Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

Az országgyűlés képviselőházának 254-. Budapestnek tüzifafogyas'ztása 40—50.000 vágón és ha ott az importlimitet a külföldi fa tekintetében 8000 vagonra limitáljuk, akkor marad 32—42.000 vágón tisztán a magyar fára, tehát ez azt jelenti magyarul, hogy míg eddig 4:1-hez jöhetett ide magyar fa, most az igen t. miniszter úr saját szavai szerint paritásosán, vagyis 1:1-hez jöhet a budapesti piacra a külföldi fa. A másik, amit méltóztatott felemlíteni, ez a paritás. Igen ám, de nagy különbség van abban a tekintetben, hogy én az egy bizonyos hónapban kiszámított aránykulcsot milyen összeghez arányítom. Nagy különbség van a között, amire később rá fogok térni, hogy vájjon én 50.000 vágón 10%-át veszem-e vagy pedig a tényleg tavaly bejött 17.000 vágón importfának 10%-át engedélyezem-e egy hónapban. Ez.egészen más. Igaz, hogy egyenlő elbánás van a magyar és külföldi fa tekintetében az arányszámban, de óriási a különbség azon mennyiség szerint, amelyet 'arányszám szerint havonta elosztunk. Egy további körülmény van itt az ellenérték tekintetében, hogy — mint méltóztatott mondani — kötelezettségről van szó. Méltóztassék megkérdezni akármelyik fakereskedőt, mit fog ő szólni ahhoz, hogy milyen súlyos kötelezettség az, hogy az általa megvásárolt árut csak akkor hívja le, vagy fizeti ki, ha ezt az árut már el tudta adni. Már pedig ezzel a korlátozással kapta meg a szerv azt a privilégiumot x belföldi fára, amely őt ©tekintetben a rizikótól megmenti. A kötelezettségre méltóztatott utalni. Éppen über igen t. 'képviselőtársam említette az előbb, hogy szállítási igazolványokat pedig harmadik, konkurrens személy csak abban a mértékben kap, amely mértékben maga ez a szerv a neki felajánlott fát tényleg forgalombahozza. Ez magyarul annyit jelent, hogyha nem tudja, vagy nem akarja forgalombahozni a fát, vagy pedig nagyohb konjuktúra mutatkozik neki a külföldi fa tekintetében, ahol a Spannung 35 pengő, szemben a belföldi fára maximálisan megállapított 15—18 pengős Spannunggal, természetesen nem lesz bolond, hogy a belföldi fát hozza forgalomba, hanem előiSzör forgalombahozza a külföldi fát, a többi kívülálló kereskedő és termelő pedig nem kap szállítási engedélyt, mert a^ szerv sem kap, nehogy ők alá tudjanak kínálni. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ennek mindnek az ellenőrzésére szerv van belekonstruálva!) De az ellenőrző szerv nem ellenőrizheti másképpen és nem támaszthat olyan követeléseket a szervvel szemben, amelyek a koncessziós levélben nincsenek bent. Neki szigorúan csak a koncesszió határai között szabad és lehet mozognia az én feltevésem szerint. Ráfogok erre térni, ha időm engedi. Sajnos, annyit foglalkoztam ezzel az utóbbi két hétben, hogy ezt a kérdést már végleg le akarom tudni. Nem méltóztatott még figyelembevenni azt a kikötést sem, hogy a szerv Budapestre legkisebb tételben csak 100 vagonnal jöhet. Mit jelent ez? Ez 30.000 pengőt jelent. A külföldi fa tekintetében ilyen megkötöttség nincs, én legalább eddig nem tudtam megtalálni. Ez természetesen prae a külföldi fának, nehézség a belföldinek. A szerv egyszerűen azt fogja mondani: nem találok embert, aki 30.000 pengőt adjon ezért a kötés belföldi fáért és így nem tudom forgalombahozni a belföldi fát. Ennek következtében más nem kap szállítási ülése 1934 március 21-én, szerdán. 