Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-261

236 Az országgyűlés képviselőházának 261 tek alapjaira sein s teljesen tájékozatlanul engedjük neki az életnek. Mint Anteil Norman mondja, ugyanaz a közvélemény és ugyanaz a közönség, amelynek mint laikusnak eszeágába se jutna, hogy a fizikust vagy az orvost befolyásolja abban, hogy mit tegyen, hivatottnak érzi magát, hogy a valuta, a kereskedelem és a vámpolitika legnehezebb kérdéseibe beleszól" jon. így jutottunk el aztán oda, ahol vagyunk. Most a Harward-egyetemnek két tanára egy közös munkát adott ki, amelyben kimutatják, hogy a Roosewelt-féle dolgok mennyire tudományellenesek, f milyen használhatatlanok és milyen rossz végre fognak vezetni. Ebben írja Schumpeter a következőket (olvassa): »A közgazda melankóliával találja meg az elégtételt abban az igazságban, hogy a jelenlegi bajok — szemben a közhiedelemmel — igazolásai az ő tudománya egész sereg legrégibb tanításainak, amelyeket már 1914. óta rendszeresen elhanyagoltak.« T. Képviselőház! Ha a művelődést akarjuk fokozni s ha ilyen egyébként annyira helyes középiskolai reformot csinálunk, akkor szerény vélekedésem szerint rettenetesen súlyos mulasztást követünk el, ha ezt az alkalmat nem használjuk fel arra, hogy a közgazdasági tudásnak megadjuk azt a helyet, amely ezt a tudományszakot a tantervben megilletné és amelynek megoldása az ország jövője szempontjából megbecsülhetetlen jelentőséggel toirna. Nem akarom az időt tovább tölteni ezzel a kérdéssel s kijelentem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom, de mindig előttem lebeg a kormányzó úrnak egy beszéde, amelyet néhány évvel ezelőtt a közgazdasági egyetemen tartott, amikor egy tiszteletbeli doktori oklevelet adott át. Ebben a beszédben annyi böleseség nyilvánult meg — ezt én a lapokban és beszédeimben annyiszor hangsúlyoztam — hogy nem mulaszthatom el, hogy befejezésül ne hivatkozzam rá most is. Azt mondta a kormányzó úr (olvassa): »A közgazdasági élet egészséges berendezése mindig az állami élet alapvető kérdése és a nemzeti erőkifejtés lényeges feltétele. Még fokozottabb a jelentősége a közgazdasági tudományoknak nálunk. A Duna medencéjében nemcsak politikai, hanem a lakosság létérdekeit érintő nehéz közgazdasági kérdések is megoldásra várnak. Hogy ebben a vonatkozásban is betölthessük hivatásunkat, ahhoz nem elég a magyar föld termelő ereje, a természeti kincsek, hanem a tudás fegyvereivel is fel kell vértezni magunkat. A magyar sok bizonyságát adta annak, hogy a világ egyik legtehetségesebb fajtája, de közgazdasági téren még sokat kell tanulnia.« Ez a böleseség indít engem arra, hogy a közgazdasági oktatás érdekében újból és újból szót emeljek most is, egy csalódással járó alkalomból, amikor éppen a kultuszminiszter úr részéről, akiről meggyőződésem volt, hogy ennek a kérdésnek gyors, bölcs és az ország érdekeihez méltó megoldását fogja hozni, éppen visszafejlesztést tapasztalok azzal szemben, ami az előző kormánynál volt tapasztalható. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Téved! Előrelépés van!) Bocsánatot kérek, visszafejlődés azzal szemben, hogy a mélyen t. kultuszminiszter úr hivatali elődje és Szily Kálmán államtitkár úr is teljes mértékben koncedálták akkor, hogy a középiskolákba a közgazdaság oktatását igenis be kell vinni, de nem így, egy hátulsó ajtón, hozzákapcsolva a történelem oktatásához, ami ezt abszolúte értéktelenné teszi. Ez nem mellékes tantárgy, méülése 1934. évi április 17-én, kedden. lyen t. miniszter úr, az én meggyőződésem szerint a magyar jövő kérdése, hogy fiatalságunkat ebbe a tudományszakba bevezessük, hogy szeretetét és érdeklődését eziránt felkeltsük. De nem ugy, ahogy ez most van, hogy mint a törtenelem tudományának 33 százalékos melléktárgyat elismerjük anélkül, hogy a tanárképzésben gondoskodnánk erről. En elfogadom a törvényjavaslatot, hiszen itt ellenkező indítványokkal eredményt úgysem lehet elérni. Nagyon kérném a kultuszminiszter urat, ne méltóztassék ebben a 21. §-ban olyan szabályozást teremteni, amely azután a törvény reformja nélkül lehetetlenné tenné azt, hogy a közgazdasági oktatás mint önálló tárgy szerepeljen. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem teszi lehetetlenné, tessék elolvasni!) A taxatív felsorolásban ez nincs meg. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem teszi lehetetlenné!) Bocsánatot kérek, nem teszi lehetetlenné? Hiszen taxatíve fel vannak sorolva a tárgyak és a harmadik pontban pedig ezt a tárgyat mellékes tantárggyá degradálják. Éttől rémültem meg s engem nagyon megnyugtatna az, és csak ez felszólalásom célja, hogy amennyiben lehetséges, kérjem az igen t. kultuszminiszter urat, méltóztassék ezt még revízió tárgyává tenni, méltóztassék a közgazdasági tudományt függetleníteni a történettudománytól, méltóztassék azt, mint önálló . tárgyat a középiskola négy felső osztályába m bevezetni és ennek érdekében egyrészt használható, könnyű, minél kevesebbet magában foglaló, de világos és érthető kézikönyvnek "< mielőbbi megírásáról gondoskodni, másrészt pedig méltóztassék gondoskodni arról, hogy azok, akik tanári pályára lépnek, ezt a közgazdasági szakot is felvehessék mint önálló stúdiumot, amelyet taníthatnak. Addig is igyekezzék a miniszter úr egyéves kurzus által oda hatni, hogy a ma működő tanárok, akik érzékkel bírnak ez iránt, megszerezhessék ezt a képesítést itt az egyetemeken, hogy legalább kezdet gyanánt teremtsenek egy olyan törzset, amelyből ez az oktatás rövidesen megindul. Abban a reménységben, hogy a kultuszminiszter úr méltóztatik ennek a felfogásnak jogosultságát elismerni, a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: A kultuszminiszter úr kíván szólani. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi - t miniszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy most az általános vita végefelé közeledve, hálás köszönetemet fejezzem ki azért a nagy érdeklődésért, amelyet a középiskola törvényjavaslata iránt a Házban tapasztaltam; azokért a szakértő és talán egy felszólalás kivételével a túl oldal részéről is egészen tárgyilagos felszólalásokért, amelyekkel a törvény- p javaslathoz hozzászólni méltóztattak. Igen nagy örömöre szolgál az a kimerítő, teljesen bő és alapos áttekintést nyújtó előadói jelentés, amelyet Szinyei Merse Jenő barátom itt a Ház elé terjesztett. (Éljenzés a jobboldalon.) Végtelenül sajnálom, hogy egy véletlen körülmény folytán nagyon kevesen hallgattuk végig ezt az előadói jelentést és nagyon kérem képviselőtársaimat, különösen azokat, akik később felszólaltak anélkül, hogy az ő fejtegetéseit hallották volna, hogy legalább utólag: méltóztassanak ezt a beszédet elolvasni. Sok olyan kérdésre, amelyet felvetettek, a választ méír itt, ebben az előadói beszédben meg méltóztatnak majd találni.