehet. T. Ház! En ezeknek az elgondolásoknak alapján természetesen egészen más következtetésre fogok jutni, mint azok, akik ellenkező álláspontot foglalnak el. En nem nézek sem egyéni érdeket, sem mellékérdeket, sem semmi mást ezen a világon. Ezeket a szempontokat ki kell kapcsolnunk. En nem tartom ezt a törvényjavaslatot egyszerűen csak egy költségvetési kérdéssel kapcsolatos törvényjavaslatnak, nem tartom egyszerű adminisztratív javaslatnak, hanem mélyenjáró törvényjavaslatnak ülése 19Bl március 22-én, csütörtökön. tartom, olyan törvényjavaslatnak, amely meg akarja alapozni a magyar közgazdasági élet egész jövőjét. Es mikor van erre nagyobb szükség, mint éppen a mai időkben, amikor azt látjuk, hogy minden forr és akármennyire is mereven akarunk elzárkózni és akármennyire is konzervatívizmusba akarjuk beleélni magunkat, mégis csak tisztában kell lennünk azzal, hogy új világ felé haladunk, (Ügy van! Ügy wan!) amely új világot én másként látom, mint sokan látják — amint erre mindjárt rátérek. (Váry Albert: Érdekes lesz!) Nincs a gazdasági életnek olyan területe, amely nem volna megbolygatva. Végeredményben ne feledjük el, világnézetek, világáramlatok harcolnak itt egymással. (Ügy van! Ügy van!) Látjuk — hogy mást ne momdJak — az állam és a magángazdasági élet összeütközését és én bizonyos vagyok benne, hogy a magángazdasági élet fog győzni az állam helyes irányításával és kontrolljával (Dési Géza: Helyes!) Amikor azt látom, akárhova nézek — végeredményben az én stúdiumaim is olyanok, hogy otthon vagyok talán az egész gyakorlati közgazdaságtan minden terrénumán — hogy nincs sehol semmi,, ami át nem alakult volna, azt kell mondanom: nekünk legnagyobb szükségünk van arra, hogy olyan tábor, kar képződjék ki, olyan ifjúság jöjjön ki, amely tisztában van az alapfogalmakkal, tisztában van az élet mechanizmusával, tisztálban van annak funkcióival, az egyes gazdasági tényezők egymáshoz való viszonyával és a gazdasági erők helyes megítélésével. Visszaemlékszem arra, hogy Gömbös> miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében a pártban azt mondotta: furcsa dolog, de úgy vagyunk valahogy, hogy nekünk meg kell tanulnunk a gazdasági fogalmakat, meg kell tanulnunk a gazdasági élet egyes ténykedéseit és erre soha jobb alkalom nem volt, mint ma van. Ezt akarj EL !G'Z tir törvényjavaslat elérni és ezért én nagy örömmel és nagy megelégedéssel is üdvözlöm. T. képviselőtársam hivatkozott itt a klaszszicizmusra. Azt hiszem, én is ismerem a klaszszicizmust, sőt lelkes híve vagyok a klasszikus nemzetgazdaságtannak, de ugyanakkor azt is tudom, hogy ez a klasszicizmus sem maradhat változhatatlan a maga erejében és a maga ténykedéseiben. Azt vallom, hogy a klasszicizmusnak akkor van ereje, ha az időkhöz hozzáalkalmazkodva, egy új életre tudják alkalmazni. (Ügy van! a jobboldalon!) Az antiklasszicizmus azért olyan hatalmas, mert átalakítva, átformálva meg tudta teremteni a renesszánszot. A nemzetgazdaságtanban nem vagyok azon az állásponton, hogy megdönthetetlen dogmák vannak. A gazdasági élet örökké mozgó valami, addig van ereje, amíg dinamika van benne, mert ha statikai állapotba kerül, akkor jön már a pusztulás és az összeomlás. En tehát így fogom fel a klasszicizmust, amely hivatott a maga erejével kialakítani az új reneszánszot, az új életet a gazdasági életben. (Sándor Pál: Ami igaz, az igaz.) Tudom azt is, hogy ma végeredményben mi történik. Az individualizmusnak és az univerzalizmusnak rettenetes harca folyik. Nem tartozom azok közé, akik nagyon szeretnek temetni, én nem temetek, inert tudom, hogy e kettőnek kiegyenlítéséből jön ki tulaj donképen mindig az igazi élet és az igazi új fejlődés. (Ügy van! a jobboldalon.) örömmel látom, hogy nekünk nem is 'kell erre az útra rátérnünk, mert boldog az a nemzet, amely