Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

496 Az országgyűlés képviselőházának 2 ben a tekintetben nem viagyok túlzottan optimista — hogy az államháztartás hiányait kellett fedezni. Az államháztartás egyenlegének hiányait kétféle módon lehet fedezni: vagy az adóztatás emelésével vagy pedig hitelműveletekkel. Azt hiszem, azok, akik kifogásolják az adósságok emelkedését, szintén nem kívánjuk azt, hogy a közterhek emelése útján jusson a kormány a hiányok eltüntetéséihez. Marad tehát az egyedül logikusan járható út, a hitelművelet és itt is a leglogikusabb az,, hogy a külföldi hitelezők hozzájárulásával a transzferkasszában az állani kötelezettségei kincstárjegyekkel pótoltassanak. Voltak hangok, úgy gondolom, Ernszt Sándor t. képviselőtársam volt az, aki felvetette, hogy az állam megduzzadt nyugdíj terheit ne viselje ez a nemzedék, hanem hárítsuk át a következőkre. (Müller Autel: Ugy van!) Igen t. képviselőtársam, azt méltóztatik mondani, hogy úgy van. En is azt mondom, hogy úgy van, a gondolat nagyon szép, de méltóztassék konkrétebben közeledni ennek a célnak megva lósításához és akkor rá fog jönni, hogy a gondolat maga, szépsége dacára, megvalósíthatatlan. T. képviselőtársam, tudom, hogy nekünk, ina élő nemzedéknek, ez a gondolat nagyon szép, nagyon tetszetős, mert minden nemzedék szereti áthárítani a maga kötelezettségeit az utána következőre. (Müller Antal: De igazságtalan is!) Igazságtalan, de kikerülhetetlen. Mert vagy azt kellene mondani, hogy a nyugdíj terhek fizetését felfüggesztjük, ez még érthető lenne, ha valaki vállalná az ezzel együttjáró szociális és erkölcstelen következményeket (Müller Antal: Ezt nem tehetjük!) — úgy van, ezt nem tehetjük — vagy pedig vállaljuk ezeknek a terheknek fizetését és annak terhét próbáljuk áthárítani, de nem méltóztatik megmondaná, hogyan lehetne áthárítani. Áthárítani csak egyféleképpen lehetne: ha akadna egT olyan külföldi, vagy belföldi tőke, amely ennek a biztosítási hitelműveletnek a céljaira megfelelő Összeget bocsátana rendelkezésre. T. képviselőtársam, e pillanatban méreteiben el sem tudom gondolná, milyen óriási tőkére volna szükség, hogy a 224 milliót kitevő nyugdíjterhet SÜL állam ibiztosítottan ilyen célra elő tudna teremteni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Bud János t. képviselőtársam is nevet ezen, úgylátszik tehát, hogy egyetért velem, mert olyan tőkét, amelyet erre a célra igénybe lehetne venni, a nemzetközi piacon e percben én nem látok. (Bud János: Nagyszerű gondolatok ezek, de nem lehet megvalósítajii!) A költségvetésnek vannak sebezhető pont jai. Ilyen sebezhető pontja az, hogy keveset fordít beruházásokra. A munkaalkalmak megteremtése, a gazdasági élet fellendítése óriási kormányzati feladat és azt hiszem, ez a törekvés egyikünktől sem idegen.Keveset fordít a költségvetés a népművelés előmozdítására, a szociáíhygieniára, a szociális feladatokra és őszintén szólva én, mint agrárgondolkozású ember, még azt is kifogásolom, hogy a mezőgazdasági termelés céljaira is keveset fordít, bár elismerem, — hogy szerintem szimbolikusan — az ezé vi költségvetésben nagyobb összeg van felvéve a földmívelésügyi tárca dotálására, mint más esztendőkben. Nekünk azonban következeteseknek kell maradnunk és különösen következetesnek kell maradnia a kormánynak és a kormányt támogató pártnak a maga kitűzött céljaihoz. Fel kell vetni a kérdést és fel kell állítani a tézist: vagy az