Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

512 Az országgyűlés képviselőházának 268. ülése 193

h április 27-én, pénteken. ben a kérdésben, ahol ez a kérdést teljesen tisztázható lett volna, egyszerűen elüttettem attól a jogomtól, hogy ezt ott a törvényhatósági bizottság előtt palám et publice előtárhassam, mert az autonóm szervnek tulajdonképpen joga is, amit az 1876. évi törvény állapít meg, hogy javaslatot tehet, amit végeredményben *a belügyminiszter úr köteles figyelembe venni, ha nem is a szerint köteles intézkedni. Mondom tehát, ebben sem nekem, sem az indirekte megtámadott alispánnak egyáltalán nem adatott mód erre. ami nem használ az ügynek, nem használ az egyetértésnek, mindez csak azért, mert a főispán úrnak egyszerűen az a véleménye, hogy a belügyminiszter úr intézkedéseit a vármegyénél egyáltalán nem lehet kritika tárgyává tenni. Ám lehet ideig-óráig talán azon a kis terrénumon egy vármegyeház közgyűlési termében elnémítani a szót, ez azonban nem használ annak, hogy ez a kérdés tisztáztassék, nem használ annak a politikának, amely ebben az országban békét, egyetértést és egységet akar teremteni, mert ez igenis tág teret ad a gyanúsításoknak, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) arra enged következtetni, hogy ebben az ügyben valami van, amit nem akarnak engedni a nyilvánosság elé tárni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Azért voltam kénytelen ezeket idehozni, mert én a múltkor már felelősségrevontam itt a belügyminiszter urat ebben a kérdésben, de nem hoztam elő mindazokat az adatokat, amelyek ezzel kapcsolatban és általában apatikaadományozások terén rendelkezésemre állanak. Ügy látszik azonban, a belügyminiszter úrnak és alárendelt közegeinek van okuk arra, hogy ebben a kérdésben engem el akarjanak némítani! Az ellenkező célt fogják elérni, kénytelen leszek a nyilvánosság elé lépni {Halljuk! Halljuk! bálfelöl.) és reámutatni arra, hogy vitéz Keresztes belügyminiszter urat a patikaadoíinányozások terén minő befolyások, minő protekciók vezetik! Kellemetlen dolgok lesznek ezek. Sajnálom, hogy a belügyminiszter úr nines itt, {Felkiáltások balfelöl: Hol van?) talán majd lesz módja a belügyminiszter úrnak mindezeket itt meghallgatni és akkor kérni fogom a belügyminiszter úrtól, méltóztassék majd azokra a vádakra is válaszolni, de nemcsak olyan meseszerű beállításokkal, mint a múltkor, amelyeket igazolni nem tud, hanem tényekkel, mert amiket én élőhoztam, azokat 100 százalékig igazolni és bizonyítani fogom. Gsak azt akarom még monda ai, hogy erre a mai megyegyűlésre egy kormánypárti főkorifeus is eljött és azt^mondotta nekem: azért jöttem ide a megyegyűlésre,, hogy ha tőled megvonják a szót, felálljak és megmondjam, nem szabad elnémítani a szót, tessék tág teret adni a véleménynyilvátnításnak, mert már tegnap hallottam, hogy ma nem fognak téged szóhoz engedni. Kötelességemnek tartottam ma ebben aa ügyben felszólalni és a t. Háznak ezt tudomására hozni, hogy most már lássa és hallhassa az egész ország, milyen az a rendszerváltozás, az az új stílus, amelyet, úgy látszik, most már azokban a békés vármegyékben is be óhajtanak vezetni — hiszem, hogy a miniszterelnök úr akarata és intenciója ellenére — azok, akik evvel nem tesznek szolgálatot a köznek (Ügy van! Ű.oy van! balfelől.) és nem tesznek szolgálatot annak a politikának, amelyet őszintén szolgálni, azt hiszem, valamennyien hajlandók vagyunk. A napirendi indítványt nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Téglássy Béla! (Andaházy-Kasnya Béla: Mi van a paksi mogyoróval?) Téglássy Béla: Jöjjön oda, igen t. képviselőtársam, kap annyit, amenyire éppen szüksége van. (Derültség.) T. Képviselőház! Klein Antal igen t. képviselőtársam, aki egyben választókerületem szavazópolgára és az én választópolgárom is egy személyben, (Kun Béla: De odaszavazatt?) az imént felszólalt és igen hosszasan taglalta a rajta esett sérelmeiket. Én az ő felszólalását tulajdonképpen két részre kívánom osztani. Az első részre vonatkozóan már a belügyminiszter úr az interpelláció során megadta a szükséges és illetékes választ. Ezzel én részletesen foglalkozni nem kívánok. (Helyeslés.) Felszólalásának második része arra vonatkozik, hogy állítólag tőle a főispán úr a megyegyűlésen megvonta, a szót. (Felkiáltások a baloldalon: Állítólag? — Klein Antal: Megkezdeni sem engedte!) Bocsánatot kérek, az igen t. képviselő úr azt mondotta, hogy amikor három szót kimondott, megvonta tőle a főispán úr a szót(Klein Antal: Ez a második volt!) Mellékes, de azért mégis csak elkezdett beszélni. (Zaj a baloldalon.) Én az audiatur et altera pars elve »alapján állok, nem lehet egyoldalúan senkit, a főispán urat sem elítélni. (Dinich Ödön: Csak kétoldalúlag! — Derültség.) Csak kétoldialúan: Audiatur et altera pars! Igen t. képviselő iír. én ezen az állásponton vagyok és meg vagyok róla győződve, hogy Tolna vármegye főispánja helyesen járt el és még gondolatban sem tételezhető fel, hogy a főispán nem tartja be a törvényeket azzal & volt kartársával szemhen, akiről feltételezi, hogy ugyanúgy ismeri a> törvényt, mint saját maga. Egyébként bátorkodom) bejelenteni, mélyen t. Ház, hogy a kis szekszárdi vita után legjobb értesülésem szerint Klein Antal képviselő úr szeliden és jókedvűen együtt ebédelt a főispán úrría'l. (Di* nieh Ödön: Ebédelni sem lehet? — Zaj.) Engedelmet kérek, az más kérdés. (Ulain Ferenc: Elfogadódé a napirendet, vagy nem? Ez a kérdés!) Természetesen, hogy elfogadom! Ami Klein Antal képviselőtársamnak azt a sérelmét illeti, hogy az ő közleményét a sajtóközleményben leadni nem akarták, szerény tudomásom szerint, bár nem vagyok jogászember, de tudom, hogy megvan a joga t. képviselőtársamnak arra, hogy a bíróság útján szerezzen magának kellő elégtételt. Ezeket bátorkodtam (Dinich Ödön: Nagy bátorság kell hozzá!) Klein Antal képviselőtársam szavaira elmondani. Kénytelen vagyok még egy percig a mélyen t. Ház türelmét a patika-ügyben igénybevenni. Klein Antal igen t. képviselőtársam interpellációja során részben megrágalmazott és meggyanúsított ottan egyes személyeket és joggal vehettem én is ezt a rágalmat magamra. Én már ismerem az ő metódusát. Kijelentem, hogy egyetlen szava sem felelt meg velem szemben a valóságnak. (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Ezeket bátorkodtam előadni és az elnöki napirendi indítványt elfogadom. (Zaj a baloldalon. — Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A napirendi vitánál kívánom én is szóvá tenni azt a nem csupán Klein Antal képviselőtársamat, hanem az országot is komolyan ér-