Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-268

482 Az országgyűlés képviselőházának 268. illése 193A április 27-én, pénteken. mogatását, amely a mezőgazdaság és állattenyésztés fejlesztésére, valamint ezek termékeinek a helyszínen való ipari feldolgozására alakultak. 8. A tagosítások végrehajtását. 9. Olyan központi szerv létesítését, amely az exportképes termények értékesítését megszervezi, a termelést, a piacokat és az áralakulást ellenőrzi, nyilvántartja és az áralakulás szabályozásába intézkedő hatáskörrel beleavatkozik. 10. A termelő-, értékesítő- és fogyasztási szövetkezetek legmesszebbmenő támogatását és fejlesztését. 11. Adózásnál az igazságos és arányos teherviselés elvét kell megvalósítani a progresszivitás alapján. A földadókataszter kiigazítását. Adómentes létminimumot. 12. Az általános népoktatás fejlesztése mellett^ a mezőgazdasági szakoktatás és technikai kiképzés korszerű kiépítését. 13. A mezőgazdasági munkások és cselédek szociálpolitikai védelmét; betegség, aggkor, és rokkantság esetére való biztosításuk, valamint jogviszonyuk haladó irányban való rendezését. 14. A kis- és törpebirtokosokat, valamint a kisbérlő'ket meg kell védeni a, kereskedelmi tőke, a bankok és ipari kartellek kizsákmányolása, valamint a tőzsdei spekuláció ellen. 15. A falvak és tanyák népének biztosítani kell^ az egyesülés, gyülekezés és szövetkezés lehetőségét. A községi politika terén a legteljesebb önkormányzatot kell megvalósítani. A mezőgazdasági kamarák demokratikus irányban való fejlesztését s ezen keresztül a földmívelésíigy igazgatásának decentralizálását megfelelő központi ellenőrzés mellett. 16. A falvak és tanyák .közegészségügyi és kulturális színvonalának felemelése érdekében minden áldozatot meg kell hozni. T. Ház! Már említettem azt, hogy az 1848 előtti harcokban, amikor a jobbágyság megszüntetéséről volt szó, nagy harc folyt e kérdés körül. Nem tudnám jobban befejezni beszédemet, mint azzal, hogy idézem Wesselényi Miklós bárónak egy beszédét, amelyet éppen akkor mondott el, amikor vitatkozott a főnemesekkel, a konzervatív mágnásokkal. Az országgyűlésen elmondotta, hogy mennyit fizet ő és mennyit dolgoznak az ő zsellérei, jobbágyai s mennyit dolgoznak és fizetnek másutt. Tartott egy hosszú beszédet, amelyet én Acsádi könyvéből vettem ki. Azt mondotta (olvassa): »A paraszt dolgozik, izzad, de verejtéke gyümölcsét csak a földesúr élvezi. Annyi a dézsmája, fizetnivalója, hogy csupán a baromtenyésztésnek köszönheti, hogy még bő terméskor is tengetni tudja életét, míg szűk esztendőben az éhenhalásnak van kitéve. Nem nézheti tovább« — folytatta Wesselényi — »az igazságtalanságot, mely a parasztot a földesurával való viszonyban sújtja: csak a munka az övé, a gyümölcséből majdnem semmi. A paraszt hordja, földesura helyett a terheket. S nincs egy kalász búza, amelyre a pergető nap heve az ő verejtékét ne szárította volna. Neki kell az idő viszontagságaival küzdenie, ő tikkad nehéz munkában a forró nyár hevében s didereg a csattogó hidegtől, száraz kenyere és szegényes eledele mellett: amíg én a hűs^ árnyékban henyélek vagy amíg az általa vágott és hordott fával jólfűtött s az ő munkája után szerzett pénzzel ékesített szobában vendégeskedhetem abból, amit ő szántott, kapált, aratott.« Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni! Farkas István: T. Ház! Van-e ma ilyen földesúr, aki ezt mondaná magáról ? Van-e olyan földesúr, aki bevallaná, hogy 80 filléres napszámokat fizet? Van-e olyan földesúr, aki merne odaállani, mint Wesselényi odaállt főúr létére, és azt mondaná, hogy: szégyenlem, hogy így néz ki a magyar nép!? Ma, sajnos, nincs ilyen. f Pedig ma kellene lenni ilyennek, ma kellenének új Wesselényiek, akik szégyenlik a kizsákmányolást... Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni! Farkas István: ...azt a, rendszert, amely a magyar nép érvényesülését lehetetlenné teszi. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbáloldalon,) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Lukács Béla! Lukács Béla: T. Ház! Farkas István előttem szólott t. képviselőtáirsam éles kritika tárgyává tette Darányi Ignác törvényalkotását. Azt hiszem, hogy igen t. képviselőtársam tévedésben volt, amikor ezt a súlyos kritikát hangoztatta, (Farkas István: Nagyon jól ismerem!) mert én abban a meggyőződésben élek, hogy a magyar mezőgazdaságnak senki annyi hasznot nem hozott, mint annakidején Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. — Propper Sándor: Sokra mentünk vele!) T. képviselőtársam felolvasott határozati javaslatában, ha jól hallottam, azt javasolta többek között, hogy a 200 holdon felüli összes birtokokat osszák fel. Az a meggyőződésem, hogy t. képviselőtársamnak ezt az indítványát nem köszönnék meg éppen azok a magyar mezőgazdasági munkások, akik ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése esetén keresetüktől elesnének. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől. — Propper Sándor: Kapnának földet! — Zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy ezekután rátérjek az előttünk fekvő költségvetés tárgyalására. (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ha tárgyilagosan bíráljuk az 1934/35. évre benyújtott költségvetést, meg kell állapítanunk azt, hogy ez a költségvetés komoly, őszinte és eredményes munka. Az a 18*3 millió pengő, amely a közigazgatási kiadásoknál mint csökkenés jelentkezik, igen nagy eredmény, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy már az elmúlt években is történtek jelentékeny lefaragások úgy a személyi, mint a dologi kiadások terén. Ezért az eredményes munkáért a pénzügyminiszter urat, de vele együtt az egész kormányt őszinte köszönet illeti. Őszinte köszönet jár azért a nyíltságért is, amellyel a pénzügyminiszter úr expozéjában az egész helyzetot ismertette és az ország jövőjének képét megrajzolta. Ha a költségvetés tételeit komolyan vizsgálat tárgyává tesszük, akkor meg kell állapítanunk, hogy itt már további lefaragásoknak alig-alig van helye. Ügy a személyi, mint a dologi kiadásoknál szinte & végső határig mentünk el a lefaragások terén. Ha azonban mégis további takarékoskodásra van szükség, — mint ahogy szükség van rá — akkor az én szerény nézetem szerint egyetlen tétel: a nyugdíj-tétel és annak is főleg az úgynevezett trianoni nyugdíjakra vonatkozó része az, ahol további lefaragásoknak lehet helye és pedig olyan módon, ahogy arra egy mondatában a pénzügyminiszter úr rá is mutatott. A pénzügyminiszter úr expozéjában megemlítette, hogy a trianoni nyugdíjak kérdését