Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-261

23é Az országgyűlés képviselőházának 261 képviselőtársunk vezércikket írt ilyen címen: \ »Az elméletek nem örökéletűek«, ami alatt tu- , lajdonképpen nem azt magyarázza, hogy az elméletek nem örökéletűek, hanem inkább azt, hogy a közgazdasági politikánál nem kell a ' közgazdasági tudomány alapelveit sem figyelembe venni, hanem úgy, ahogyan ma általában világszerte, de nálunk is, a közgazdasági politikát csinálják;: a divatos jelszavak, hangulatok szerint kell a politikát csinálni. Én nem akarok nagy elméleteket a fiatalságba infiltrálni a középiskolában, de mégis kérdem, — hogy az elméletekről beszéljünk — ártana-e a fiatalságnak az, ha megtanítanák a Ricardo-féle elméletekre, ha megtanítanák arra, hogy a tőke nem szaporodik azzal, ha a fizetési eszközöket szaporítjuk, hogy a bankjegynek meg lehet a maga változatlan értéke arany nélkül is, ha a bankjegyforgalmat korlátozva tartjuk, ha megtanítanák a komparatív költségek tanára, amely a nemzetközi munkamegosztásnak és a szabadkereskedelemnek alaptétele. Mindezeknél sokkal nehezebb dolgokra tanítják meg a gimnáziumba járó fiatalságot a kémiából, a fizikából és a matematikából a nélkül, hogy ilyen hasznos ismeretekre tenne szert. A törvényjavaslat szerint a történelemoktatáshoz akarják hozzácsapni, mint valami mellékdolgot, a gazdaságtudományt. Miért a történelemhez? Teljesen érthetetlen az ember előtt, hogy miért a történelemhez. Hogyan fognak olyan tanárok, akik a történelemtanításra vannak kvalifikálva, kvalifikációval rendelkezni arra, hogy közgazdasági tudást vigyenek bele az ifjúságba? Én megnéztem ' azokat a történetkönyveket, amelyek ma a mi középiskolai fiatalságunk kezén vannak. Kerestem bennük a közgazdasági vonatkozáso- . kat és elmondhatom, hogy mindaz, amit ezekben a könyvekben tapasztalni lehet, legfeljebb annak a helytelenségét igazolja, amit most ez a tanterv itt tervez, annak inkompatibilitását, hogy a történelmi szakmában a történelmi tanár útján lehessen a közgazdasági oktatás kérdését megoldani. Két történelemkönyvet néztem át. Az egyik egy igazán nagyszerű és kiváló tudósnak, Domanovszky Sándornak a könyve, Magyarországnak az a története, amelyet a középiskola harmadik osztályában tanítanak, de azt kell mondanom, hogy itt nagy aránytalanságokat látok, pedig Domanovszky egyike azoknak a történelemtudós oknak, akik kiválóan foglalkoznak a közgazdasági jelenségekkel. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az a III. osztályú tankönyv! Ott még nem lehet gazdasági ismereteket tanítani!) Bocsánatot kérek, ezt akarom éppen elmondani. Majd beszélek a VIII. osztályról még többet. Itt a III. osztályú történelem tankönyvben bizonyos romantikus beállítás van. Nem értem meg például azt, hogy három-négy oldalon keresztül van leírva a tatárjárás története, ha-: sonlókép három-négy oldalon keresztül Temesvár és Drégely ostroma, sokkal nagyobb terjedelemben, mint ahogyan Széchenyi élete és az egész Széchenyi-féle reformkorszak ismertetve van. Engedelmet kérek, hozzánk és a gyakorlati élethez, közgazdasági felfogásunkhoz és társadalmi berendezésünkhöz mégis csak közelebb vannak Széchenyi István, Eötvös József, a centralisták, valamint a Széchenyi és Kossuth közötti harc. Hiszen ezek ma is annyi közgazdasági aktualitással bírnak és annyi igazi magyar bölcseség