Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

18 Az országgyűlés képviselőházának 25.4. ülése 19 3 U március 21-én, szerdán. ren és ezren mentek tönkre az ipar fejlődésé­nek országútján a kereskedők közül? Az a Goldberger, akinek .most nagy gyárát látják, kereskedő volt és kékfestő volt Óbudán. Ma kiküldi az áruit Indiába és még sokkal mesz­szebb. Méltóztassék megnézni, hogy milyen vasgyárakat létesítettek itt. Kereskedők létesí­tették. Méltóztassék elgondolni — önök talán már elfelejtették — hogy a magyar malomipar a, világ legnagyobb malomipara volt; annak­idején hordókban küldtük ki^ innen a lisztet Braziliába. Méltóztassék megnézni, mit művelt az az apró kis kereskedelem, amelynek azonban invenciója volt, patriotizmusa volt, egyenes gondolkozása volt és méltóztassék meggondolni, hogy mit jelentett ez Magyarország részére. Méltóztassék visszagondolni arra, hogy a magyar kereskedelem, általában a anagyar áruk forgalma Bécsiben koncentrálódott és^ a magyar kereskedelem véghezvitte, hogy Bécs csak mellékállomása és Budapest volt a fő­állomása a magyar kereskedelemnek. Méltóz­tassék elgondolni, hogy a kereskedelem Ma­gyarországon teljesen német volt és a keres­kedelemnek köszönhetjük, hogy magyarrá lett. A könyvvezetés, levelezés mind német volt, ma pedig tősgyökeres magyar minden. Ezt mind a kereskedő csinálta; ez mind a kereskedő vagyonán keresztül, a kereskedő ro­vására történt. Es ha önök ezt látják, amit most emlékezetükbe hozok, akkor olyan po­font akarnak nekünk adni, hogy a Műegye­tem egyik mellékállomását akarják a Közgaz­dasági Egyetem gócpontjául kijelölni, ahol mi olyan közgazdasági férfiakat akarunk nevelni, akik a nemzetetet a jövőben vezetni képesek s akik eltanulják, amit külföldön tapasztalnak. T. Ház! Meglehet, hogy egyoldalú vagyok. Kereskedő voltam, kereskedő vagyok és min­dig annak adtam kifejezést, hogy a kereske­dőt gyámolítani kell, egész életem abban telt el, hogy a kereskedőt akartam előnyben része­síteni. De ha ilyen jelenségeikkel találkozunk, akkor mindig keserűen kell visszagondolnunk arra, hogy voltaképpen milyen előnyben van­nak azok, akik egy minisztériumban foglalhat­nak helyet, akik felteszik a monoklit a sze­mükre és ha biál van, ott — mint a társadalom krémje — frakkban, fényesen megjelennek. Ezt én nagyon szeretem és szívesen látom, de miért legyen akkor mindenkor hamupipőke az a kereskedő, az- a hangya, aki összehordja és sokszorozza az állam javait. Nem érzik-e^ önök azt, hogy ez bizonyos keserűséget vált ki ezekből az emberekből. Ha a t. miniszter úr idejönne és azt mondaná: nézze, t. képviselő úr, mi 280.000 pengőből 500.000 pengő,t megta­karítunk, — úgy-e, ez lehetetlen, mert fából vaskarikát nem lehet csinálni — akkor alávet­ném magamat a miniszter úr akaratának. De nem vetem magam alá akkor, ha 280.000 pen­gőt takarítunk meg, mert Magyarországnak az, hogy kiváló értékeket fogunk produkálni itt az országban tanult emberekben, megéri azt, ihogy a jövőre nézve ímegihozzuk ezt a 280.000 pengős áldozatot. De mindentől eltekintve, ismételten meg­kérdezem azit, ihogy miért kell ezt a javaslatot nekünk most tárgyalni! Talán nem vagyunk kellően elfoglalva Gömbös t. miniszterelnök ur utazásával, nem forog-e mindenkinek az agyá­ban az, hogy tényleg ért-e el eredményt a t. miniszterelnök úr Rómában, és nem minden­napi kenyér kérdése-e az, ami mindig szem előtt van? Nem arra kell-e gondolnunk min­dig, — és