Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-254

18 Az országgyűlés képviselőházának 25.4. ülése 19 3 U március 21-én, szerdán. ren és ezren mentek tönkre az ipar fejlődésének országútján a kereskedők közül? Az a Goldberger, akinek .most nagy gyárát látják, kereskedő volt és kékfestő volt Óbudán. Ma kiküldi az áruit Indiába és még sokkal meszszebb. Méltóztassék megnézni, hogy milyen vasgyárakat létesítettek itt. Kereskedők létesítették. Méltóztassék elgondolni — önök talán már elfelejtették — hogy a magyar malomipar a, világ legnagyobb malomipara volt; annakidején hordókban küldtük ki^ innen a lisztet Braziliába. Méltóztassék megnézni, mit művelt az az apró kis kereskedelem, amelynek azonban invenciója volt, patriotizmusa volt, egyenes gondolkozása volt és méltóztassék meggondolni, hogy mit jelentett ez Magyarország részére. Méltóztassék visszagondolni arra, hogy a magyar kereskedelem, általában a anagyar áruk forgalma Bécsiben koncentrálódott és^ a magyar kereskedelem véghezvitte, hogy Bécs csak mellékállomása és Budapest volt a főállomása a magyar kereskedelemnek. Méltóztassék elgondolni, hogy a kereskedelem Magyarországon teljesen német volt és a kereskedelemnek köszönhetjük, hogy magyarrá lett. A könyvvezetés, levelezés mind német volt, ma pedig tősgyökeres magyar minden. Ezt mind a kereskedő csinálta; ez mind a kereskedő vagyonán keresztül, a kereskedő rovására történt. Es ha önök ezt látják, amit most emlékezetükbe hozok, akkor olyan pofont akarnak nekünk adni, hogy a Műegyetem egyik mellékállomását akarják a Közgazdasági Egyetem gócpontjául kijelölni, ahol mi olyan közgazdasági férfiakat akarunk nevelni, akik a nemzetetet a jövőben vezetni képesek s akik eltanulják, amit külföldön tapasztalnak. T. Ház! Meglehet, hogy egyoldalú vagyok. Kereskedő voltam, kereskedő vagyok és mindig annak adtam kifejezést, hogy a kereskedőt gyámolítani kell, egész életem abban telt el, hogy a kereskedőt akartam előnyben részesíteni. De ha ilyen jelenségeikkel találkozunk, akkor mindig keserűen kell visszagondolnunk arra, hogy voltaképpen milyen előnyben vannak azok, akik egy minisztériumban foglalhatnak helyet, akik felteszik a monoklit a szemükre és ha biál van, ott — mint a társadalom krémje — frakkban, fényesen megjelennek. Ezt én nagyon szeretem és szívesen látom, de miért legyen akkor mindenkor hamupipőke az a kereskedő, az- a hangya, aki összehordja és sokszorozza az állam javait. Nem érzik-e^ önök azt, hogy ez bizonyos keserűséget vált ki ezekből az emberekből. Ha a t. miniszter úr idejönne és azt mondaná: nézze, t. képviselő úr, mi 280.000 pengőből 500.000 pengő,t megtakarítunk, — úgy-e, ez lehetetlen, mert fából vaskarikát nem lehet csinálni — akkor alávetném magamat a miniszter úr akaratának. De nem vetem magam alá akkor, ha 280.000 pengőt takarítunk meg, mert Magyarországnak az, hogy kiváló értékeket fogunk produkálni itt az országban tanult emberekben, megéri azt, ihogy a jövőre nézve ímegihozzuk ezt a 280.000 pengős áldozatot. De mindentől eltekintve, ismételten megkérdezem azit, ihogy miért kell ezt a javaslatot nekünk most tárgyalni! Talán nem vagyunk kellően elfoglalva Gömbös t. miniszterelnök ur utazásával, nem forog-e mindenkinek az agyában az, hogy tényleg ért-e el eredményt a t. miniszterelnök úr Rómában, és nem mindennapi kenyér kérdése-e az, ami mindig szem előtt van? Nem