Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-262

Az országgyűlés képviselőházának 262. választ kaphattam volna tőle. (Fábián Béla: Kihaltak a miniszterek! Nem tudjuk, mi lesz az országgal!) Ügy emlékszem, 1932-ben megjelent Németországban egy könyv, Otto Albrecht Isbert tollából: Das südwestliche ungarische Mittelgebirge, Bauernsiedlung und Deutschtum címen. A szerző, a könyvön rajta is van a címe: Assisten am Ungarischen Institut der Universität Berlin. Ezt a könyvet azon melegiben, amint kezembe kaptam, felvittem a miniszterelnök úrhoz és megmutattam neki főleg azokat a térképeket, amelyek ehhez a könyvhöz mellékelve vannak. A miniszterelnök úr nem hatalmazott fel arra, hogy a köztünk való beszélgetést itt elmondjam, annyit azonban talán minden különösebb indiszkréció nélkül mondhatok, hogy nem nagyon túlságosan lelkesedett sem ezért a könyvért, sem ezekért a térképekért. A kultuszminiszter úrnak külön megköszönöm, hogy felvilágosított engem arról, hogy körülbelül abban az időben, amikor ez a könyv megjelent, vagy talán még előbb, megjelentek ezek az adatok — lehet, hogy teljes terjedelemben, lehet, hogy csak túlnyomó nagy részükben — a Berlinben az Ungarisches Institut szerkesztésében évről-évre megjelenő Ungarische Jahrbücher-ben is, tudtommal még abban az időben, amikor Gragger tanár úr volt a berlini magyar egyetemi tanár és ennek a Magyar Intézetnek a vezetője. És köszönöm a miniszter úrnak, hogy felvilágosított engem arról is, hogy amikor ezzel a könyvvel, illetőleg az Ungarische Jahrbücher-ben megjelent adatokkal kapcsolatban, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter a terembe lép. — Fábián Béla: Itt a miniszter úr!) egy rövidebb cikk jelent meg egy magyar folyóiratban, a Magyar Szemlében erről a kérdésről, nyomban válaszolt rá ^ Mályusz Elemér történetíró és megfelelő módon igazán elismerésreméltó tárgyilagossággal, de ugyancsak elismerésreméltó eréllyel is cáfolta meg ennek a bizonyos Isbert úrnak adatait. A magyar közvélemény tehát az én megítélésem szerint megtette a magáét akkor, amikor ezt a német települési müvet, amely hemzseg a ferdítésektől és hazugságoktól, visszautasította. Én azonban azért hoztam ezt az ügyet a Képviselőház elé, mert lehetetlen dolognak tartom azt, hogy a berlini Magyar Intézet asszisztensének neve alatt jelenhetett meg egy olyan könyv, amely tendenciájában, s adataiban a legszélsőségesen magyarellenes s amelyről éppen Mályus Elemér azt állapította meg a Magyar Szemlében, hogy (olvassa): »a felsorolt néhány példa azt árulja el, hogy a német kulturális nacionalizmusnak ez a reperezentáeiós terméke nem mentes az ellenünk fordult törekvésektől; az önvédekezés is megköveteli, hogy a magyarság visszautasítsa az efféle támadásokat és a maga igazának védelmére egy másik rekonstrukciót kíséreljen meg.