Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

Az országgyűlés képviselőházának 25U. lódoktorral. Nem tudom felfogni, hogy ennek mi értelme van. Józan gondolkodással nem tudom felfogni. És mit akarnak csinálni Sopronnal? Meg marad úgy, ahogy van, vagy pedig szintén ide fogják hozni Budapestre? Mi értelme van annak, hogy egy névre hozzák az egészet, de minden marad a régiben? Ebben semmi értelmet nem találok, csak egyet: azt, hogy a közgazdasági tudományt nem művelik úgy többé, mint eddig. Mert az teljesen különböző dolog, aminek elvégzése a Műegyetemen eddig két évhez volt kötve és amit a másiknak nyolc félév alatt kellett megtanulnia. Az egyik: felületes ismertetése a közigazgatásnak, a közgazdasági tudásnak, a másik: ex asse közgazdasági tudomány. A kettő teljesen különbözik. A műegyetemi közgazdasági szakosztályt át kellett volna tenni a Szerb-utcába, a közgazdasági egyetemre; azt a negyven embert, aki ott tanultját kellett volna tenni a közgazdasági egyemre, de nem fordítva. Annak nincsen se füle, se farka, hogy önök átteszik a közgazdasági egyetemet a másik oldalra. (Zaj a jobboldalon) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Ebben az általános zajongásban nem lehet tárgyalni. Méltóztassanak csendben lenni. (Halljuk! Halljuk!) Sándor Pál: A tanároknak, a szülőknek és a tanulóknak évről-évre félniök kellett attól, hogy a közgazdasági egyetemet egyik napról a másikra meg fogják szüntetni. Féltették ezt az intézményt és inkább beadták a derekukat, hogy átmennek. Mert csak ez vitte őket erre. De mi volt tulajdonképpen az alapja a közgazdasági egyetemnek? Nagy harc folyt az országban a merkantilisták és az agráriusok között. Ezt a harcot akarták eliminálni. A gazdasági egyetemen egy koedukációt akartak megvalósítani, hogy már ott az egyetemi padokban megtanulják az emberek becsülni egymást, megtanulják összeegyeztetni egymás felfogását. Ez volt a cél. Ezért adott a Hangya erre egymillió koronát, ezért adtak a nagy ipari társulatok, bankok igen nagy öszszegeket, hogy a közgazdasági egyetemet megcsinálják. A közgazdasági körök kivétel nélkül közgazdasági egyetemet kívántak és ma is akarják a közgazdasági egyetemet. Mindenki! Nincs Magyarországon olyan legkisebb közgazdasági fórum, amely ne kívánná, hogy külön intézmény maradjon ez az egyetem. Ezzel szemben ma, amikor a legnagyobb bajban van az ország, ezzel a kérdéssel kell idejönni a Házba?! Ezt kell nekünk tárgyalni, ebbe akarják belevinni az embereket? Semmi más gondunk sincs, mint ezt a kérdést a megoldás felé erőszakolni?: Bocsánatot kérek, t. Ház, ezt bűnnek tartom. Meggyőződésem az, hogy ez a törvényjavaslat meg fogja bosszulni magát. Ennek a törvényjavaslatnak nincs életereje, ezt nem lehet keresztülvinni, ezáltal megtakarításokat sohasem fognak eszközölni. Ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy egynéhány önöknek nem kedves tanárukat kitessékeljék a hűvösre; erre alkalmas, de különben semmi változást nem fognak önök tapasztalni. Bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy ha nekünk valamikor nagy közgazdasági tudású férfiakra, vezetőkre szükségünk volt vagy van, akkor elsősorban a mai időkben van ilyenekre szükségünk. Méltóztassanak elhinni, hogy a mai világban első a tudás. Ma az emberek háborút viselnek, de nem a régi fegyverekkel, haKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XXI. ülése 193% március 21-én, szerdán. 