Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-268
Az országgyűlés képviselőházának 268. ülése 19SU április 27-én, pénteken. 505 részét a biztosítottak viselik. Párizsban minden egyes biztosított szabadon választja ki orvosát a pénztári orvosok közül, annak kifizeti az általa kért tiszteletdíjat s e költségszámlát mutatja be a betegsegélyző pénztárnál, amely azt felülvizsgálja s az általa megállapított tarifa alapján a költségek egy részét megtéríti. Sok esetben a biztosított az általa kifizetett orvosi költségnek alig 60—70%-át kapja vissza a pénztártól. Ezt a rendszert takarékbetétekkel rendelkező, kispolgári biztosított társadalomnál fenn lehet tartani, a nincstelen magyar munkástársadalomnál azonban ezt a rendszert egy napig sem lehetne fenntartani. Ami a németországi orvosi rendszert illeti, az csak korlátolt szabad orvosválasztási rendszer. A pénztár minden 600 biztosítottra egy orvost állít be pénztári orvosi szolgálatra. Ennek alapján a Társadalombiztosító Intézetnek 2440 orvosa közül 1440-nek azonnal fel kellene mondani, s a biztosítottak a megmaradt 1000 közül választhatnának. Köztudomású az, hogy a. német pénztári orvosok közt milyen nagy tülekedés folyik a tagokért, s e tülekedésből nem a szaktekintélyek kerülnek ki győztesen, nem a jó és alapos felkészültségű orvosok, hanem a reklámorvosok, akiknek jóhírük van abban a tekintetben, hogy könnyen állítanak ki táppénz felvételére jogosító bizonyítványokat. Ez semilyen körülmények között sem volna kívánatos most, amikor az Oti. élethalálharcát vívja. Ha az Oti. 2440 orvosa indítaná meg a harcot a tagokért, akkor az orvosi költségek a jelenlegieknek legalább is a duplájára emelkednének, de tetemes emelkedés állana elő a táppénz- és gyógyszerköltségek tekintetében is. Az Oti. összeomlása sem az orvosi rendet, sem pedig az általános társadalmi érdekeket nem szolgálná. A németországi korlátolt szabad orvosválasztás mellett a fekvő betegek csak a legközelebbi pénztári orvoshoz fordulhatnak, a családtagok pedig csak az ambulatóriumi kezelést vehetik igénybe. Szabad orvosválasztás tehát abban az értelemben és ideális elgondolásban, hogy minden tag a legkiválóbb professzort veheti igénybe, csak a kérdés laikus híveinek képzeletében van meg, gyakorlatban azonban keresztül nem vihető. Az Országos Társadalombiztosító Intézet tevékenységének tengelye az orvosok vállain forog. Múlhatatlanul szükséges ennélfogva, hogy az orvoskérdés akként oldassék meg, hogy az intézmény stabilitásának teljes megóvása mellett az orvosok munkaköre akként szabályoztassék, hogy azok munkájukat a tagok teljes megelégedésére végezhessék el. Mert az orvosok túlterhelése nem vezethet más eredményre, mint a tagok gyógykezelésében ineg^ állapítható felületességre. Másik lényeges szükséglet az orvosok honorálásának megállapítása, aminek bázisa csakis a munkateljesítmény értékelése lehet. Ha sikerül majd a szociális biztosításban tevékenykedő orvosok dotálását a végzett nagyértékű munkához mérten rendezni, akkor nincs kétségem benne, hogy a szociális biztosítás haladék nélkül fogja teljesíteni a nemzet érdekében, a munkás, a beteg érdekében azt a kötelességét, amelynek ellátására mind a prevenció, mind a kuráció vonatkozásában hivatott. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Előttem beszélt t. képviselőtársam nem fog haragudni, ha beszédére csak nagyon röviden, néhány mondatban reflektálok. Azt mondja a képviselő úr, hogy Magyarországon emelkedik az idegenforgalom, mert az idegenek Magyarországban egy rendezett, konszolidált államot látnak, az államélet itt nyugodt mederben folyik, csendes, nem mozdul semmi. T. Ház! Verescsaginnak, az orosz-japán háború idején elhalt nagy orosz festőnek volt egy gyönyörű képe, amely több részletből állott. Azt ábrázolta, hogyan pusztul el egy katona a Sipka-szorosban. A végén már nem látszott semmi, csak egy hórakás és alá volt írva: a Sipka-szorosban minden csendes. T. Ház! Itt Magyarországon is minden csendes, csendes azért, mert egyfelől a gazdasági válság lankasztja az emberek kedélyét, másfelől, mint a költségvetés számadatai is bizonyítják, olyan nagy karhatalmi erő áll a kormány rendelkezésére, olyan hatalmi eszközökkel rendelkezik a kormány, hogy ezekkel szemben a polgár úgyszólván tehetetlen. Hiba volna azonban ezt a nyugodt csendet túlbecsülni. Ez lehet a vihar előtti csend, és amennyiben a kormány nem fog kellő időben gondoskodni arról, hogy a gazdasági válságtól sújtott lakosság valami segélyt, támogatást kapjon, ebből a csendből nagyon hamar vihar lehet. A képviselő úr másik megállapítása az, hogy a gyermekvédelem a belügyi tárca körébe tartozik és hogy ez a belügyi tárca milyen nagy mértékben támogatja a gyermekek védelmét. Ami a gyermekvédelmet illeti, ezzel semmi okunk sincs dicsekedni. Szomorúbb képet mint Magyarország gyermekvédelme, nem festhetünk magunknak és még szomorúbb, hogy a belügyminisztérium nem a hatalmi költségeken takarékoskodik, nem a titkos alapokat, hanem a gyermekvédelmet fejleszti vissza. Tessék csak elolvasni az egyes vármegyei tisztiorvosok jelentését a gyermekhalandóságról, tessék csak a bábaügyről szóló orvosi jelentéseket elolvasni, tessék csak elolvasni, hogy vannak községek, ahol az élve született gyermekek 55%-a elpusztul, még mielőtt első életévét megérte volna. Ilyen körülmények közt, mondom, semmi okunk sincs dicsekednünk a magyar gyermekvédelemmel, különösen nincs okunk dicsekednünk az elhagyott gyermekek védelmével. (Büehler József: Hol van a Stefánia-hálózat kiépítése?) Nemrégiben egy újságíró könyvet írt a pusztuló magyar nemzedékről és ebben a könyvében megállapította, hogy a züllésnek kitett gyermekek száma Európában nálunk a legnagyobb. Ebben a fekete statisztikában is Budapest vezet, mert itt nem kevesebb, mint 22.000 gondozatlan gyermek tengődik, olyan gondozatlan gyermekek, akikkel a belügyminisztérium egyáltalán nem törődik, akiket csak a dunai kapitányságon vagy a gyermekbíróságon látunk meg. De hogy a fény és az árnyék találkozzék és meglegyen ennek a kontrasztja, leszek bátor elmondani egy másik adatot. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Egy másik statisztika, a kutyákról szóló statisztika megállapítja, hogy Budapesten ma több mint 20.000 gondozott kutya van. 1925-ben még csak 16.000 volt, tehát mialatt Budapesten a züllésnek induló gyermekek száma évről-évre emelkedik, azalatt a gondozott kutyák száma 1925—1933-ig 25% kai emelkedett. (Büchler József: Jobb volna, ha elhagyott gyermekeket vennének magukhoz a tisztelt kutyás dámák!) Ha az igen t. képviselő úr belemélyül a belügyi tárca költségvetésébe, akkor megtalálja ezeknek a