« Amikor — mondom — a magyar tudományos közvélemény megcáfolta és visszautasította ennek a könyvnek adatait, ugyanakkor a helyzet az, hogy ez a könyv a Magyar Intézet asszisztensének neve alatt jelenhetett meg és ez az Isbert úr a berlini Magyar Intézetnek ma is asszisztense Farkas Gyula egyetemi tanár vezetése alatt. (Fábián Béla: Talán mi fizetjük?) En elismerem, hogy ez az Ungarisches Institut tulajdonképpen a berlini egyetem intézménye, de viszont nem hiszem, hogy tévednék ülése 193 h. évi április 18-án, szerdán 275 abban az értesülésemben, hogy a berlini Magyar Intézetet csak úgy .sikerült felállítani, hogy a magyar állam igen súlyos áldozatokat hozott érte. Pénzügyi áldozatokat is hozott és azonkívül az az óriási könyvtár, amelyet ott felállítottak és amely 1931-ben már 32.000 kötetből állott, tisztán magyar adakozásból keletkezett, még pedig elsősorban a berlini egyetemi hallgatók könyvtárából, azután az 1842ben alapított hallei magyar egyetemi hallgatók egyesületének 'könyvtárából, továbbá magánosok adakozásából. (Fábián Béla: Magyar pénzen magyargyalázó propaganda! Szép!) Továbbá nem hiszem, hogy tévednék abban az értesülésemben., hagy az Ungarische Jahrbücher-t tisztán magyar pénzen állítják elő. Ebben az évkönyvben jelent meg — mint beszédem elején mondottam — ennek az Isbertnek a könyve túlnyomó nagy részében, esetleg egészen. r Meg kell még azt is említenem, hogy ha egésziben véve a porosz állam is tartja ma femn a Magyar Intézetet Berlinben, a szomszédos palotában levő Collegicum Hungaricum-mal •annyira megvan a természetes kapcsolata ennek az intézetnek, hogy a német egyetem tanára, Farkas professzor úr egyben a Collegicum HungaricumnaJk is az igazgatója, sőt tudomásom, «zerint az Ungarisches Institutnafc vannak olyan alkalmazottai,^ _ akiknek a. fizetéséhez a magyar állam hozzájárul. Tehát igenis van kapcsolat az Ungarisches Institut és a magyar állam között. Mégis azt kell látnunk, hogy egy olyan könyv jelenhetett meg Isibert tolából, amely kifejezetten, határozottan és cáfolhatatlanul magyarellenes tendenciákat vall, és amely az egész magyar statisztikát, merem mondani az egész dunántúli német település múltját és jelenét, helyzetét, a magyarságba való beékeltségét, a magyarsághoz való viszonyát meghamisítja, a Dunántúlról szóló hamis térképekkel árasztván el a német könyvpiacot. Ezekkel a hamis térképeikkel alapot szolgáltat szerény megítélésem szerint más térképeknek is, amelyekből egy példányt majd az igen t. kultuszminiszter úrnak be fogok mutatni. Ez a Berliner Tageblatt egy 'Számából való, amelyben — nyilvánvalóan az Isbert-féle hamis adatok alapján — már úgy fest a Dunántúl, mintha szinte nagyobb részében német volna. (Fábián Béla: Bizonyára terjesztik Magyarországon ezt a térképet!) Mályusz Elemér nagyon helyesen és okosan állapítja meg, hogy egy abszolút hamis tendenciából indul ki ez a könyv, amely ellen Farkas tanár úrnak, úgylátszik, nem volt kifogása. Majd fel fogom olvasni, hogy mit irt nekem az erről az ügyről írott cikkünk helyreigazításakénpen. (Simon András: A falunkívüli uradalmi magyarságot elsikkasztotta egészen!) Mályusz Elemér megállapítja, hogy az egész könyv hamis és hazug azért, mert tisztán a falulakó parasztságot veszi figyelembe, nem számítja bele a maga statisztikájába azokat a nagybirtokokat, arnelyekeri mégis esak nagyszámú cselédség és munkásság él, sőt odáig megy a hamisításban, és úgy mutatja ki a magyar falvak német többségét, hogy a hazai települési viszonyok kiforgatásával a falu határában élő lakosságot, azaz a falu népének sokszor nagyobb részét egyszerűen kirekeszti a számításból. És úgy hozza ki az összefüggő német tömlböket, amelyeket a térképein kimutat. Sőt minduntalan, amidőn ezekről az általa németnek mondott töm40*