Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-261

Az országgyűlés képviselőházának Èûl. niszter 40.813/1933. számú rendeletével engedélyezte. Nem hiszem, hogy dr. Vöő Mihály hamis számot fog a könyv élére nyomatni. En is megnézem, mielőtt valamit állítok itt a Házban. Ez olyan zűrzavar, olyan irtóztató nehézkesség, olyan téves állításoknak összefoglalata, a gyakorlati ismeretek olyan hiánya, az elméleteknek olyan irtóztató nehéz íormában való feltálalása, hogy méltóztassék elhinni, ha azt akarjuk keresni, hogyan lehet a fiatalságnak minden kedvét elvenni attól, hogy a közgazdasággal foglalkozzék, akkor így kell egy könyvet megírni. Az idő rövidségére való tekintettel csak egy dolgot akarok belőle idézni. Nem beszélek arról, hogy ismerteti például — ami hozzám a legközelebb fekszik — a kereskedelmi- és iparkamarákat teljesen hibás taglétszámmal, ismerteti szerkezetüket teljesen hibásan, ismertet X ilyen érdekképviseletet, amit nem kell még tudni a fiatalságnak. Ez az, amit én túlsóknak mondok, hogy ezt mind akarják a középiskolában tanítani; de ha már megírja valaki, az Isten szerelméért tudja helyesen is megírni. Mert milyen elméletek, milyen tanítások vannak benne? Azt mondja például (felolvassa); »Célszerűbb tehát, ha az országok ilyenkor külföldi kölcsönnel javítják a fizető mérleget, mert ezzel legalább egy időre elhárítható a külföldi fizető eszközök iránt való túlságos kereslet. Külföldi kölcsönt azonban csak az az állam, kaphat, amelyik biztosítékul értékeket köthet le. Erre jó aztán az aranyról szóló külföldi értékpapírok eladása. (Mozgás és derültség.) Minthogy azonban nem minden állam rendelkezik ilyen értékpapírokkal, azért ezeknek az államoknak igen mélyre süllyed a valutájuk. Ekkor mutatkozik hatályosnak a devizaközpontok felállítása, amely abból áll, hogy a külföldi fizetőeszközök forgalmát, a jegybank köré csoportosítják. Ez a rendelkezés hasonlít a jegybank devizapolitikájához, csak gyökeresebb formában.« (Mozgás és derültség.) Méltóztassék elhinni, hogy aki ezt írta, annak fogalma sem volt arról, hogy mi ez az egész anyag, mert hogy félre akarná vezetni a fiatalságot, ezt ilyen komoly embertől nem tételezem fel. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Most jelent meg ez a könyvi) 1933-ban. Engedélyezési száma 40813. 1933. (Petri Pál: A vallás- és közoktatásügyi miniszter vagy a kereskedelemügyi miniszter engedélyezte?) A vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezte. Nagyon sajnálom, nincs kibúvó. (Derültség.) Tévedni emberi dolog, ezt tudom és akceptálom, de ismétlem, itt forog egy magyar nemzet története, ahol az vau, hogy mennyi fát termelünk, hogy sóval ellátjuk az egész világot. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A tankönyvügyi bizottság hat esztendővel ezelőtt betiltotta ennek a tankönyvnek használatát.) Méltóztassék meggyőződni arról, hogy hány iskolában van ez még használatban. (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: Intézkedni fogok!) Azt nem tudom, hogy milyen tilalmak jelennek meg, csak azt, ha valaki bemegy egy könyvkereskedésbe és kérdezi, hogy a VIII. osztályban milyen történelemkönyvet használnak, ezt adják az embernek. óvatos ember vagyok, mert a fővárosnál már sok ilyen közoktatásügyi vitát lefolytattan és mindig azt mondták, r hogy az a könyv, amelyre én hivatkoztam, már nincs használatban. Ma meggyőződtem róla, hogy hét gimnáülése lÜSlf. évi április Í7-é%

