Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-262

278 Az országgyűlés képviselőházainak 202. ina a porosz állam tartja fenn, még akkor is ismételten hangsúlyozom, hogy ennek az intézménynek megalapítása és fenntartása a magyar magánosok és a magyar állam súlyos áldozathozatalának segítségével történt a múltban és^ ismételten hangsúlyozom azt is, hogy tudomásom szerint ennél az intézetnél még ma is vannak olyan alkalmazottak, akiket a magyar állam tart el. A miniszter úrnak megmondottam, hogy interpellációimnak az az állítása, hogy ez az intézmény magyar intézmény, tévedés volt, éppen Farkas Gyula egyetemi tanár úr leveléből győződtem meg erről. Lényegileg azonban nem látóik túlságosan nagy különbséget a kettő között,, változatlanul határozott erkölcsi, hazafiúi és tudományos inkompatibilitást látok Farkas egyetemi tanár úr magyarsága, az intézmény élén állása és e között a kifejezetten 'magyarellenes tendenciákat követő könyv és Isbert dr. asszisztenssége között. Nagyon kérem tehát a miniszter urat, hogy válasza ellenére találjon módot arra, hogy ez az inkompatibilitás megszűnjék. Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván válaszolni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Ne hogy a qui tacet, consentire videtur elve alapján a t. Ház azt vélje, hogy én hozzájárulok mindahhoz, amit itt Zsilinszky Endre t. képviselőtársam elmondott, kénytelen vagyok ismételten kijelenteni, hogy nem tartom helyesnek, hogy szóvá méltóztatott tenni egy olyan úr működését, aki nem a magyar, hanem a porosz állam szolgálatában van. (Fábián Béla: Miért ne tehesse szóvá, nem élvez területenkívüliséget!) Azt is megismétlem ilyen vonatkozásban, amit már mondottam, hogy én is visszautasítanám, hogyha az én alkalmazottamat, egyetemi tanáromat, vagy tisztviselőmet bárki bármilyen irányban utasítani kívánná. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Mondjon le Farkas tanár úr!) Azt is le akarom szegezni, hogy egy kérdésben mereven ellentétes állásponton vagyok Zsilinszky Endre t. barátommal. Nevezetesen igen lényegeseknek, igen fontosaknak és a jövőben is ápolandóknak tartom a magyar és a német kulturális kapcsolatokat. Ezeket akartam megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képviselőház! Egy szóval sem mondottam, hogy nem tartom fontosaknak a német-magyar kulturális kapcsolatokat, én csak azt kérdeztem, hogy mi köze a német-magyar kulturális kapcsolatoknak, amelyeknek érdekében építették magyar és porosz erővel ezt az intézményt, a dunántúli német település történelmének és az egész mai helyzetnek elferdítéséhez. Én magam is igen is fontosnak tartom a magyar-német kulturális kapcsolatokat, de ennek az Institutnak tessék ezekben a keretekben mozognia és lehetetlennek tartom, hogy egy jó magyar ember, egyetemi tanár bármi idegen egyetemen együtt tudjon működni a maga hazája, faja, nemzete ellenségével. Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincsen. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a vallásés a közoktatásügyi miniszter úrnak a miniszterelnök úr nevében is adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ • ülése 1934. évi április 18-án, szerdán tudomásul veszik, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásul vette. Következik Csilléry András képviselő úr interpellációja. Miután azonban a képviselő úr nincs jelen, interpellációja töröltetik. Következik vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre * képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Interpelláció a miniszterelnök úrhoz. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a külügyminiszter úr a Kölnische Zeitungban nemrégiben olyan nyilatkozatot tett, amely félreértésekre adhat alkalmat a római hármas egyezmény értelmezése körül, és esetleg arra is alkalmas, hogy a külföldi közvélemény előtt ez az egyezmény igazi értelmét, tartalmát és jelentőségét elveszítse? Hajlandó-e a miniszterelnök úr arról gondoskodni, hogy a magyar külpolitika tényei és szándékai kevéssé szerencsés hivatalos nyilatkozatok révén el ne homályosíttassanak? — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselő s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Ebben az interpellációmban némileg furcsa helyzetben érzem magamat. Védenem kell, úgy érzem, a római hármas megegyezést azokkal a tendenciákkal, vagy azokkal a látszatokkal szemben, amelyek ennek a szerintem is rendkívül fontos politikai és gazdasági egyezménynek jelentőségét és a jövőben való hatóképességét csökkenteni, vagy éppen megsemmisíteni akarják, vagy erre alkalmasak. Furcsa dolognak tartottam már azt, hogy amikor a magyar miniszterelnök úr egy egész sor ország fővárosába elutazik és onnan jórészt eredmények, vagy legalább is számottevő eredmények nélkül tér vissza, óriási hű-hót csap a sajtó és a magyar közvélemény, és amikor határozottan komoly eredménnyel tér vissza, mint legutóbb Rómából, akkor egész sor olyan tendencia nyilvánul meg a sajtóban is, másutt is, idehaza és a külföldön, amelyek ennek a hármas egyezménynek a jelentőségét alá akarják becsülni és a jövőben való érvényesülését is akadályozni próbálják. Ügy látom, hogy két olyan erő működik itt most, amely a római egyezményt aláásni próbálja és próbálta már akkor, amikor az még meg sem valósult, csak tárgyalások formájában jelentkezett. Az egyik erőt bizonyos gazdasági érdekeltségek jelentik, amelyek a maguk árpolitikáját féltik attól, hogy Ausztria, Magyarország és Olaszország szoros gazdasági preferenciális viszonyba kerülvén, kénytelenek lesznek egy más, méltányosabb árpolitikára áttérni. A másik erő, amely jelentkezik a római megegyezéssel szemben, bizonyos német tendenciák. De ha ez a kettős tendencia jelentkezik a római egyezménnyel szemben, mi szükség van arra, hogy még a kormány részéről is hangozzanak el olyan kijelentések, amelyek alkalmasak a hármas egyezmény degradálására? A külügyminiszter úr a Kölnische Zeitungban nemrégiben egy nyilatkozatot adott le. (Fábián Béla: Hol van a külügyminiszter úr? Talán a szovjetkövetnél teán!) Ebben a nyilatko- zatban úgy tünteti fel a római egyezmény gaz