itt a pénzügyi előadó van szemem előtt — hogy hogyan lehetséges végre lejjebb szállítani az elviselhetetlen adókat? (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez a javaslat is azt célozza, hogy kevesebb le­gyen^kiadás!) Bocsánatot kérek, csak 280.000 pengőről van szó. T. miniszter úr én nem várok a budget-ig, én megkövetelhetem, hogy adjon felvilágosí­tást olyan irányban, hogy én azt mondhas­sam, hogy nekem nincs igazam. Egyelőre azonban azt kérem a t. miniszter úrtól, hogy álljon el ettől a törvényjavaslattól, mert meg­jósolom, — és még lesz a részleteknél is e te­kintetben egy pár szavam — hogy ebből a törvényjavaslatból nem lesz olyan törvény, amely keresztülvihető lenne, vagy pedig a t. miniszter úr olyan tüskés utakon fog járni, hogy meg fogja unni az életét. (Derültség.) Velem háromszor történt már meg ebben a Házban, hogy olyasvalamit mondtam, ami téves információkon alapult ós háromszor sa­játmagam akaratából, anélkül, hogy valaki felkért volna erre, felállottam a helyemről és azt mondottam: t. Képviselőház, bocsánatot kérek azért, amit mondottam, rosszul voltam informálva, nem áll az a dolog, amit mon­dottam. (Hóman Bálint vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Remélem, holnap is így lesz!) Azt hiszem, a legnagyobb férfiasság kell ahhoz, hogy ezt az ember megtegye. Én maga­mat férfinak tekintem, ez az én előnyöm hála Istennek megvan. (Szabóky Jenő: Gratulá­lunk, Pali bácsi! — Derültség jobbfelől.) Ti. dorn, hogy a miniszter úr híres történész, d nézetem szerint a t. miniszter úr jobban tett volna, ha ezt a törvényjavaslatot, amely voltf képpen Klebelsberg Kunó hagyatéka, ner tette volna magáévá. (Hóman Bálint vallá_ és közoktatásügyi miniszter: Nem az!) A miniszter urat pénzügyi okok nem ve­zethették arra, hogy ezt megcsinálja, mert pénzügyi okok itt nem forognak fenn. Pénz­ügyi következmény legfeljebb az lehet, hogy ez a dolog négy-, vagy nyolcmilliójába fog kerülni az államnak, ha a miniszter úr tény­leg egyesíteni akarja a Műegyetemet és nem akarja külön-külön hagyni az egyes karokat. Ha pedig külön akarja hagyni, akkor semmi értelme sincs az egész dolognak. Hol van itt megtakarítás? Ismétlem 280.000 pengőből 500.000 pengőt nem lehet megtakarítani, az biztos. Meg lehet szüntetni egy pár egyetemi tanári állást, de tovább a takarékoskodást nem lehet folytatni. Voltaképpen egyet nem tudok megérteni. Én tudom és ismerem körül­belül a többség gondolkodását. Én résztvettem a legkülönbözőbb kormánypártokban és vol­tam ellenzéki párton is, de nem tudom megér­teni, hogy önök itt párthűségből mindent meg­szavaznak, amit előterjeszt a minisztérium; nem tudom megérteni, hogy önök — nem úgy, amint a múltban sokszor volt, főleg Tisza Kálmán alatt — nem képesek a maguk párt­jában egyetlenegy törvényjavaslatot sem meg­buktatni. Mutassanak nekem egyetlen tör­vényjavaslatot is, amelyet önöknek előterjesz­tettek, és amelyet önök képesek lettek volna meghiúsítani. (Söpkéz Sándor: Már az előter­jesztés előtt megbuktatjuk!) Amit a képviselő úr mondott, az vicc, nem komoly dolog. Mutassanak egyetlenegy törvényjavaslatot, amellyel ez történt volna. Mint férfiak, a pártklubban önök is megtehették azt, amit én is tettem akkor, amikor Tisza István gróf ide­jén felszólaltam és megmondottam, hogy va­lamiben nem érthetek vele egyet és még ered­ményeket is értem el. Volt eset arra, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom