Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-262

Az országgyűlés képviselőházának 262. landó egy óriási hagyományt vagy alapítványt létesíteni, amellyel középiskolát alapít, ahol fiatalemberek talán díjtalanul is tanulhatnak. Hogy ennek a lehetőségét ne zárjuk ki, azért van szükség erre. Azt mondom, hogy a mecénásokról, »quae non sunt, nulla quaestio fiat«. Nem hiszem, hogy a mai viszonyok között ilyen mecénások akadnának, és így ezen a résen, amelyet a miniszter úr szabadon akar tartani esetleges jóakaratú mecénások számára, betódulhatnak azok az emberek, akik ebből üzletet akarnak a maguk részére csinálni. De egy tekintetben belátom a miniszter úr álláspontjának az igazságát, t. i. abban a tekintetben, hogy ez a probléma nem a természetes személy és a jogi személy közötti jogi disztinkción múlik. Ebben igaza van a miniszter úrnak. Mert éppen azok az üzletemberek fogják megtalálni azt a jogi formát, amelyet ki szeretnék zárni, (Helyeslés balfelöl.) amellyel középiskolát létesíthetnek üzleti célokra anélkül, hogy természetes személyek maradnának. En tehát látom a kérdésnek ezt a rendkívüli nehézségét, (Egy hang halfelől: Fonákságát!) mégis inkább elvi szempont az, amely miatt fenntartom ezt a javaslatomat és kérem, hogy a Ház e felett a maga részéről döntsön. Még egy rektifikáeióval is tartozom, amelyre a t. miniszter úr hívta fel a figyelmemet. Az általános vitában tudniillik beszéltem azokról a magán-középiskolákról, amelyek általánosságban megvannak. Megemlítettem a László-, Laehne-, Wagner-, Röser-féle iskolákat felsorolásban és ezzel kapcsolatban megemlítettem a Röser-iskolában lefolyt sorozatos botrányokat is, amelyek a törvényszéki tárgyalásokból és a sajtóból mindenki előtt ismeretesek. Az imént a miniszter úr látta, hogy a gyorsírói jegyzetekben néha nem pontosan ott van a szo, ahol az ember elmondotta. Rólam pedig a gyorsíró urak tudják, hogy én cirka 350 szótagos beszédkészséggel rendelkezem, ennek következtében a parlamenti gyorsírókat is sokszor próbára teszem gyors beszédemmel, tehát igenis lehetséges volt az, hogy a pont, illetőleg a niellékmondat kihagyatván, a »sorozatos botrányok« kifejezés mind a négy intézet neve mögé került, holott én azt kizárólag a Röserintézetre értettem. Ennélfogva én természetesen spontán, a magam jószántából is kijelentem, hogy például — akiket a miniszter úr védelmébe vett — a rákospalotai Wagner-intézetnek sorozatos botrányairól nemcsak hogy nem tudok, hanem az ottani prelátus-plébános úrnak és a polgármester úrnak, akik etekintetben nálam jártak, előadásából tudom, hogy az •minden tekintetben kifogástalan intézet, amely nagy humánus és jótékony célt is tölt be Rákospalotán. Ennek következtében újólag kijelentem, hogy az én szavaim erre az ^intézetre sem nem vonatkoztak, sem nem vonatkozhattak, és nagy örömmel állapítom meg, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz a valóságban. Mindamellett kérem a miniszter urat, járuljon hozzá az én módosításomhoz. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kocsán Károly! Kocsán Károly: T. Ház! A 2. § bevezető mondata: »Középiskolát tartanak fenn: az állam...« stb. Nagy elismeréssel kell szólnom arról, hogy az állam meglehetősen nagyszámú középiskolát tart fenn, de mint mindenben, az államnak itt is példát kell adnia, hogy amikor a miniszter úr reformjavaslata azt célozza, hogy az az iskola, amelynek most belső tartalmáról vitatkozunk, az igazi magyar középiskolává alakíttasKEPVISELÖHAZI ÉRTESÍTŐ. ülése 193