r kedden. 235 ziumban van használatban. Arról azután nem tehet a kultuszminisztérium, hogy amikor én ezt a kérdést odavittem, azt mondták: megpróbálták rendszeresíteni a közgazdasági oktatást a középiskolákban és nem sikerült. Persze, hogy nem sikerül, ha így csinálják. Így nem lehet megoldani. Ezzel a közgazdasági tankönyvvel valóban nem szabad bevinni a középiskolába a közgazdasági oktatást, mert ezzel még annak is örökre elveszik a kedvét, akinek legnagyobb szenvedélye volna a közgazdasági tudomány. Annak alapja, amit megállapítottunk kultuszminisztériumban tartott ankéten, az, hogy először írni kell egy tankönyvet külön erre a célra, amilyet Amerikában úgy neveznek, hogy full proof tankönyv, olyan tankönyv, amelyből a legrosszabb középiskolai tanár sem tud rosszul tanítani. Tudomásom szerint annakidején a kultuszminisztérium tett is lépéseket ilyen könyv megiratására, nem tudom, hogy ez a terv nem esett-e el most azzal, hogy itt megint ilyen mostohán kezelik a kérdést. A másik fontos dolog, hogy természetesen tanárokat kell képezni a közgazdasági oktatásra. Ezt is megbeszéltük részletesen. Most a Közgazdasági Egyetem fuzionál a Műegyetemmel, tehát ezen a fuzionált egyetemen is, a Pázmány Péter-egyetemen is, ahol annyi kiváló közgazdasági professzorunk van, semmiféle nehézséget nem okozna, hogy amint a tanárok egyes más szakokra megszerzik, ebben a szakban, a közgazdasági tudományban is megszerezzék maguknak azt a minimumot, amely okvetlenül szükséges az életben. Angell Norman egy nagyszerű könyvet írt a pénz történetéről. Ebben az igen-igen szellemes munkájában — bár azt a szellemi munkát, amely ezekben a könyvekben 'fekszik, arra fordították volna, hogy lefordítsák és kiadják ezt _ a pénz történetét magyar nyelven is — kifejti, hogy a gyermekeket — mert ez ^természetesen nem magyar jelenség, ez általános, ami látszik abból, hogy Angliában is felmerült ez a panasz — megtanítják arra, hogy ezer vagy kétezer évvel ezelőtt tartott szónoklatnak mik voltak a hibái és szónoki szempontból való szabályai, hogy egy király jó vagy rossz király volt-e, pontosan kell tudni az évszázadok előtt lefolyt csaták dátumait, stb., de hogy mi a pénz, amelynek szerkezetével egész életén át találkozni fog az a gyermek s amelytől függ annak az országnak a kultúrája és civilizációja, amelyben él, erre nem tanítják meg a középiskolában. És igaza van Angell Normannak: azt látjuk, hogy azoknak, akik közgazdasági tudománnyal foglalkoznak, 99%-a szabad kereskedő, de a kormányok 99%-a protekcionizmust űz, ezt nemi lehet mással magyarázni, mint azzal, hogy a közgazdasági kérdésekben teljesen tanulatlan közvélemény olyan nyomást gyakorol a politikusokra, amely nyomással szemben nem lehet az ellensúlyt felvenni. Nálunk is napról-napra ezt tapasztaljuk. Teljesen igaz az az igazán klasszikusan szellemes megállapítás, amellyel a pénzügyminiszter úr expozéját befejezte, amikor megemlékezett azokról a szélkakasokról, akik reggel, mint mondotta, a gyilkos bürokráciát támadják es a közterhek apasztását követelik, este . pedig munkaalkalmak teremtését sürgetik, arra spekulálva, hogy reggel az adófizető, este pedig az állástalan olvassa el beszédüket. Ez teljesen 100%-ig a valóságnak megfelelő megállapítás; ez azért lehetséges, mert nem tanítjuk meg a fiatalságot a közgazdasági ismére-