Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-254
30 Az országgyűlés képviselőházának monopólium és a Privilegium letelte utánra is. Ez is benne van a leiratban és evvel szemben nem tudom, hogy a fagazdasági tanács fel fog-e tudni lépni. Mindenesetre megnyugtatott, amit az igen t. miniszter úr itt mondott, de hogy gyakorlatilag ennek érvényt lehessen szerezni, ha a szerv tiltakozik ellene, nem tudom, hatalmi szóval talán igém és remélem, hogy "az igen t. miniszter úr akarata legalább is akkora lesz, mint a hatalma. Elnök: Lejárt a beszéde, képviselő úr. Gr. Esterházy Móric: Legyen szabad kérnem még tíz perc .meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Felkiáltások a baloldalon: Megadjuk!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Gr. Esterházy Móric: Különben, t. Ház, ha a határidő precizírozva nincs, ha a szervnek tényleg jogában áll, mint ahogy ina a 16. § 2. bekezdése szerint jogában all halasztást kernig ami viszont benne van a kötlevél 6. és 18. §-ában is, akkor minden termelő harapófogóba kerül, az egyik oldalon a bizonytalan terminusú fizetés tekintetében, a másik oldalon pedig azért, anert szállítási igazolványt csak akkor és csak abban a mérvben kap, amint a szerv a fát forgalomba hozza; ha tehát nem hozza forgalomba, nem kap szállítási igazolványt, ha pedig felajánlja, nem tudja, mikor kapja ímeg a pénzt. Szerintem ebben áll az egész koncepció archimedesi pontja, vagy Achillessarka — ha szabad úgy mondanom — és ha ezt az igen t. 'miniszter úr kétségkívül szabályozni tudja, meg tudja állapítani, akkor bár ennek a szabályzatnak egyébként nem vagyok híve és nem tartom szükségesnek, elismerem, hogy az egész koncepció életképes és nem fog azokkal a hátrányokkal járni, amelyek legjobb meggyőződésem szerint ma fennállanak és amelyeknek a kiküszöbölésére éppen négy nappal ezelőtt hozták az,t a határozatot, hogy kérik a miniszter urat, hogy a halasztás pedig három hónapnál tovább ne tarthasson. Ezek után tehát azt hiszem, konstatálhatom, hogy a szerv a mai konstelláció és konstrukció szerint nem köteles 12 hónap alatt a fát feltétlenül lehívni, megvan neki a lehetősége, hogy halasztást kérjen s ebben az esetben a Fagazdasági Tanács köteles is neki a halasztást megadni. Ezzel szemben az igenét, miniszter úr azt jelentette ki, hogy az ő álláspontja az, hogy fix határidőn belül köteles a fát szállítani. Azt hiszem, ha így helyesen értelmezem, ezzel eliminálva van az egész. Ami az igen t. miniszter úrnak az utolsó kérdésre vonatkozó válaszát illeti, annak egy részére már megfeleltem felszólalásom legelején, amikor azt mondottam, hogy az egyenlő arányszám nagyon szép, de gyakorlatilag attól fog függni, hogy micsoda mennyiség után méltóztattak ezt a iszámot applikálni. Teljesen más, természetesen az eredmény a belföldi fa tekintetében, ha ez egy nagy imaginárius importszükséglet után történik és teljesen más, ha az redukált mennyiség, avagy a tényleges szükségletnek és tényleges eredményeknek megfelelő mennyiségekre aplikálom. Fontos ebben a kérdésben még a rajonirozás. Amit az igen t. miniszter úr a 33-as bizottságban mondott a rajonirozás tekintetében, az amellett tanúskodik, hogy el méltóztatott ejteni általában. Ami viszont 11.100 számú rendeletben van és különösen a 4. §-ában, ahol, hogy úgy mondjam, a szivárvány minden színében pompázó igazolványokhoz van kötve a 25 4, ülése 1934 március 21-én, szerdán. , szállítás, ez természetesen a rajonok mellett ! szól, mert annyi rajon van és annyi mindenféle színben állítják ki ezeket az igazolványokat. El méltóztatott ejteni a rajonok tekintetében a 8000 vagónos importot, habár legjobb tudomásom szerint a lillafüredi tárgyaláson 1931-ben éppen az importlimit ellenértékeképpen szállították le az akkori behozatali vámot 50 aranypengőről 25-re, utóbb felemelték, 35-re. Ha már el kell ejteni, akkor méltóztassék megint az ellenértéket is visszaállítani és felemelni azt a vámot, annak méltánylása ellenében, hogy az importlimitet elejtették; nem lehet mind a kettőt csinálni. Ha volt Junktim a múltban, úgy legyen most is, (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Abba másnak is van beleszólása, mint a magyar kormánynak!) és az importlimit elejtését a szervvel szemben ... (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Méltóztatik tudni, ez tárgyalások dolga.) De ez már megtörtént, már el van ejtve. Az én értesülésem az, hogy az importfa megelőzi a magyar fát. Bocsánatot kérek, én ugyan ezt a kifejezést használtam, de ez az értesülésem sokkal több, mint értesülés. En egy indítványt nyújtottam be az erdészeti választmány ülésén; január 9-én tárgyalták s ebben az indítványban a magyar fa prioritását kértem. Mi történt? Leszavaztak! Miért szavaztak lel Azért, mert azt állították, hogy fenntartották a crajont, most pedig kisül, hogy a rajonok nincsenek fenntartva, az importlimit el van ejtve. Hol van tehát a prioritás? Ez az egész koncepció, anélkül, hogy a | magyar fa elhelyezése szempontjából a prioritást biztosítaná, másrészt az importlimitet elejti, nagyon keveset ér s merem állítani, hogy rosszabb az eddigi helyzetnél azért, mert Junktim a külföldi és belföldi fa között nincs, ellenben a monopólium megvan ugyanannak a szervnek a kezében, amely a belföldi fára ezeket a különböző privilégiumokat megkapta. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Végül legyen szabad még utalnom tapasztalataimra. Ezért helyezek nagy súlyt arra, hogy a miniszter az ő álláspontjának méltóztassék igazán érvényt szerezni. Méltóztatik emlékezni, hogy múlt év áprilisában egy értekezleten vettem részt, két miniszter is volt ott és Ferenczy Nicke. Határoztak, a határozat egy szavazat ellenében 15 szavazattal az volt, hogy a Tiszántúlra a szállítási igazolvány csak a kedvezményes díjtételre vonatkozik, nem pedig a rendes díjtételekre. Ezt be is jelentették — itt a jelentés — az Országos Erdészeti Egyesület választmányának májusi ülésén. Nem lett a dologból semmi. Megjelent egy földmívelésügyi miniszteri hirdetmény tavaly a Budapesti Közlöny 93. számában, amely szerint be kell jelenteni a régi kötéseket a Tiszántúlra, az .április 18-ika előtti íkötéseket, azért, hogy figyelembe lehessen őket venni az igazolványok kiosztásánál. A bejelentés megtörtént. Az erdészeti osztály főnöke az egyesületben beszámolt arról, hogy 16, vagy ezer vagonnyi bejelentés érkezett. Azt mondotta, az a benyomása, hogy ezek között fiktív tétel alig van. így mondotta május elején: »Benyomásom az, hogy fiktív kötés nem igen van köztük, mert a kötések legnagyobb részben kicsi tételek«. Ezzel szemben júniusban itt a Házban meg kellett tudnom,