29 igazolványt, és vége az egész dolognak. Nem hiszem, hogy ez ellen az intézőbizottság bármit is tudjon tenni. Ami már most a másik kérdést illeti, — és ez ténykérdés, amelyet tisztázni akarok végleg — azt hiszem, jól értettem meg az igen t. miniszter urat, midőn azt mondom és azt állítom, hogy a t. miniszter úr igenis ma is azon a nézeten és állásponton van, hogy legkésőbb 12 hónap alatt le kell neki hívni a felajánlott tűzifát. Nagy köszönettel szögezem le és állapítom meg ezt, de nagyon kérem az igen t. miniszter urat, hogy a legdrákóibb szigorral méltóztassék odahatni, — mert fogok utalni mindjárt ellenkező példákra — hogy azután szakközegei végig minden fórumon, minden bizottságban és tanácsban, igenis ennek az álláspontnak szerezzenek érvényt és ne hagyják magukat az igen t. miniszter úr által most itt előadott állásponttól eltéríteni, akármilyen befolyások, vagy melléktekintetek által. Mindjárt rá fogok térni arra, hogy a múltban; elég kellemetlen tapasztalataim voltak az ellenkező tekintetben. Mégis csak teljesen lehetetlen helyzet áll elő, ha a szerv egyszerűen azt mondja, hogy nem tudja a fáját eladni és az eladó továhb kötve marad. A fát nem tudja eladni, nem tudja másnak odaadni, aki átvenné a fát, és emellett kénytelen volna tűrni azt, hogy a külföldi fa vígan bejöjjön, mert a szerv belföldi fáját nem tudja eladni. Tisztelettel kérdezem, ha nincs záros határidő, mi különbség van a tétel, az opció és a bizomány között! Hiszen a határidőben fejeződik ki a különbség. De nem lehet azt mondani, hogy adásvételi szerződésiben a fizetés időpontja mellékes dolog és nem ez a fontos. Szerintem a termelőre vonatkozóan ez a legfontosabb és az egész árszabályozásnak csakis akkor van értelme, ha záros határidő van. Azt méltóztatott mondani, hogy az erdőbirtokosság hozzájárulásával, iniciativájára történt ez az egész szabályozás. Ennek az egész hisztórikumára én most visszatérni nem akarok. Egyet azonban megmondhatok. A múlt szombaton egy erdészeti gazdasági albizottsági ülésen az Országos Erdészeti Egyesületben többen rámutattunk erre a nagy hiátusra, hogy nincs határidő, ellenkezőleg megvan a szervnek a lehetősége a halasztásra, sőt szerintem joga, mert a Fagazdasági Tanács köteles neki a halasztást megadni. Azt határozták el, hogy sürgősen fel fognak írni a földmívelésügyi miniszter úrhoz, olyan értelemben, hogy az elhalasztás maximuma három hónap lehessen. Ezt határozták el pár nappal ezelőtt, a március 17-iki ülésben. Ezzel is csak azt akarom tehát bebizonyítani, hogy eddig jogszerint és a szabályok szerint helyzet, hogy határidő nincs. Ezért köszönettel veszem és leszögezem azt, amit a miniszter úr mondott. Nagyon kérem, hogy ennek irgalmatlanul érvényt méltóztassék szerezni, hiszen ezen dől meg, vagy ezen áll az egész konstrukció, mert azt végtére mégsem lehet kívánni az erdőgazdáktól és a kereskedőktől, hogy ők viseljék a szerv rizikóját egyoldalúan. Fontos ez a kérdés, ennek minden kétségein felül való szabályozása, mert a kivétel a 10.975. számú leirat 16. §-ának 2. bekezdésében van. Es méltóztassék elolvasni a 3. bekezdést, amely egyenesen az igen t. miniszter úr kezébe adja a hatalmat, hogy a halasztást megadja, sőt megadhatja a halasztást három esztendőre a