Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-261

Az országgyűlés képviselőházának 261. féle lelkiismereti furdalást azért, hogy a reáliskolák megszüntetésének gondolatát ő vetette fel, s ezért tudom a miniszter úr bátorságát is megérteni és helyeselni, hogy ezt a gondolatot a javaslatban azonnal realizálta is. Magam is reáliskolát végeztem és a Műegyetemen együtt dolgoztam azokkal, akik gimnáziumból kerültek oda, és így megállapíthatom, hogy az a különbség, amely az ábrázoló geometria vagy a matematika plusz-tanításával a realisták javára szolgált, olyan kevés volt, hogy ezt a különbséget eliminálni lehetett. Mindössze egyetlen tanulmányi terrénum volt, ahol a reálisták könnyebben mozogtak, mint a gimnáziumot végzett ifjak: a rajz. A rajzban, amely pedig nélkülözhetetlen a Műegyetemen, a gimnazisták erősen hátrányba kerültek a reáliskolát végzettekkel szemben, mert a rajznak kellő fokon való tanítása ellen sokszor a legszenvedélyesebb ellenvetések hangzottak el a múltban éppen a hozzáértő szakférfiak részéről; valami egészen különös féltékenység jelentkezett a rajzzal szemben, főleg a filológus-tanárok részéről, s ezek álláspontjukat a tanácskozások alkalmával az erre hivatott bizottságokban numerikus többségüknél fogva mindig érvényesíteni is tudták. A sztereotip válasz mindig az volt: menjenek a reáliskolába. Igen ám, de mi lesz most? Azt, hogy a szülők minden lehetőségre előkészülve a rajzra különórákban, tehát külön anyagi megterheléssel taníttassák gyermekeiket, kívánni nem lehet; már pedig a most készülő tanterv szerint a rajzot csak az I—

VI. osztályokban tanítanák heti két órában s azontúl, éppen amikor a legeredményesebb lehetne, a rajztanítás megszűnik. A rajz nem elméleti stúdium, a rajz folytonos gyakorlást kíván és így kizökkenteni belőle azokat, akik a Műegyetemre kívánnak menni, súlyos hendikepet jelent ezek számára. Nem szabad az ifjúságot ennek kitenni, mert ennek az intézkedésnek még ezen túlmenően tehetségsorvasztó hatása is lehet. Ha tehát a latin nyelv annyira előtérbe jutott, hogy megkapja az Összes Iközépiskolákat, sőt a leánylíceumokat is, akkor a legkevesebb, amit ettől a nagy hódítótól kívánni lehet, az, hogy legyen előzékeny^ a régi reáliskolák hagyományaival szemben és egyoldalú felfogásával ne nehezítse meg a műszaki pályákra készülő ifjúság fejlődési lehetőségét. Mindezek a szempontok elengedhetetlenné teszik azt, hogy a rajz ezentúl mind a nyolc osztályban heti két órában taníttassák, még pedig nemcsak a reáliák felé hajló ágazatban, hanem az összes osztályokban is. A rajzot nem nélkülözheti egyetlen művelt ember sem, tehát nemcsak a technikus nem nélkülözheti; nem nélkülözheti a rajzot és a vele kapcsolatos képzőművészeti kultúrát a humanisztikus műveltség sem. Elméletben minden kultúrpolitikus egyetért abban, hogy a művészet a tudománnyal teljesen egyértékű műveltséget jelent, a gyakorlatban azonban egészen más tendenciák érvényesülnek. A javaslat^ ezen a téren, igaz, bizonyos örvendetes haladást mutat, mert a rajzzal együtt felveszi a rendes tárgyak közé a műalkotások ismertetését is. Ezzel mintegy elismeri azt a tényt, hogy a humanisztikus műveltség a művészi műveltséggel egyenlő értékű szellemi tényező. A rajz és művészeti műveltség a legfinomabb és legmagasabbrendű szellemi képességek munkája és igazán csak a legfelsőbb osztályokban lehet ezt eredményesen tanítani. Azt visszaszorítani az alsóbb osztáKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXI. ülése Ï9BU. évi április 17-én, kedden. 