arra kell-e gondolnunk mindig, — és itt a pénzügyi előadó van szemem előtt — hogy hogyan lehetséges végre lejjebb szállítani az elviselhetetlen adókat? (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez a javaslat is azt célozza, hogy kevesebb legyen^kiadás!) Bocsánatot kérek, csak 280.000 pengőről van szó. T. miniszter úr én nem várok a budget-ig, én megkövetelhetem, hogy adjon felvilágosítást olyan irányban, hogy én azt mondhassam, hogy nekem nincs igazam. Egyelőre azonban azt kérem a t. miniszter úrtól, hogy álljon el ettől a törvényjavaslattól, mert megjósolom, — és még lesz a részleteknél is e tekintetben egy pár szavam — hogy ebből a törvényjavaslatból nem lesz olyan törvény, amely keresztülvihető lenne, vagy pedig a t. miniszter úr olyan tüskés utakon fog járni, hogy meg fogja unni az életét. (Derültség.) Velem háromszor történt már meg ebben a Házban, hogy olyasvalamit mondtam, ami téves információkon alapult ós háromszor sajátmagam akaratából, anélkül, hogy valaki felkért volna erre, felállottam a helyemről és azt mondottam: t. Képviselőház, bocsánatot kérek azért, amit mondottam, rosszul voltam informálva, nem áll az a dolog, amit mondottam. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Remélem, holnap is így lesz!) Azt hiszem, a legnagyobb férfiasság kell ahhoz, hogy ezt az ember megtegye. Én magamat férfinak tekintem, ez az én előnyöm hála Istennek megvan. (Szabóky Jenő: Gratulálunk, Pali bácsi! — Derültség jobbfelől.) Ti. dorn, hogy a miniszter úr híres történész, d nézetem szerint a t. miniszter úr jobban tett volna, ha ezt a törvényjavaslatot, amely voltf képpen Klebelsberg Kunó hagyatéka, ner tette volna magáévá. (Hóman Bálint vallá_ és közoktatásügyi miniszter: Nem az!) A miniszter urat pénzügyi okok nem vezethették arra, hogy ezt megcsinálja, mert pénzügyi okok itt nem forognak fenn. Pénzügyi következmény legfeljebb az lehet, hogy ez a dolog négy-, vagy nyolcmilliójába fog kerülni az államnak, ha a miniszter úr tényleg egyesíteni akarja a Műegyetemet és nem akarja külön-külön hagyni az egyes karokat. Ha pedig külön akarja hagyni, akkor semmi értelme sincs az egész dolognak. Hol van itt megtakarítás? Ismétlem 280.000 pengőből 500.000 pengőt nem lehet megtakarítani, az biztos. Meg lehet szüntetni egy pár egyetemi tanári állást, de tovább a takarékoskodást nem lehet folytatni. Voltaképpen egyet nem tudok megérteni. Én tudom és ismerem körülbelül a többség gondolkodását. Én résztvettem a legkülönbözőbb kormánypártokban és voltam ellenzéki párton is, de nem tudom megérteni, hogy önök itt párthűségből mindent megszavaznak, amit előterjeszt a minisztérium; nem tudom megérteni, hogy önök — nem úgy, amint a múltban sokszor volt, főleg Tisza Kálmán alatt — nem képesek a maguk pártjában egyetlenegy törvényjavaslatot sem megbuktatni. Mutassanak nekem egyetlen törvényjavaslatot is, amelyet önöknek előterjesztettek, és amelyet önök képesek lettek volna meghiúsítani. (Söpkéz Sándor: Már az előterjesztés előtt megbuktatjuk!) Amit a képviselő úr mondott, az vicc, nem komoly dolog. Mutassanak egyetlenegy törvényjavaslatot, amellyel ez történt volna. Mint férfiak, a pártklubban önök is megtehették azt, amit én is tettem akkor, amikor Tisza István gróf idején felszólaltam és megmondottam, hogy valamiben nem érthetek vele egyet és még eredményeket is értem el. Volt eset arra, hogy