Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-262

274 Az országgyűlés képviselőházának 262, ár, tehát kétségtelen, hogy ezek a haszonbérek rendkívül magasan állapíttattak meg. Ehhez hozzájött még, hogy a vallásalapítvány körülbelül a fele bolettát követelte, 2%-os kezelési költséget számított fel, azonkívül hozzájött a felemelt földadó, majd a felemelt egyháziés iskolaadó, szóval egészen magas összegek azok, amelyeket ezeknek a kishaszonbérlőknek fizetniök kell. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Ugyancsak 1928-tól kezdve, ha figyeljük a terméseredményeket, azt látjuk, hogy 1928-ban, ha jól emlékszem, borzalmas nagy fagykár volt, 1929-ben pedig zárgondnoki kezelés alá vétettek ezek a birtokok, ennek következménye tehát azután az lett, hogy ezek a költségek még inkább súlyosbították helyzetüket. 1930-ban, 1931-ben megint más károk, vízkár, egérkár, aszály, azután pedig a rozsda sújtották őket, szóval terméseredmény nem volt. 1932-ben ezek a vallásalapítványi bérlők kérelemmel fordultak gróf Károlyi Gyula kormányához, azonkívül Karafiáth Jenő akkori vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy ezeket a haszonbére. ket mérsékeljék, mert nem tudnak eleget tenni kötelezettségüknek. Itt a parlamentben éppen én szólaltam fel s rámutattam a bajokra, sőt idéztem a kerület képviselőjét, Petri Pál képviselőtársamat, mint kultuszállamtitkárt és felhívtam, hogy minden módot ragadjon meg arra, hogy ezeket a szerencsétlen embereket meg lehessen menteni. A Károlyi-kormány, a kultusz^ kormány egyáltalában intézkedést sem tett ezekre a kishaszonbérlőkre vonatkozóan, holott a szerződés 14. pontjának rendelkezése szerint elemi csapás esetén elengedés és csökkentés történhetik. Tehát a szerződés, amelyet kötöttek ezekkel a kishaszonbérlőkkel, maga is megengedi a méltányos eljárást. Az történt ellenben, hogy 1933. április 1-én 434 kishaszonbérlő ellen nyújtottak be kimozdítás iránti kérést és az Országos Földbirtokrendező Bíróság kiküldött bírája vette kezébe az ügyet és hozta meg 1933b an egy helyszíni tárgyalás után a határozatot, amelyben a kimozdítást közel 400 emberre vonatkozóan elrendeli. Mélyen t. Ház! Itt én azt is vitatnám, vájjon az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak 1933-ban yolt-e még hatásköre ilyen kimozdítás elintézésére, mert amennyiben a törvényeket ismerem, azt kell megállapítanom, hogy az 1931. évi XXXV. te. 1932. január 1-ével hatályba lépett és ennek a törvénycikknek 1. §-a kimondja, hogy az elvétel, vagy a másik törvény értelmében a juttatás kérdésében most már nem az Országos Földbirtokrendező Bíróság, hanem a gazdasági albizottság határoz és az 1150/1932. M. E. szám alatt kiadott minisztertanácsi rendelet 2—4., §-a értelmében ilyen ügyekben a községi elöljáróság véleménye alapján kell a gazdasági albizottságnak határoznia. S még ha talán azt állapítjuk is meg, hogy az O. F. B.-nek volt hatásköre, akkor is, nézetem szerint, a községi elöljáróság véleményének meghallgatása alapján kellett volna ezeket a határozatókat meghoznia. Itt sajnálattal kell megállapítanom, van rá adat, hogy a püspökladányi községi elöljáróság bizonyos tekintetben a bérlők érdekeivel ellentétes, nem helytálló megállapításokat is tett, amelyekért szeretném, ha a miniszter úr a vizsgálatot az elöljáróság ellen el is rendelné. Ugyanezen említett minisztertanácsi rendelet 5. §-a értelmében abban az esetben lehet csak a kimozdítást kimondani, ha a fizetési készség hiányzik- Ha ellenben a fizetési készség ülése 1934. évi április 18-án, szerdán nem hiányzik, mint azt nézetem szerint a legtöbb kishaszonbérlőnél meg lehet állapítani, hanem a fizetőképesség hiányzik, akkor egészen más elbírálás alá kellett volna kerülnie a kérdésnek. Szóval ez egy probléma, amely megoldásra vár, mert az a 400 család ebben a nyomorúságos helyzetben, amelyben most van, nem maradhat. Ezen segíteni kell, és a földmívelésügyi miniszteír úr figyelmét azért akartam a parlamentben felhívni erre, mert ez ugyanolyan eset, mint a csengerújfalusi volt. Nem lehet közel négyszáz magyar családot földönfutóként hagyni, ezeknek sorsáról valamiképpen gondoskodni kell, ha van mód rá, ha pedig nincs mód rá és a szabályok nem elégségesek, akkor tessék az ilyen abnormális esetekre vonatkozólag, amelyek ferde kinövései bizonyos, talán sokszor nem helytálló szabályok értelmezésének, megfelelő '.rendelkezést beállítani, mert lehetetlen az, hogy így ebben az országban a magyar családok ezerszámra menjenek tönkre. Annyival is inkább kell ezt megállapítanom, mert e kishaszonbérlők bérletének egy részét most sokkal kisebb tömegben, 800 holdas parcellákban adták oda egy haszonbérlő számára. Végtelenül sajnálom, mondom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr nincs jelen. Ezeket kívántam előadni és arra kérem a földmívelésügyi miniszteír urat, hogy ne írjon nekem levelet, hanem jöjjön el ő ide a Házba, álljon ki ezzel és álljon ki az álláspontjával, mondja meg, mit csinál ilyen esetekben, amikor ennyi és ennyi dolgozni akaró kisemberről van szó, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon,) mert azért miniszter és kötelessége, hogy a népet ebből a nyomorult helyzetből legalább is ott, ahol az lehetséges, kisegítse. (Helyeslés 'halfelől.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Andaházi-Kasnya Béla képviselő úr második és harmadik számú interpellációja. A képviselő úr nincs jelen; interpellációi töröltetnek. Következik vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Interpelláció a miniszterelnök és a kultuszminiszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszterelnök és kultuszminiszter úrnak arról a sajnálatos tényről, hogy a magyar vezetés alatt álló berlini Ungarisches Institut-nál asszisztensként működik egy dr. Isbert nevű személyiség, aki kifejezetten pángermán és magyarellenes tendenciával írt könyvet a dunántúli német településekről. Hajlandó-e a miniszterelnök és kultuszminiszter úr sürgősen gondoskodni arról^ hogy egy magyar egyetemi tanár vezetése és pángermán tendenciák szolgálata révén adódó politikai, művelődési és hazafiúi összeférhetetlenség a berlini Ungarisches Institut-nál mielőbb megszűnjön? Budapest, 1934. évi ápírilis hó 10-én. Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre, országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy nincs itt a t. kultuszminiszter úr, mert igen kívánatosnak tartottam volna, ha panaszomat, illetőleg adataimat meghallgatta volna, és boldog lettem volna, ha