Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-262
258 Az országgyűlés képviselőházának 262. ülése 19SU. évi április 18-án, szerdán megmarkolja valahogy az emberi szívet a kapzsi önzés és a kosztot adó internátus-vezető a maga hasznára dolgozik és nem látja el megfelelő módon azokat az éhes, jóétvágyú és fejlődő gyermekeket. Ezt a kérdést azért ajánlom a miniszter úr figyelmébe, hogy a tanulmányi előmenetel és a nevelési eredmények vizsgálata mellett tegye ezt is gondoskodás tárgyává és fordítson figyelmet az internátusok ellenőrzésére, hogy ott a gyermekek táplálása bőséges, kielégítő és megfelelő legyen. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban csak röviden érintem, hogy amikor a miniszter úr az előbbi paragrafus alapján vallásos alapon erkölcsön polgárrá akarja nevelni a jövő nemzedéket, akkor vegye figyelembe, hogy ennek a nevelési módszernek olyan eszközei is vannak, amelyek igen szép eredményt biztosítanak. így nem kell bővebben ismertetnem a cserkészet nagyszerű intézményét, ahol a mi gyermekeink világviszonylatban is az elsők között vannak és ahol a magyar tehetség tényleg a legteljesebb mértékben virágzik. Figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak azt, hogy nem szabad, hogy ne legyen elég anyagi és erkölcsi forrás arra, hogy ezt az intézményt kifejlődéshez segítsük és előmozdítsuk azt, hogy minél nagyobbszámú gyermeket ölelhessen a maga körébe. Ugyancsak figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak azokat a vallásos egyesületeket, amelyeket a középiskolákban a különböző hitfelekezetek azért állítanak fel, hogy a gyermekeket vallásos szellemben becsületes polgárokká neveljék. Igen t. Ház! Végül még egy kérdést teszek szóvá ennél a paragrafusnál. Az előbb Zsilinszky képviselőtársam igen helyesen, élesen és magyaros temperamentummal követelte a kontraszelekció mostani végzetes módszerének megsemmisítését. En figyelmébe ajánlom neki és a miniszter úrnak is, hogy igenis, e téren a kormányra egy nagy kötelezettség hárul. Ugyanis a boldog béke éveiben az egyházi iskolák alapítványokkal rendelkeztek. Nagyszívű férfiak egész iskolák alapjait vetették meg azzal, hogy alapítványokat alkottak, amelyekben ki volt kötve, hogy egy bizonyos falunak vagy vidéknek szegény, jóviseletű és kitűnő előmenetelű tanulója ezekből az alapítványokból ingyen taníttassék. Itt volt tehát a parasztság számára az a lépcső, amelyen keresztül bejuthatott minden anyagi szegénysége mellett is a szellemi pályákra és azokon előrehaladhatott. Sajnos, az a pénzügyi devalváció, az a szerencsétlen gazdasági rend, amely az értékeket megsemmisítette, az összes alapítványokat tönkretette, úgyhogy ezek az iskolák válságba kerültek és az egyházi iskolákat ma csak tandíjakból és egyéb anyagi ádozatok árán lehet fenntartani, aminek következtében azok természetesen nem tudnak jótékonyságot gyakorolniEzt a feladatot tehát most már a kormánynak kell átvennie és abban a szellemben kell segélyeznie a faluból feltörő kiváló tehetséges férfiakat, amelyet a miniszter úr magáévá tett, hogy ezekkel sűrítse az intelligenciát, sűrítse és frissítse is fel azt a vezető-osztályt, amely szükséges ahhoz, hogy továbbvigye a magyar jövőt. Ezért szeretném kihangsúlyozni a miniszter úr tegnapi kijelentését, amelyben a szelekcióról szólva azt jelentette ki, hogy nemcsak a kitűnő bizonyítvány fog a főiskolába való előlépésre minősíteni, hanem a közepes bizonyítvány mellett az egyéni kiválóság is. A becsületnek, a szeldségnek, stb. ilyen kiválóságnak is megadják, hogy folytathassa tovább tanulmányait. Erre nekünk igenis súlyt kell fektetni, mert amint Zsilinszky Endre t. képviselőtársam is megjegyezte, igenis, a szegény gyermeknek a kitűnő bizonyítványt megszerezni azért nehéz, mert neki anyagi gondokkal kell küzdenie, neki nemcsak másokat kell tanítania, hanem egyéb munkákat is kell vállalaia, hogy a maga szűkös kenyerét és ellátási összegét megszerezhesse, alig marad tehát ideje arra, hogy a kitűnő bizonyítványhoz szükséges felkészültséget megszerezze, amikor pedig egyébként kiváló tehetsége van. Ezeknek a megjegyzéseknek az elmondásával a törvényjavaslatnak a második szakaszát elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy előbbi felszólalásomnak alátámasztására felhozzak egy nagyon kiáltó, konkrét esetet. Csonka-Bereg vármegye 25 községének egyetlen vasútállomása van. Ez a 25 község egy járáshoz tartozik és ennek a járásnak egyetlen magánpolgári iskolája van, amelyben a szegény tanulóknak a tandíja 16 pengőbe kerül hónaprólhónapra. Hogyan lehet elképzelni, hogy a mai falusi nyomorúság mellett valóban elő tudja teremteni az a szegény kisgazda, a 20—30 vagy 50 holdas gazda is ezt a rettenetes összeget 1 ? Micsoda lehetetlen állapot, hogy éppen ennek a népnek, amely gazdaságilag is a legnagyobb nyomorúságban van, nem teljesítik ezt az elemi művelődési szükségletét? A középiskola szerintem csak akkor működhetik igazán, ha beleágyazódik egy helyesen megkonstruált népiskolai szervezetbe és rendszerbe. Mihelyt maga a népiskola nincs úgy megkonstruálva, hogy az első szelekciót elvégezze, akkor a legjobban megépített középiskola sem teljesítheti — különösen, ha megfelelő szervezeti reformmal nem kapcsolódik össze, tudniillik pótlásával azoknak a hiányoknak, amelyek ma vannak — azt a nagy nemzeti hivatást, amelyet a miniszter úr tőle vár. A miniszter úr a törvényjavaslat megokolásánál felhozta, hogy 10 esztendő alatt, 1920-tól 1930-ig 30%-kai emelkedett a középiskolások száma. Nagyon kíváncsi volnék, vájjon ebben az új 30%-ban mennyi van a falusi, elsősorban a tŐzsgyökeres magyar lakosságból? Azt hiszem, ha számításba vesszük azokat a bajokat, amelyekre Kocsán Károly t. képviselőtársam is rámutatott és amelyek főleg talán a protestáns egyházak iskoláit terhelik borzasztóan, mondom, ha ezt mind tekintetbe vesszük és megvizsgáljuk, vájjon micsoda elemek kerültek be ezzel az új 30%-kai a középiskolákba, akkor alighanem kiderül, hogy ma sokkal kevesebb falusi gyermek kerül a középiskolákba, mint amennyi került a háború előtt, a háború alatt és a háborúutáni első esztendőkben. Nagyon kívánatos volna, ha a miniszter úr ilyen statisztikát készítene, és ha ez megvan, és csalhatatlan számadatok igazolják a mi igazságunkat, a mi állításunk valódiságát, akkor kérem a miniszter urat, hogy sürgősen, átmenetileg is, addig, amíg végleges szervezeti reformmal segíteni lehet, segítsen ezen a kontraszelekciós bajon. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Nincs senki feliratkozva! Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezirom
