Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

Az országgyűlés képviselőházának 25 U ehimsthal-ban megkötött gazdasági egyezmé­nye és blokkja, amely eddig szerencsére semmi eredményt nem tudott elérni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) De, t. Ház! Én ebből a jegyzőkönyvből, ha nem is a sorokban, de a sorok között azt olva­som ki, hogy Magyarország hivatalos külpoli­tikája mégis eltávolodott eddigi álláspontjá­tól, közeledett tehát ahhoz az állásponthoz, amelyet im itt az ellenzéken évek óta hirde­tünk. Mert ha nincs is benne explicitis verbis, hogy mi csatlakozunk a három nagyhatalom­nak Ausztria függetlenségét biztosító nyilat­kozatához, legalább az van benne, hogy Olasz­ország garantálja Ausztria és Magyarország függetlenségét és mindazokban a kérdésekben, amelyek a három országot érdeklik, egyönte­tűen fognak a jövőben eljárni. (Farkas István: Addig, ameddig!) Hiszen ez tulajdonképpen az eddigi status quo papirosra fektetve és nyilvá­nosságra hozva. (Farkas István: Nesze semmi, fogd meg jól!) De remélem, mégis több mint nesze semmi, fogd meg jól, főleg akkor, ha ez az előbb általam említett elgondolás benne fog­laltatik, sajnos, nem kimondottan, mert akkor tényleg mélyebb értelme lett volna és talán jobban igazolta volna a kisantant óriási ide­gességét, amelyre Bethlen István gróf is rá­mutat és talán kifejlődött volna az a közép­antant a nagyantant és a Balkán-blokk, a kis­antant között, amely valóban biztosíthatná Közép-Európa békéjét és közvetve mégis csak arra vezetne, hogy a mi jövőnk biztonságosabb és remény teljesebb legyen. Ennyit magára a jegyzőkönyvekre vonat­kozólag. De (méltóztassanak megengedni, hogy rá­térjek most mindazokra a jelenségekre, ame­lyek a miniket környező é® nem barátságos ál­lamok külügyminiszterei résziéről tapasztal­hatók voltak. (Halljuk! balfelől.) Benes mi­niszter úr az interjúk és nyilatkozatok egész özönével árasztotta el a világsajtót. Gyakran ellenmondásokba keveredett. Egy időiben volt egy nyilatkozata ugyancsak a Petit Pari­sien« e-ben, amelyben később a március 9-iki nyilatkozatát tette, amelyben azt mondotta, hogy ő Mussolini vezetése alá szívesen helyezi magát. Pár nap tnralva adta ki azt a híres nyilatkozatát, amelyben éppen a restaurá­cióra vonatkozólag tett nagyon érdékes kije­lentést és itt legnagyobb sajnálatomra azt a tényt 'kell megállapítanom, hogy ebiben a kér­désiben a miniszterelnök úrnak Benes és Jef­tics teljes szószólói és vele egy nézeten lévő... (Egy hang a baloldalon: Elvtársai!) Nem aka­rok ezzel a szóval élni, (kerestem azt a szót, amely egyikre sem lehet sértő. A cseh külügy­miniszter úr akkoriiban március 9-iki nyilat­kozatában azt mondta, hogy (olvassa): »Nem időszerű a kérdés, de tegyük fel, hogy holnap reggel bekövetkeziik az a lehetetlenség, hogy puccs segítségével, vagy mais módon a Habs­burgok visszatérnék Bécsibe. Ebiben az esetben holnap este Csehszlovákia már vissza is hívná bécsi követét és ugyanez történnék a román és a jugoszláv követekkel is.« Hát, ez még nem olyan ijesztő tény, amelytől a világ megijed­hetne, (Ügy van! balfelől.) ez diplomáciailag magától értetődő tény, de (tovább olvassa): »a kisantant el van tökélve arra, hogy minden eszközzel megakadályozza a Habsburgok trón­ralépését. Állásfoglalásunkat nem érzelmek, hanem tények irányítják. A Habsburgoknak, akár akarják, akár nem, határozott jelentő­ségük van. Egyetlen Habsburg sem változtat­hatja meg azt a jelentőséget és nem szakít­ülése 193 It március 21-én, szerdán. 