231 » lyokba olyan lenne, mintha pl: az irodalomtörténet tanítását az I—IV. osztályokba tennék át. Ezért teljes tisztelettel kérem a kultuszminiszter urat arra, hogy a rajz számára ezt a minimális heti két órát biztosítsa, aanit megtehet, ha a latin mellett a másik nagy hódítóval, a testneveléssel is megérteti ennek szükségességét. Mert a testnevelésre kétségtelenül szükség van. de a heti 4—6 óra torna szerintem egy kicsit pedagógiai túlzás. Az egyik kiváló tornatanár szerint éhben az évben a rövidített órák mellett heti négy tornatermi, egy udvari és egy tornatermi tornaórát tartottak. Milyen egyszerű volna ezt a tantermi órát átengedni, mert mégsem szabad a testgyakorlásnak ennyire nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint a szellem és lélek nevelésének. Az igazi jellemet ezek fogják megadni. (Ügy van Ügy van!) De szóvá kell még tennem a mértan tanítását is. Ezt a tárgyat a mai tanterv a számtannal egyesítette és a rajzoló geometria tanítását a mennyiségtan tanárára bízták. Amíg a geometriát szemléltető rajzi alapon tanította a középiskolában a rajztanár, — igaz, hogy csak az alsóbb osztályokban — addig ez mégis kitűnő alkalmul '• szolgált arra, hogy az egyszerűbb mértani ábrák kapcsán ta tanulóban a (művészet-szemlélet egyik nagy tényezőjét alapozza meg. A művészeti alkotásokban is lényeges tulajdonsás: a méretek aránya, a színelemzés, a vonalakban rejlő egyszerű és természetes harmónia, amiket leegyszerűsített formájukban világosan megéreztem már a geometria tanításánál is lehet. Ezt a tanító munkát a rajztanárok eddig nagyszerűen végezték el, mert hiszen bármilyen kitűnő szaktudós is legyen a matematikus, ezt a műveltséget a tanulóknak megadni tisztára képtelem A rajzoló geometria helyes tanítása azért is szükséges, mert a felső oktatásban az ábrázoló geometriának a tanítása helyes rajzi alap nélkül igen nagy nehézségekbe fog ütközni és majdnem leküzdhetetlen akadályokat fog felállítani. Ezért a mértan tanítását ismét vissza kellene adni a rajztanárnak, mert ínég bizonyos manuális készséget is kell kapniok a tanulóknak, a mértani elemeknek a rajzoltatásával, s ezt nem tudja a miatematika-tanár megadni. A tmértant tehát a középiskolában nem szabad matematikai alapon tanítani, ha-nem vizuális módon kell tanítani. Akkor nem fog előfordulni olyan furcsaság, amilyen például ma előadódhatik, hogy az a diák ismeri a hiperbolának a csúcsegyenleteit, de ennek a kúpszeletnek a formáját nem ismeri. Ha a rajznak és geometriának a helyes tanítását — mindig a legszükségesebb mértékre gondolok — az új középiskolában keresztülvezetik, akkor ez megadja az alapot ahhoz, hogy a tanuló boldogulása és előrehaladása a műszaki tanulmányok terén is biztosítva legyen. Nem tudom, hogy hol és mikor kerül sora végleges tanterv megszerkesztésére, de már imost kérem az igen t. miniszter urat, ne méltóztassék annakidején megengedni azt, hogy az a bizottság egyszerű szótöbbséggel hozza meg határozatait és döntsön példái a rajz és a geometria jövendő sorsáról, mert t ezeknek a tárgyaknak a képviselői ott nyilvánvaló módon csak úgy, mint a múltban is, egészen hatá^-. rozottan kisebbségben lesznek. Igen t. Képviselőház! Ezeket a kérelmeket voltam bátor röviden a kultuszminiszter úrhoz intézni. Bízom benne, hogy amilyen sze34