a cél, hogy belátható rövid időn belül elérkezzünk az államháztartás egyensiüyának stabilitásához vagy menjünk Î8. ülése 193U április 27-én, pénteken. bele a könnyelmű adósságok csinálásba. Ezek a vágyak, ezek a törekvések a mi lelkünkben is termékeny talajra találnak, de nem látjuk azokat a lehetőségeket, amelyek a véghezvitelt biztosítanák. T. Képviselőház! Olvasom a külföldi lapokban és nézem idehaza is a gazdasági élet átváltozásait és látok tüneteket, amelyek arra mutatnak, hogy a gazdasági életben némi fellendülés, némi javulás mutatkozik. Adja Isten, hogy ezek a tünetek ne legyenek sporadikusak és átmenetiek, hanem állandósuljanak. A nemzettel szemben vállalt kötelességek józan átérzése azonban mégis csak azt parancsolja, hogy ne rendezkedjünk be átmeneti tünetek alapján a javulásra. Nekünk úgy kell berendezkednünk, hogy esetleg még hosszú stagnációra van kilátásunk. Lehet, hogy egy hadműveleti szünet fog majd beállani a világgazdasági mozgóharcban és ha közben olyan intézkedéseket teszünk, amelyek pénzügyileg ennek az országnak teherbírását még a mainál is jobban igénybeveszik, ^akkor megint zsákutcába kerülünk és az előrelátás hiánya miatt megint olyan helyzetbe kerülünk, mint a világgazdasági krízis elején. Ezeket a vágyakat el kell raktároznunk, mint belsőleg és melegen érzett törekvéseket, arra az időre, amikor a gazdasági élet megjavul és azonnal elő kell vennünk abban a pillanatban, amelyben a javulás nem tünetszerűen, hanem állandósultán jelentkezik a magyar gazdasági életben. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Képviselőház! Nekünk el kell érkeznünk a közterhek csökkentésének az időpontjához. A közterhek, különösen a falusi közterhek, amelyekről Berki Gyula t. barátom tegnap olyan megrázó erővel, szakavatotts ággal és meggyőződéssel beszélt, teljesen tűrhetetlenek. Tűrhetetlenek azért, mert korántsem állanak arányban azokkal a jövedelmi és kereseti lehetőségekkel, amelyeket a mezőgazdasági termelés még a konjunkturális^ időkben sem tud felmutatni. Ha összehasonlítjuk ezeket a terheket a béjkebeli közteherviselés tételeivel, akkor most több mint kétszeres tehertétel mutatkozik, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Holott a mezőgazdasági termelésnek a konjunktúra tekintetében hatványozott visszaesése állott be a békebeli állapottal szemben. A pénzügyminiszter úr már többször nyilatkozott abban a tekintetben, hogy^ ezzel a problémával, a közterhek csökkentésével ő is foglalkozik. En bízom ebben és bízom az ő zsenijében, amely meg fogja találni a módját, ha nem is szerves adóreform útján, hanem novelláris vagy más pénzügyig intézkedésekkel, hogy a közterhek is lecsökkenjenek. , A falusi házadó és a közmunkaváltság-terhek a mai jövedelmi viszonyok mellett teljesen elbírhatatlanok. Itt kell keresnünk a szociális igazságot, itt kell keresni az arányos megadóztatást s a kötelmi jog elve alapján azokat a lehetőségeket, amelyek mellett az adóztatás és a közteherviselés terén csökkenés állhat be. T. Ház! Az egyházak helyzete is tűrhetetlen. Ha elismerjük azt, hogy az egyházak nemzetfenntartó működést fejtenek ki ebben az országban, ha elismerjük azt, hogy az állam törvényei mellett az egyház morálja az az erősség, amely a legnagyobb támasztéka annak az erkölcsi rendnek, amelyben élünk, akkor az egyházaknak pénzügyi viszonyaik rendezése tekintetében segítségére kell /sietnünk s az egyházak feladatainak teljesítését