Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

Az országgyűlés képviselőházának 25 4, gálódtak, nem képesek tatarozni, úgyannyira, hogy maholnap már lakatlanná válik az ő kis házuk. A magam részéről az iparosság szempontjából is sokkal fontos abb nak tartam ezt, mintha új házakat építenek, mert ez a tatarozás sokkal több munkaalkalmat ad az iparnak. (Propper Sándor: A kettő nem zárja ki egymást!) Az előbbi szükségességét is hangoztattam, csakhogy az új építkezéseknél bizonyos spekulációknak adunk teret, mert csak azok építenek, akiknek tőkepénzük van és akik számításaikat megtalálják az adókedvezményekben. Éppen ezért mondom, (hogy a magam részéről minden egyes olyan törekvést támogatok, amely a munkaalkalmakat elősegíti, de mégis itt látnám a nagyobb munkaalkalmat, ha a kormány intenzívebben segítené elő a házak tatarozását. A házak tatarozásánál ugyanazok a munkaalkalmak és 'munkalehetőségek szintén megvannak, így a koraiányniaik ezt az intézkedését a magam részéről támogatom és ismételten kérem a pénzügyminiszter urat, hogy a tatarozásra szánt összeget a lehetőség szerint törekedjék oda juttatni, ahova tulajdonképpen szánta. Az elnöki napirendi javaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Senki sines felírva? Elnök: Ha szólni senki nem kíván, az elnöki napirendi javaslat meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, bejelentem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr szóbeli választ ad Esterházy Móric gróf képviselő úrnak a tűzifavételi kötelezettség módozatai és határideje tárgyában folyó hó 7-én előterjesztett interpellációjára. A miniszter úr, tekintettel arra, hogy ebben a tárgyban, amelyről válasza szólna, a mai ülésen Eber Antal képviselő úr is interpellálni fog, azt a kérést intézi a Házhoz, hogy együttesen válaszolhasson Esterházy Móric gróf és Eber Antal képviselő uraknak. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a földmívelésügyi miniszter úr kéréséhez hozzájárult. Következnek a szóbeli interpellációk. Az első közülök Pallavicini György őrgróf képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz.Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz. — Hajlandó-e a miniszterelnök úr bejelentett római útja előtt a közvéleményt a kormány külpolitikai szándékáról tájékoztatni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Őrgr. Pallavicini György: T. Ház! Minthogy valószínűnek tartom, hogy interpelláeióm negyedóránál tovább fog tartani, tisztelettel kérem a Házat, hogy beszédidőmet egy negyedórával meghosszabbítani szíveskedjék. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Örgr. Pallavicini György: T. Ház! Három héttel ezelőtt jegyeztem be interpellációt a miniszterelnök úrhoz azoknak a külpolitikai eseményeknek a hatása alatt, amelyeket mindannyian ismerünk, felvilágosítást -akarván kérni arra nézve, hogy melyek a kormány újabb külpolitikai elgondolásai. Interpellációmat két héttel ezelőtt a miniszterelnök úrnak közelben kontemplált és azóta lefolyt római útja következtében nem mondottam el, hanem ülése 19 S% március 21-én, szerdán. 21 halasztást kértem az igen t. Háztól interpellációm elmondására. Most azonban, hogy a miniszterelnök úr hazatért, úgy hiszem, elérkezett a pillanat, hogy néhány kérdést tegyek fel hozzá, mert azt hiszem, az elmúlt külpolitikai események olyanok voltak, hogy a magyar közvélemény méltán megkövetelheti, hogy a hivatalos kommünikéken túl felvilágosítást kapjon. Azért úgy hiszem, a lojalitás legvégső határáig mentem el, mint ellenzéki képviselő, amikor elhalasztottam interpellációmat és csak ma mondom el, annyival is inkább, mert az igen t. többség egyik legkiválóbb tagja a miniszterelnök úr római útja alatt egy nagyfontosságú és igen tág keretek^ ben mozgó külpolitikai cikket írt a Pesti Napló múlt szerdai számába. A miniszterelnök úr — hazatérve — csak a rádió előtt nyilatkozott és méltóztassanak megengedni, hogy erre a rádiónyilatkozatra egészen röviden reflektáljak. Rádiónyilatkozatának végén — amelynek velejében csak azt mondotta, hogy mindenki megértheti a Rómában kötött és közölt két jegyzőkönyv értelmét és tartalmát; bevallom őszintén, ez talán nem áll fenn mindenkire nézve — azt mondotta, hogy csipkedések és támadások érik a magyar miniszterelnököt akkor, amikor ő ilyen fontos missziókban a magyar egységért dolgozik. T. Ház! Minthogy az utóbbi napokban ezekről a padokról tényleg támadtam a miniszterelnök urat belpolitikai kérdésekben, kénytelen vagyok ezt magamra venni. De a t. miniszterelnök úr téved: én nem csipkedek, én igenis támadom az ő belpolitikáját és támadom eddigi külpolitikáját, elmúlt külpolitikáját azért, mert meggyőződésemmel ellenkezik az ő elgondolása és támadni fogom, mint ellenzéki ember, mindaddig, amíg nem látom azt, hogy esetleg az ő politikai elgondolásai a mieinkhez közelednek. Nem személyi támadások ezek és nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr a kritikát bizonyos fokig rossznéven veszi. Én azt hiszem, hogy ő csak köszönettel lehet, ha, a sok neki hajbókoló embertől körülvéve, végre meghallja a másik véleményt is, (Ügy van! a baloldalon.) amely, azt hiszem, részünkről mindig objektív és mindig elvi alapokon áll, mert én magamat haladó konzervatív embernek tartom, míg az ő politikáját intervencionista, mondjuk: olyan fasiszta forradalmi elgondolásnak látom, amely teljes ellentétben áll az én régi, talán elavult politikai elgondolásommal. Ha azonban a miniszterelnök úr, amint már sok kérdésben tette, meg fogja változtatni az ő politikai nézeteit és közeledik hozzánk, nem lesz részemről és a mi részünkről támadásoknak kitéve. En az ősi magyar alkotmány alapján állok, {Helyeslés a báloldalon.) amelyet a mai kar kívánalmainak megfelelően szeretnék megújítani, de úgy, 'hogy maradjunk azokon az alapokon, amelyeken ezer éven át a magyar nemzet fenn tudott maradni. Ellene vagyok azoknak a misztikus vezéri elgondolásoknak, amelyeknek egyik képviselője az igen t. ^miniszterelnök úr. Lehet, hogy ő be fogja látni, hogy a magyar nép lelkületével ez sehogy sem fér össze; ha ezt egyszer be fogja látni, akkor, azt ihiszem, ő is vissza fog térni azokhoz az ősi jogforrásokhoz, amelyeknek felújításaiból reméljük mi a magyar nemzet feltámadását. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a balközépen.) T. Ház! Rátérve interpellációm tárgyára,