Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

Az országgyűlés képviselőházának 26 70 filléres órabért kereső munkásnak elfoglaltsági idejébe, a munka idejébe beleszámítjuk, nem is szólva azokról a még szerencsétlenebb munkásemberekről, akiknek a Tiszán is át kell kelniük és 5 fillér kompbért is kell fizetniük, ez azt jelenti, hogy 65 filléres órabért kapnak. Ezt nem tartom megengedhetőnek és nem tartom összeegyeztethetőnek azzal a nemzeti munkatervbe felvett szociális elgondolással, amelyet a kormány bemutatkozása alkalmából az igen t. miniszterelnök úr kifejtett, mert szerintem ez a legalkalmasabb arra, hogy elégedetlen és kétségbeesett exisztenciákat teremtsen. Megengedhetetlennek tartom, hogy ma már minden gazdaság az inségmunkák színtjére szállott le a munkabérekben. Megengedhetetlennek tartom, hogy akkor, amikor egy vagy két esztendővel ezelőtt a karitatív jellegű inségmunkáknál adtak egypengős órabéreket, most ez az egypengős órabér legális munkabérnek számítson. Sőt ma már ez az egypengős órabér sem maradt meg, hanem ez is 70 fillérre szállott le. Ha ezt egyes magánemberek és magánuradalmak teszik, minden^ esetre ez is elítélendő és semmiesetre sem helyeselhető, ellenben nagyon csodálkozom azon, hogy amikor a munkabéreknek legalább a létminimumot kellene tartalmazniok, ez a létminimum még az állami és a városi közületek által kiadott közmunkáknál sem biztosíttatik. Lehetetlenség a mai vállalkozási rendszer mellett, amikor már a vállalkozó úgyszólván a vállalkozási haszon teljes elengedése mellett csak azért vállalkozik, hogy munkát kapjon, hogy személyzetét foglalkoztatni tudja, lehetetlen, hogy csupán a munkabérek csökkentésével tudjon kalkulációt csinálni, mert hiszen akármilyen munkát végez, a kartelizáit ipari nyersanyagok árát csökkenteni úgy sem tudja, azoknak a tényleges árát kénytelen megfizetni. A vállalkozó tehát a munkabérek rovására kalkulál. Éppen azért egy harmadik határozati javaslatot is vagyok kénytelen a Ház elé hozni és meg vagyok róla győződve, hogy azt t. képviselőtársaim valamennyien teljes egészében meg fogják szavazni, mert az legalább a legminimálisabb szociális követelések kielégítését biztosítja. Arra kérem a mélyen t. Képviselőházat, mondja ki (olvassa): »Az állami, városi vagy bármely közületi munkák kiadásánál, valamint a közszállításoknál alkalmazott munkások munkabérének minimuma állapíttassák meg.« (Müller Antal: A fővárosnál már megtörtént, — Egy hang a baloldalon: Milyen összegben? — Müller Antal: Tisztességes összegben!) Ez a határozati javaslatom azt jelenti, hogy az állam járjon elől jó példával, hogy a vállalkozók kalkulációikat ne a munkások és a kisemberek rovására csinálják meg, hanem azok érdekeinek teljes épségben tartásával. Igen t. Ház! Sajnos, beszédidőm lejárt, ezért nem kívánok a kérdéssel tovább foglalkozni. Majd a tárcák részletes tárgyalásánál lesz alkalmam hozzászólni a költségvetéshez, most csak annyit, hogy sajnos, nemcsak pártállásomnál fogva, de azért is, mert azt látom, hogy az igen t. kormány az igazságot nem egyforma mértékkel méri a hatalmasokkal és kisemberekkel szemben, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a költségvetést elfogadjam. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: T. Ház! Abban a helyzetben vagyok, hogy az előttem szólott igen t. képviKÉPVIö IJÍ/I NvP'.O XXI. 8. idése 1934- április 27-én, pénteken. 