It. évi április 18-án, szerdán 257 sék át belső szellemében, az a keret is, amelyben ez a nevelés történik, méltó legyen ehhez. Én most a miniszter úr figyelmébe egy konkrét esetet ajánlok. Elődje az akkori gazdasági helyzet folytán abban a szerencsés helyzetben volt, hogy ötezer objektumot építtethetett ebben az országban: elemi iskolát, középiskolát, polgári iskolát. (Zaj.) Óbudának egy régi kívánságát teszem most szóvá, amellyel minden személyt, aki a miniszteri bársonyszékbe került, megostromoltak s amellyel kapcsolatban eddig minden miniszter úr ajkáról kecsegtető ígéret hangzott el. Arra kérem a miniszter urat, hogy az óbudai gimnáziumot, amely külső formájában semmiképpen sem felel meg az egészségügyi és egyéb követelményeknek, vegye pártfogásába, az új gimnáziumépület felépítését vegye programmjába és teljesítse azt a több, mint kétévtizedes kívánságot, hogy ezt az »Árpád« névre hallgató, a Zsigmond-téren levő gimnáziumot, amelynek tarthatatlan voltát már elődei is belátták, építsék meg olyan megfelelő formában, amilyen formában Magyarországnak már nagyon sok községét megajándékozta középiskolával a kultuszkormány. Óbuda 80.000 lelket számláló városrésze Budapestnek, mostoha városrésze. Egész Óbudának és környékének egyetlenegy középiskolája, gimnáziuma van. Nagyon kívánatos, hogy még mielőtt valami bekövetkezendő katasztrófa érleli meg ezt a kérdést, azt megelőzően informáltassa magát a miniszter úr, aki azt hiszem, ebben a kérdésben még nincs eléggé informálva, vizsgáltassa meg ennek az intézetnek most általam csak pár szóval jelzett veszélyes voltát , és vegye programmjába, hogy teljesíteni fogja ezt a kérést, amelynek teljesítését már régen ígérik. Telket már régen szereztek, ahol meg lehet építeni az xij gimnáziumot. Mindig a pénzügyi fedezet hiányára hivatkoznak. Amikor itt az építőérdekeltség, a munkát váró társadalom ostromolja az államot, hoo-y közmunkával igyekezzék valamiképpen el élénkíteni a gazdasági életet, méltóztassék ilyen közintézmény megépítését is programmba venni. (Schmidt Miklós: Elég van Budapesten, inkább vidéken kellene!) Az államnak még nagy kötelezettsége van Budapesttel, a fővárossal szemben, (Schmidt Miklós: A vidékkel is!) mert ez saját erejéből annyi iskolát állított fel állami hozzájárulás nélkül, hogy ez páratlan az egész országban. (Schmidt Miklós: Egész Baranyában egy középiskola sincs!) Amikor én ezt szóvá teszem és kérem a miniszter urat, hogy ezt a kérdést fontolja meg, eey 80000 lelket számláló városrész lakossága kívánságának adok itt kifejezést. Hogy hol a pénzügyi fedezet erre? Bátor vagyok rámutatni, arra, hogv amikor az állam kislakásépítési akcióra az Oti.-tól, ahol a pénzt a jövő szükségletek kielégítésére gyűjtik, kölcsönt vehet, felvehet erre a célra is kölcsönt és felállíthat egy ilyen kultúrintézményt, amelyet igen hasznos befektetésnek minősíthetünk és ezzel teljesíthet egy régi kulturális kívánságot. Igen t. Ház! A jó középiskolának igen sok helyen egyik tartozéka az internátus, ahol a gyermekek a tanárok felügyelete alatt nemcsak tanulnak, hanem alusznak, étkeznek és ahol a felügyeletükről is gondoskodnak. Most konkrét esetet nem hozok fel idevonatkozólag, bár mint pedagógus foglalkozom az iskolai kérdésekkel. Ilyen módon többször tudomásomra jutott, hogy az internátusban tartott gyermekek kosztolása nem kielégítő. Sokszor 38