Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

Az országgyűlés képviselőházának 26 8. és a felekezeti tanítóság természetbeni járandóságai rendezésének kérdését pedig másrészt, a leközelebbi állami feladatok közé kell sorolni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! Kirívó jelenség az, hogy a falusi nép, amely ha beteg, mehet a doktorhoz, ha jogi tanácsra van szüksége, mehet az ügyvédhez, — ha gazdasági tanácsra van szüksége, nem fordulhat senkihez, hanem .teljesen önmagára, a maga tudására, a maga tapasztalataira, sokszor tapasztalatlanságára van uitalva, mert nincs olyan szervünk, amely a világpiac, a kereskedelmi forgalom, a gazdasági élet nagy forgatagában a háta mögé állana és őt okos, helyes útmutatásaival saját kérelmére tanácsokkal láthatná el. Én nem vagyok elragadtatva gyakorlatilag attól a működéstől, amelyet a gazdasági felügyelőségek ebben az országban kifejtenek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A gazdasági felügyelőségek eredeti elgondolás szerint más rendeltetéssel lettek intézményesítve. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Sajnos, közben elbürokratizálódtak, adatgyűjtő szervvé váltak, úgyhogy a falusi közönségnek nem tudják nyújtani azt a gyakorlatias útmutatást és azt a segítséget, amelyre tulajdon- j képpen hivatva lennének. (Ügy van! Ügy van! j a jobboldalon és a középen.) \ Nem kívánok olyan dolgokat, amelyek nagy kiadással járnak, mégis figyelmébe ajánlom a t. kormánynak, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Ennek a kérdésnek megoldása ki hat az oklevelet nyert állástalan gazdatisztek elhelyezésének problémájára is. Ezek olyan állásokba volnának elhelyezhetők, amelyekben munkájukat az állam a termelés céljaira kihasználni tudná s egyszersmint erre rászoruló népünknek megadná azt a támaszt is, amelyet ma nem kap meg. Ez nem is volna túlságosan költséges, mert elég volna, ha minden jávás területén, a főszolgabíróságok székhelyén működnék egy-egy ilyen gazdasági titkár vagy gazdasági előadó. Azt hiszem, hogy az a pár százezer pengő, amibe nézetem szerint ez bele kerülne, — dologi kiadások ezzel nem járnának — sokszorosan visszatérülne abban az eredményben, amely gazdasági kihatásaiban jelentkezne. Igen t. Képviselőház! Sok szó esett itt a te lepítés kérdéséről is. Nézetem szerint azonban a telepítés kérdését addig felvetni nem lehet, amíg a telepítéssel okozatilag, szervileg és történelmileg összefüggő egy másik kérdést becsülettel be nem fejezünk. Én a telepítés kérdésénél a priust a földhözjuttatottak ügye rendezésének adom (ügy van! Ügy van!) és neinhiszem, hogy népünkben addig legyen kellő bizalom bármiféle telepítési mozgalom iránt, amíg a földhözjuttatottak kérdése a mai viszonyoknak megfelelő módon elrendezve nincs. (Ügy van! Ügy van!) A földhözjuttatottak fizetési kötelezettsége eredetileg terményben volt kiróva. A jogviszony megszüntetése után ez a helyzet megváltozott és az akkori rendelkezések, az 1928. évi XL. te. alapján, jól tudjuk, oda konkludáltak, hogy pénzbeli egyenértékben állapították meg az addigi természetbeni járandóságot. A pénzbeli egyenérték azonban olyan magas volt, hogy a már csökkentett, kedvezményes mérték is 22 pengőben állapíttatott meg. Ezen nem segített a 3200-as rendelet sem, mert csak lényegtelenül enyhítette azokat a kirivó igazságtalanságokat, amelyek ebből keletkeztek, hiszen ülése 19SU április 27-én, pénteken. 497 ez a törvény végeredményben csak arra adott felhatalmazást az Országos Földbirtokreudező Bíróságnak, hogy az 1931 december 31-éu jelentkezett kataszteri állapotnak megfelelően állapíthassa meg újra a megváltási árat. Ez a szabályozás egyáltalában nem felelt meg a földforgalmi s a föld jövedelmezőségi viszonyainak. A jelenlegi rendezés vezérlő motívumának tehát annak kell lennie, hogy a kötelezettségek újabb megállapítása, valamint a hátralékok rendezése is a mai viszonyoknak megfelelő módon történjék. A 3200-as számú rendelet, amely a földhözjuttatottak kérdését legutóbb rendezte, abból a téves feltevésből indult kd, hogy a földjáradék ma 2%^ot tesz ki, ezért állapított meg 10 aranykoronás kataszteri jövedelmű földért 12 pengős használati díjat; holott bebizonyosodott tény, hogy a mezőgazdasági termelés ma veszteséges. Legalább is azok a szakemberek, akik a föld hozadékának százalékos megállapításával hivatásszerűen foglalkoznak, ezrelékekben sem tudják megállapítani a földhozadék tényleges értékét. Az államnak is kötelessége, hogy ezt a, kérdést becsülettel rendezze, mert az államnak feladata nemcsak az adómorál, hanem az adósmorál fenntartása is. {Ügy van!) Adós-morál azonban csak akkor követelhető, ha nem halad egy úton a gazdasági lehetetlenüléssel. Márpedig az az adós-morál, amely többet követel az adóstól, mint amennyit az legjobb akarata és tehetsége mellett teljesíteni tud, nem a morált, hanem a keserűséget és a tehetetlenség érzetét segíti elő. A Ház asztalán fekszik az a magánjogi törvénykönyv-tervezet, amely az országgyűlés Képviselőháza elé 1928. évi március hó 1-én terjesztetett be, s amelynek 1541. $-a a következőket tartalmazza (olvassa): »Ha a haszonbérbe adott mezőgazdasági ingatlan olyan elemi csapás, vagy más rendkívüli esemény következtében, amelytől a haszonbérlő meg nem óvhatta és amely ellen nem biztosíthatta magát, félannyi termést hozott, mint amennyi rajta átlag teremni szokott, az arra az évre eső haszonbérből a haszonbérlő elengedést követelhet annyiban, amennyiben a méltányosságnak megfelel.« Bár ez nem megszavazott törvény, de élő jogszabály. A benyújtott törvényjavaslatnak az a természetes következménye van, hogy már értelemszerűen alkalmazandó arra a társadalomra nézve, amely annak a törvénytervezetnek, vagy javaslatnak eszmekörében él, mert törvény szükségességét azok a társadalmi szükségletek döntik el, amelyek jogszerűen kifejlődtek. Ezen az alapon a kötelmi jognak elvi előírása szerint is igazságtalannak mutatkozik ( a földhözjuttatottak kérdésének mai elrendezése, mert a ratio legis azt követeli, hogy necsak az elemi csapás, hanem az árcsökkenés is olyan következményekkel járjon, mint amelyet az okos méltányosság a kötelmi jogszabályban előír. T. Képviselőház! A falusi munkanélküliség súlyosabb a városi munkanélküliségnél. Beesett szemekkel, sárgult arcokkal, színtelen ruhákban jelentkezik a földmívelő munkásság, amely tulajdonképpen munkaalkalmat bír abban a föídben, amelyet az állam bölcsesége az 1920 : XXXVI. te. alapján neki juttatott. Ez a réteg nem azért nem fizetett, mert nem akart volna fizetni, hanem azért, mert azok az elemi csapások, amelyek sorozatosan, évek hosszú során keresztül érték, azonkívül azok az árszintváltozások, amelyek a gazdasági termelésre ál-