Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-255

Az országgyűlés képviselőházának 255. \ gést a gazdasági élet egyéb viszonyaival, alkossameg a maga terveit és érlelje meg elhatározásait. A gazda is örökké a technikával áll szemben az egyik vonalon és a kereskedelmi élet követeléseivel szemben a másik vonalon. Ma, amikor belekapcsolódtunk a világgazdaságba, amikor új és nehéz feltételeket szab számunkra a világ, kell, hogy ismerjük azokat az összefüggéseket és kapcsolatokat, amelyek világgazdasági vonatkozásban fennállanak. Mikor azt látjuk, hogy a minőségi termelés döntő tényezőjévé lesz egész mezőgazdasági életünknek, s amikor azt látjuk, hogy az indusztrializálódás, a mezőgazdasági nyers termények feldolgozásán keresztül erősen belekapcsolódik a gazdasági életbe és mind több és több területet ölel fel magához, azt hiszem, nagyon meg lehet .találni ezt az összefüggést, hogy az igen t. kultuszminiszter úr a technikát akarja kapcsolni ahhoz a karhoz, amely ezen a vonalon mozog. De amikor a kultuszminiszter úr ezt teszi, a régi nyomokon halad. Söpkéz Sándor igen t. képviselőtársam szép beszédében rámutatott már arra, hányszor gondoltak már ezekre a kérdésekre és ezeknek a kérdéseknek megoldására. Széchenyitől, a legnagyobb magyartól kezdve mindig ez a terv bontakozott ki addig, amíg idejutott. En erről nem is akarok beszélni, hiszen Schandl Károly igen t. képviselőtársam utánam majd fog beszélni a további részletekről ezekben a kérdésekben, de kérdem, vájjon lehet-e jobb összefüggést találni, mikor a technikai tudományoknak nem egy nagy ágazata, nem egy nagy csoportja már ott van a műegyetemen, amely a legszorosabb összefüggésben van az egész mezőgazdasági termeléssel, mint a géptan, építészet, kémia és így tovább. Azonkívül itt vannak az összes kísérleti állomások, szóval mindazok a kellékek, amelyek szervesen engedik meg, hogy egységesen illeszkedjenek be ezek a karok abba az elgondolásba, amelyet az igen t. kultuszminiszter úr képvisel. T. Ház! Ami a bányászatot és az erdészetet illeti, itt röviden végzem mondanivalóimat. Az erdészet ma összefügg a mezőgazdasággal az egész vonalon. Nem egy sui generis kérdés csak, hanem a legmesszebbmenőleg összefügg a mezőgazdaság sorsával, tehát mindenképpen indokolt, hogy egy egységbe foglaltassék össze. A bányászatot illetőleg hol vannak azok a szép idők, amikor a bányászatot őstermelésnek minősítették? Hiszen a bányászatból^ fejlődtek ki elsősorban a modern gazdasági élet összes szervezetei és átalakulásai és az indusztrializmus elsősorban erre sütötte bélyegét. Hogy helybelileg véletlenül nem esnek össze, ez mindenesetre baj, azonban sokkal nagyobb baj volna, ha ebből az egységből kimaradna, mert meg lehet találni a kellő kapcsolatot, a kellő érintkezést ezek között a szervek között és nagyobb hiba volna nézetem szerint Sopront ettől az intézménytől megfosztani. Áttérek a kereskedelmi osztályra. Ami a kereskedelmi osztályt illeti, itt már körülbelül jeleztem álláspontomat. Nagyon helyesen mutatott rá éppen Sándor Pál t. képviselőtársam, hogy a kereskedelem az átfogó erő a gazdasági életben. Mit látunk ma is? Mi a legnagyobb problémánk? Az értékesítés. Es akármennyire akarnak nagy autarchiákat csinálni, ezen keresztül fog törni az élet, (Ügy van! Ügy van!) mert az autarchia lehet kivételes rendszabály, de nem ez az életnek igazi formája. (Ügy van! Ügy van! Taps. — Sándor Pál: De az előadó ése 19