493 selőtársammal, annak ellenére, hogy nem fogadta el a kormány költségvetését, igen sok tekintetben egyetértek. Egyetértek vele abban a tekintetben, hogy a benzinadó kérdését, általában az autókérdést Magyarországon valamelyes formában rendezni kell, hogy úgy a közlekedési érdeknek, valamint az ország egyetemes érdekének is megfeleljen. Én azonban bizonyos tárgyalásokról tájékozva vagyok és tudom azt, hogy a pénzügyminiszter úr és a kereskedelem-, ügyi miniszter úr a legnagyobb szakavatottsággal, a legnagyobb szeretettel és melegséggel — azt hiszem, ezt az igen t. képviselő úr is akceptálni fogja (Andaházi-Kasnya Béla: így van!) — foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ez u kérdés szőnyegen van, remélem, hogy rövid időn belül rendezésre kerül, még pedig úgy, hogy igen t. képviselőtársamat is meg fogja nyugtatni. (Andaházi-Kasnya Béla: Boldog leszek!) Ami a munkabérekre vonatkozó megjegyzéseit illeti, mi Magyarországon azzal a sajnálatos ténnyel állunk szemben, hogy nálunk mint mezőgazdasági államban abban az időben, amikor a mezőgazdaság leromlottsága hihetetlen méreteket öltött, a munkabérek alakulása is igazodik a mezőgazdaság romlásához. A mezőgazdasági munkás legtermészetesebb munkaadója maga a mezőgazdaság és mivel az ma tudvalevőleg veszteséges üzem, ennélfogva nem tud felvenni annyi munkást, mint amennyit normális vagy pláne konjunkturális időszakokban alkalmazni tud. Mivel pedig a munkáskérdés természetes megoldása a kereslet és kínálat viszonyaihoz alkalmazkodik, azért állt be az a torlódás és azért következik be a munkabéreknek az a hihetetlen mérvű lecsökkenése, ami bizony nemzeti veszedelmet jelent Magyarország számára. (Andaházi-Kasnya Béla: Ez igaz!) Igen t. Ház! Ügy gondolom, hogy amikor a költségvetést tárgyaljuk, tulajdonképpen a számonkérő széknek műveletét végezzük el, hiszen a magyar parlamentarizmus történetében is mindig a költségvetési vitában jutottak érvényre azok az irányvonalak, amelyek a politikai célkitűzéseket, politikai gondolatokat irányították és ennél a témánál dőlt el lényegileg az a parlamentárisnak bizonyult forma, hogy a Ház a kormány iránt bizalmat vagy bizalmatlanságot fejez-e ki. Igen t. Ház! Ha ebből a szempontból vizsgálom a kormány tevékenységét, akkor elsősorban azzal a kérdéskomplexussal kell foglalkoznom, hogy vájjon a jelenlegi kormányzat a nemzetközi politikai helyzet helyes felismeréséhez eljutott-e és vájjon e felismerés alapján teljesítette-e a nemzet érdekében az összes megkövetelhető feladatokat és vájjon kimerítette e azoknak az eszközöknek alkalmazását, amelyek egy ilyen nagy célnak rendelkezésére bocsáthatók. Ha ebből a szempontból vizsgálom a kormány tevékenységét, mindjárt kiütközik az, hogy ez a kormány az első, amely a pozitív külpolitika, a reálpolitika alapjaira helyezkedett és a magyar revíziót a kormány hivatalos Programmjává tette. T. Ház A világ tárgyalásainak szőnyegén rendkívül nagy nemzetközi kérdések várnak megoldásra. A leszerelés, a nemzetek közötti egyenjogúság, a kisebbségi jogok hatályosabb védelmének kérdése mind olyan problémák, amelyek a nagyhatalmak összes erőit mozgásba hozzák és amelyekkel — valljuk meg őszintén — rendkívüli módon össze vannak kötve a magyar érdekek. Éppen e magyar érdekek istápoi lása szempontjából a magyar kormány előtt 71