17 nem a tudás, a találmányok fegyvereivel. Ma ott tartunk, hogy az egyes nemzeteknél a tudás képezi alapját a jólétnek, és semmi más; ehhez mindössze a tapasztalat járul még hozzá. Azok, akik a közgazdasági egyetemet már elvégezték ós akik ott ültek az iskolapadokban és onnan kijöttek az életbe, — mert hiszen a mostani tanárok még nem voltak azokban a padokban — egy testületben tömörülve ezerkétszázán rettenetesen lekritizálták ezt a törvényjavaslatot. Én az ő véleményüket magamévá teszem és minden szakasznál ki is fogom itt fejteni az ő véleményüket. Ök látták úgy az egyik, mint a másik oldalnak előnyeit és hátrányait. Ha pedig ezek a ma már komoly és előkelő állásban lévő férfiak azt mondják, hogy ez az elgondolás hibás, téves és az országra nézve káros, akkor ezt nekem el kell hinnem még akkor is, ha ellenkező véleményen volnék is. A t. kormánypárt nagy számarányánál fogva ezt a törvényjavaslatot keresztül viheti, de én nagyon sokat ismerek odaát önök között, akik nem a törvényjavaslat intenciói szerint gondolkoznak, hanem úgy, ahogy én. Utalok itt arra, mint ahogy már sok más kérdésben utaltam arra, hogy minden másként történik, mint ahogy elgondolták; ebben a kérdésben is meg fogják látni, hogy valamikor nagyon feszélyezve fogják itt ebben a Házban érezni magukat azok, akik most ezt a javaslatot megszavazzák. Én kérem a t. miniszter urat, legyen szíves meggondolás tárgyává tenni azt, nem volna-e jó ezt a törvényjavaslatot visszavonni, mert én még azt sem hiszem, nem akarom elhinni, hogy ez a törvényjavaslat valamikor is törvényerőre emelkedjék. Én ezt a javaslatot, — bocsánatot kérek, ha kitérek erre a kérdésre — pofonnak tekintem a kereskedelem és az ipar részére, megalázónak tekintem rájuk, mert még nem olyan szegény ez az ország, hogy ha az egyik oldalon egyetemekre ki tud adni 15 millió pengőt, éppen a közgazdasági egyetemnél kelljen 280.000 pengőt megtakarítania. Ezzel olyan konfúziót fognak teremteni, amilyennek párját egyetlenegy törvényjavaslatnál sem láttam. Sokszor utaltam már rá, most is megemlítem, hogy méltóztassanak felette gondolkozni: ott, ahol gazdag, művelt kereskedelem van, ott jólét is van az országban. Ahol ez nincs, ott nem lehet jólét. Méltóztassanak megtekinteni akár az olaszországi városokat, Velencét, Génuát vagy más városokat, Antwerpent, Amszterdamot, méltóztassanak megfigyelni az angol gondolkozást és azt fogják tapasztalni, hogy mindenütt a kereskedelem volt az, amely az ország javát szolgálta és azt érvényesítette más országokban. Nem elég a termelés, a termelést értékesíteni is kell, a termelés arravaló, hogy eredményét ott, ahol szükséges az illető áru, cserébe adják más áruért. Vegyék tekintetbe, hogy mi mindent köszönhet az ország a kereskedelemnek. Méltóztassék azt az időt venni, amely 1848-tól 1867-ig eltelt és különöisen azt, amely 1867-től kezdve 1914-ág tartott. Méltóztassék megnézni azt a képet, amelyet Pest, Miskolc vagy Pozsony nyújtott, méltóztassék megtekinteni Szegednek vagy Pécsnek városi kontúrjait, méltóztassék elgondolni, hogy Budapest mostani korzóján sivár partok voltak, ahol kacsáztak s méltóztassék megnézni, milyen alacsony házak voltak Budapesten. Ma egy vidéki város nagyobb, mint akkor Budapest volt. Ki építette fel ezt a fővárost? A kereskedelem építette fel. Ki terjesztette Magyarországon az ipart és hány ez3