SU március 22-én, csütörtökön. 47 úrral ellentétben van Ön!) Mindenki a maga álláspontját képviseli, A. képviselőtársam. (Sándor Pál: En csak azt védtem meg, amit az előadó úr támadott!) Ennek alapján én igenis azt tartom, hogy az, amit mi kereskedelmi szellemnek nevezünk, az, hogy aki a gazdasági életben dolgozik, ismerje az élet összes ágazatait, Öszszes szerveit, hogy tudja, hogy azok hogyan funkcionálnak, hogy tudjon kalkulálni, mert az egész gazdasági élet ezen épül fel. Ez tulajdonképpen a kereskedelmi fakultás, ami át akar vonulni az egészen és amely ezt a szellemet akarja bevezetni az újonnan átalakított egyetembe. Ami a közigazgatást illeti, nincs nálam nagyobb tisztelője a jognak. Én még azokkal sem szállok perbe, akik azt vitatják, hogy a jogrend kialakulása a fontos és azután jön a gazdasági élet kialakulása, bár az én tudásom másra enged következtetni. Tulajdonképpen a gazdasági élet kialakítja a maga tényeit és a jogász Hivatása, hogy ezt az élethez alkalmazza és átültesse az életbe. Végeredményben nekünk az nagy erőnk volt, hogy jogterületeinket olyan szépen kiépítettük, mint ahogy azok ki vannak építve és hogy jogászaink felveszik mindenkivel és mindenben a versenyt. {Ügy van!) Valljuk be azonban őszintén, hogy a gazdasági tudományokban elmaradtunk. Kiváló, elsőrendű professzoraink voltak és vannak ma is, azonban az a közgazdasági tudás, amelyet tanul iaz ember, mégis csak az alapokat van hivatva megadni, az alapfogalmakat megismertetni és nem az a hivatása, hogy bevezesse az ifjúságot az életnek, hogy úgy mondjam, majdnem a rejtelmeibe, ami nélkül pedig helytállni és helyesen igazgatni sem lehet. Mit látunk ma? Akárhova, akármelyik közületre nézünk, nem azt látjuk-e, hogy a gazdasági funkciók előtérbe kezdenek nyomulni az egész vonalon, és ehhez hozzákapcsolódnak r a szociális problémák és feladatok; a jogszolgáltatás mellett ezek kezdik a legnagyobb terrénumot kitölteni. Azt várják ma a nagy tömegek, a nagy rétegek, hogy ezen a vonalon alakuljanak ki a vezetők, az irányítók, akik majd megjelölik a helyes és jó utat. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalonJ) Az egész közületi igazgatás elsősorban a városokban javarészében nem közgazdasági jellegű-e és nem helyes-e, ha a közgazdasági tudással bírnak azok, akik azt a közigazgatást ellátni hivatottak és akiknek ez a feladatuk? Nem kell keresni az ellentétet a jogásznemzedék, a jogászkörök, a jogterületek és a közgazdasági élet között. Ha ez az egyetem jól fog funkcionálni, — és ebben az irányban semmi kételyem — meg fog történni a helyes összeműködés. A jogászok be fogják látni, mert be kell látniok, hogy több közgazdasági tudománnyal kell telítve lenniök, viszont a közgazdászoknak be kell látniok, hogy nem maradhatnak jogi tudás nélkül, mert tulajdonképpen csak a kettő harmóniája adja meg a helyes utat. (Ügy varé! Ügy van! jobbfelől. Sándor Pál: Teljesen igaza van!) Nem tudok sokat időzni ezeknél a kérdéseknél, csak nagy vonásokban próbáltam megjelölni, hogyan látom ezt az egész kérdést. Meg vagyok arról győződve, hogy ez volt a kiindulási pont, amit mondottam, az igen t. kultuszminiszter úrnál, amikor ezt a kérdést a Ház elé hozta. Most ezzel szembeszegeznek más problémákat. 7*