23 hatja ki magát a Habslburg-íház sorsából. Ha egy Habsburg kerülne Bécs vagy Budapest trónjára, ez végtelen eselszövényeknek, titkos alkudozásoknak kezdetét jelentené, az irredenta és revíziós mozgalmak újraélednének. Horvát­országiban a jugoszláv egység forogna veszély­ben. A katolikus eszme egyes országokban könnyen összeolvadhatna a Habsburg-gondo­lattal és egyes vidékeken, ahol ez a gondolat tisztán vallási jelentőségű, könnyen politikai jelentőséget kapbatna.« T. Ház! Azt hiszem, ez a legnagyobb pro­paganda, amit a restauráció érdekében valaha, elmondottak. {Ügy man! Ügy van! (balfelől.) Jeftics külügyminiszter úr még ráduplázott erre és ő már vérfolyással fenyegetett. Nem akarom felolvasni a külügyi bizottságban tett nyilatkozatát, de kérdem, amikor látom, hogy a kormánynak az adófizetők véres filléreiből eltartott filléres lapja ezeket a híreket nagy címekkel és alcímekkel kommentárok nélkül közli, hogyan van az, hogy az igen t. kormány nem talált alkalmat arra, hogy idegen álla­moknak tisztára magyar belpolitikai kérdé­sekbe való beavatkozását visszautasítsa? Mert lehet, hogy a miniszterelnök úr nincsen azon az állásponton, amelyet mi itt elfoglalunk, (Gr. Sigray Antal: Még akkor is!) de minden­esetre azon az állásponton kell lennie, hogy egy tisztára magyar belügyben legfőképpen a kisantantnak egy szava sincsen és tiltakozását kellett volna kifejeznie ezzel a beavatkozással szemben ! De Benes úr még azt is mondja, hogy még az ausztriai restauráció is nemzetközi jelentő­séggel bír. En azt merem állítani, hogy még a magyar restauráció sem. Mert mi, akik azt valljuk, hogy úgy a trianoni szerződés, mint a detronizációs törvény kényszer hatása alatt keletkezett, — amint ezt a Bethlen István-féle indokolás is bizonyítja (Ügy van! Ügy vem! balfelől.) — állítjuk azt is, hogy az a jegyzék­váltás, amely az akkori nagyhatalmi tanács és az akkori kormány között történt, a (magyar alkotmányjog szempontjából semmi jelentő­séggel sem bír, de a nemzetközi jog szempont­jából sem bírhat több jelentőséggel, ^niint amennyivel például a Millerand-féle kísérő­levél bír, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amely­nek érvényét pedig ellenfeleink «mindig meg­tagadták. Elvárom az igen t. miniszterelnök úrtól, hogy kellő időben és kellő formában egyszersmindenkorra véget vet azoknak a nyi­latkozatoknak, amelyek külföldön ilyen vonat­kozásban elhangzanak és a mi belügyeinkbe avatkoznak. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Itt kívánok egy pár szóval reflektálni Beth­len István igen t. képviselőtársam cikkének arra a részére, amelyben ő éppen a restaurá­cióról beszél és azt mondja, hogy lehetetlen volna Ausztriában a restaurációt németellenes éllel megvalósítani. Én nem látom be ezt, nem is akarom elbírálni, mert ez végeredményben az osztrákok saját belső ügye. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Én csak egyet sajnálnék magyar szempontból: hogyha mi abba a helyzetbe jut­nánk, hogy az osztrákok előbb restaurálnának, mint mi. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mél­tóztassék elhinni, a Duna-medence-hegemóniá­jának kérdése az, hogy ki restaurál előbb. Ha mi elmulasztva sok alkalmat, amely adódik és amelyet elő kell készíteni, nem leszünk elsők ebben a kérdésben, ismét csak, esetleg évtize­dekre, esetleg hosszabb időre is hátrányba fo­gunk jutni. De egyben téved Bethlen István igen t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom