Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-262

Az országgyűlés képviselőházának 262. van a hazai pangermán terjeszkedéssel és agitációval itt benn az országban és torkig van a német birodalomban és megindult, dokumentált és most is bizonyított magyarellenes tendenciákkal. (Helyeslés.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólani. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Zsilinszky Endre t. képviselőtársam azt a kérdést intézte a távollévő miniszterelnök úrhoz és hozzám, hogy van-e tudomásunk arról, hogy a magyar vezetés alatt álló berlini Ungarisches Institut-nál asszisztensként működik egy dr. Isbert nevű személyiség, aki kifejezetten pangermán és magyarellenes tendenciával írt könyvet a dunántúli német településekről. A képviselő úrnak erre a kérdésére válaszolva, röviden azt mondhatom, hogy nincs tudomásom róla. A magyar vezetés alatt álló berlini magyar intézetnél nincs ilyen nevű alkalmazott. Dr. Isbert a porosz vezetés alatt álló berlini egyetem magyar tanszékének asszisztense, tehát egy porosz állami szolgálatban álló német tudós. Azt kérdi továbbá a képviselő úr, hogy hajlandó vagyok-e arról gondoskodni, hogy egy magyar egyetemi tanár vezetése és pari; germán tendenciák szolgálata révén adódó összeférhetlenség a berlini Ungarisches Institutnál mielőbb megszűnjék? Itt ismételten ki kell jelentenem, hogy ez az intézet nem magyar egyetemi tanár, hanem egy berlini egyetemi tanár vezetése alatt áll. Farkas Gyula jelenleg porosz egyetemi tanár, az ő vezetése alatt áll az intézet és ő éppúgy a porosz állam alkalmazottja jelenleg, miként az intézetnél működő Isbert asszisztens úr. Ami most már a kérdés lényegét illeti, megállapítom, hogy úgy látom, valami félreértés forog fenn. Nevezetesen a magyar állam ennek a berlini egyetemi intézetnek fenntartásához semmiféle pénzbeli hozzájárulást nem nyújt és a múltban sem nyújtott. A német kormányzat állította fel a háború idején a magyarság iránti rokonszenv jeléül a külön magyar tanszéket. Akkor mint nagy nemzeti vívmányt könyveltük el, hogy a magyar nyelv- és irodalomtudományt a berlini egyetemen elő fogják adni, aminthogy máig is előadják és a porosz kormány még azt a szíj vességet is megteszi, hogy a tanszékre való kinevezésnél megkérdezte bizalmasan a magyar kormányt és annakidején így került oda Gragger professzor is, valamint Farkas professzor is. Dr. Isbert asszisztensként való alkalmaztatása után foglalkozni kezdett teljesen tudományos alapon a településtörténeti kérdésekkel. Eljött Magyarországra is kutatni és írt egy tanulmányt. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ezt a tanulmányt visszatérése után, mint az előszóból is méltóztatik konstatálni, — éppen azért kértem ide a könyvet, hogy konstatáljam, hogy az emlékezetem nem csal-e — az éppen elhunyt Gragger professzor úír betegsége, tehát a berlini egyetemen fennálló tanszéküresedés idejében adta ki az Ungarische Jahrbücherben a berlini egyetemnek akkori helyettes professzora. Ez a kiadvány tehát semmi össze^ függésben sem volt Farkas Gyula jelenleg ott működő egyetemi professzor személyével. A magam felfogásáról e tanulmánnyal szemben nem kell bővebben beszélnem. Zsilinszky képviselőtársam elmondta, hogy miülése 193J,.. évi április 18-án, szerdán 277 i lyen cáfolata jelent meg e munkának a Magyar | Szemlében, Mályusz Elemétr tollából. A Magyar Szemle Társaságnak akkor én voltam ez elnöke, amikor ez a tanulmány tudtommal megjelent, Mályusz Elemér pedig időrendben első és egyik legjelesebb tanítványom. Ebben a tekintetben tehát feleslegesnek tartok minden további nyilatkozatot. Meg kell azonban jegyeznem, hogy némi félreértés van abban, mintha az a magyar könyvtár, amely Berlinben van, ezé az intézeté volna, amelynél Isbert dr. úr működik. Ez a könyvtár a Berlinben működő magyar intézeté, amelyhez Isbert dr.-nak semmi köze sincs, és amelynek Faírkas Gyula, mint berlini egyetemi tanár szintén kurátora, fizetésnélküli, kvázi felügyelője, és amelynek egy magyar állami tisztviselő, dr. Támedly Mihály az igazgatója és ezenkívül más tisztviselői nincsenek, de ott dolgoznak a Magyarországról kiküldött ösztöndíjasok. Kérem tehát, méltóztassék a két intézet között szigorú határvonalat vonni. Itt nem magyar alkalmazottakról van szó, hanem a porosz állam alkalmazottairól és én éppúgy nem avatkozhatom bele a berlini egyetem belső ügyeibe, mint a hogy a leghatározottabban visszautasítanám, ha bármely más állam kultuszminisztere beleavatkoznék a budapesti egyetem ügyeibe. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha mód lesz atrra, hogy később tudományos alapon, német nyelven cáfolatot bocsáthassunk ki Isbert dr.-nak a magyarországi állapotoknak meg nem felelő tanulmányáról és eredményeiről, ezt a magam részéről mindenesetre támogatni fogom és gondoskodni fogok arról, hogy az lehetőleg az Ungarische Jahrbücherben meg is jelenjék. Ennyit voltam bátor az interpellációra válaszolni és kérem válaszomnak tudomásul vételét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy az igen t. miniszter úr válaszát tudomásul vegyem. Farkas Gyula egyetemi tanár úr a hozzám intézett levelében a következőket írta (olvassa): »Azután a könyv szerzőjét ezen munka elkészülte után — amelyben tehát a Magyar Intézetnek semmi része nem volt — hívtam meg asszisztensnek, mert láttam, hogy a magyar települési viszonyokkal behatóan foglalkozott, hazánkat kitűnően ismeri és mert reméltem, hogy képességeit a Magyar Intézet nagy céljainak szolgálatába tudom állítani. Ez a, reményem teljesen be is vált, mert Isbert dr. azóta megjelent minden írása a magyarnémet kulturális együttműködés jegyében állott.« Ismételten hangsúlyozom, nem tudom megérteni, bármennyire nagy tisztelettel vagyok néhai Gragger egyetemi tanár úr érdemei iránt, hogyan jelenhetett meg az az ungarische Jahrbüeher-ben ez a könyv, amelynek a tendenciája és adatai kifejezetten hamisak ás magyarellenesek. Nem tudom továbbá megérteni azt sem, hogy mi a köze a magyar-német kulturális kapcsolatoknak ezekhez a települési kérdésekhez és miért kellett Farkas egyetemi tanár úrnak éppen ezt az Isbert urat meghívni asszisztensének akkor, amikor már megjelent ez a könyve, amelyikben bizonyságát adta magyarellenességének. Még akkor is, ha teljesen igaza volna a miniszter úrnak abban a tekintetben, hogy a berlini Ma-gyar Intézetet