sugárzik ki be: lőlük, hogy nem látom be, miért kell a gyér^•n ülése 1934" évi április 17-én, kedden, mekektől e régi dolgok ilyen alapos ismére tének kifejlesztésével megvonni annak lehetőségét, hogy a magyarságnak ezeket a nagyjait alaposabban megismerjék, hiszen ezen a réven az ő hozzánk közelebb fekvő négy bölcsesóget eláruló igazságaiktól fosztjuk meg őket. De azt mondja a mélyen t. kultuszminiszter úr, hogy a VIII. gimnáziumban tanítják a gazdasági ismereteket. Itt van előttem az a történelemkönyv, amelyet a VIII. gimnáziumban használnak: dr. Takáts Györgynek »A Magyar Nemzet Története« című műve. Itt a történelmi részhez már tényleg csatolva van egy melléklet, amely a gazdasági életet külön ismerteti: »Magyarország jelen . gazdasági és művelődési állapotának ismertetése.« Ezt meglepetéssel olvassa az ember, mert itt van a tantervnek egy intézkedése, hogy a történelmet és a földrajzot a régi Magyarország alapján kell tanítani. Hogy ez a revízió gondolata szempontjából paedagogiai okokból helyes-e, vagy nem helyes, abba nem szólók bele, ez paedagogiai kérdés; én csak a közgazdasági vonatkozásokról beszélek. A ma alkalmazásban levő történeti könyv ebben a gazdasági részében — csak egyes dolgokat akarok kiolvasni — a következőket mondja (olvassa): »Erdőikben hazánk igen gazdag.« Egyidejűleg olvassuk azt, hogy Magyarország külföldi adósságai annyit tesznek, mint amennyi fát hoztunk be Trianon óta. Most, ha itt tanulnia kell neki, hogy hazánk olyan gazdag erdőkben, akkor miért hoztuk be a fát? A szénbányászatról azt mondja, hogy mi a fekete szenet a krassó-szörénymegyei s a brassóvidéki bányákból vesszük, hogy legdúsabbak a sóbányáink, melyek termékeikkel egész Európát is hosszú időre elláthatnák«, hogy legnevezetesebb iparágaink a kocsigyártás, a malomipar és a bőripar, hogy posztógyártásunkat, mely Gácson, Losoncon, Szakolcán, Pozsonyban, Brassóban és Zsolnán játszódik le, elnyomja a külföldi verseny és így tovább. Évszám nincs, ez a könyv ma is alkalmazásban van, ma is tankönyve a VIII. osztálynak ez a dr. Takáts György-féle — ma meggyőződtem róla — ma is alkalmazásban lévő tankönyv. (Zaj. — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nincs alkalmazásban!) Ma informálódtam: hét gimnáziumban van alkalmazásban itt Budapesten. Ezt az információt kaptam ma, utánajárván a dolognak. Mégis azt kell mondanom, hogy nem a történelem tanítása az a ^módszer, ahogyan közgazdasági dolgokat tanítani kell, mert azt hiszem, hogy a közgazdasági tudomány olyan önálló tudomány, amelyet lehetetlen ilyen mellékesen kezelni. Egyáltalában a könyvekről nem vagyok képes tiszta véleményt alkotni magamnak. Azt méltóztatott mondani, hogy ez egy régi könyv. Én most hivatkozhatom, egy közgazdaságtanra, amely a múlt évben nyerte el a kultuszminisztérium engedélyezését. Közgazdaságtan a felsőkereskedelmi iskolák számára; írta dr. Vöő Mihály. Ezt a könyvet áttanulmányoztam:. Nem akarok a szerzőjének ártani, mert végre igazán komoly, lelkiismeretes munka eredményének látszik, s szerzője igyekezett könyvébe a legjobbat belevinni, de az ember nem bírja megérteni, hogy a kultuszminisztérium ezt a könyvet hogyan bírta^ a középiskolák számára engedélyezni. (Petri Pál: Tudomásom szerint nincs engedélyezve!) Ne méltóztassék azt mondani, államtitkár úr, hogy nincs engedélyezve, amikor itt van, hogy a mi-