Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-261

232 Az országgyűlés képviselőházának 261 rencsés kézzel hozta ezt a törvényjavaslatot a Ház elé, ezeket a kérdéseket is épp oly szerencsésen fogja megoldani s ezért a magam részéről örömmel fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Képviselőház! Bejelentem, hogy Szűcs István képviselő úr — kijelentése szerint — az általános vitában szólásra Andreetti képviselő úr után jelentkezett. Minthogy jelentkezése Andreetti képviselő úré után történt, az általános vitában való felszólalása jogát a házszabályok értelmében nem vesztette el. Méltóztassék ezt tudomásul venni. Egyszersmind bejelentem a t. r Háznak, hogy Turchányi képviselő úr személyes kérdésben kíván felszólalni. A képviselő úrnak a szót rövid felszólalásra megadom. Turchányi Egon: T. Ház! Néhány héttel ezelőtt Andaházi-Kasnya képviselő úr itt a Házban aposztrofált engem egy úgynevezett Turchányi-esettel kapcsolatban, ami nem vonatkozhatott másra, mint a nyilvánosság előtt lezajlott ama bűnügyre, amelyben most már a másodfokú bíróság is ítéletet hozott. Ezért kértem engedélyt, ihogy ezt a két bírói ítéletet röviden ismertessem. Köztudomású, hogy a múlt ősszel Trettina Jenőt, a »Független Kisgazda« című lapnak akkori felelős szerkesztőjét és tulajdonosát csalás miatt az ügyészségnél feljelentettem. Feljelentettem pedig azért, mert Trettina Jenő az interpellációm következtében hivatalos vizsgálat alá vont Ibusz. igazgatóinak egyéb ígéret mellett, azt az ígéretet is tette, hogy engem az Ibusz. visszásságaival szemben elfoglalt álláspontomtól eltérít, leszerel és erről meghatározott tartalmú levelet fog tőlem szerezni és átadni az Ibusz. igazgatóinak. Trettina Jenő az Ibusz. igazgatóival szemben vállalt kötelezettségeinek ellenértékéül^ 20.000 pengő megfizetést alkudott ki magának és kapott is. Amint nekem módon nyílt arra, hogy megállapítsam, miként élt vissza í'rettina Jenő az én nevemmel, habozás nélkül az ügyészséghez fordultam. Tettem ezt abban a felfogásban, hogy egy képviselő a tudomására jutott bűncselekményt semmi körülmények között sem takarhatja, legkevésbbé akkor, ha a nevével élnek vissza. Mert iha egy képviselő ezt tenné, főleg a nevével űzött bűncselekményt fedezné utólag passzív magatartásával, ez esetben jogosan adna tápot annak a feltevésnek, hogy neki a 'bűncselekményhez vagy a bűnözőhöz olyan viszonya van, amelyet rejtegetnie kell- Minthogy nekem rejtegetnivalóm nem volt, minden okom megvolt arra, hogy a feljelentést következményekre való tekintet nélkül megtegyem s az ügyet magam vigyem a nyilvánosság eléAz intellektuális bűnözők szokása szerint azonban a vádlottak padjára ültetett bűnös most is abban kereste védekezését, hogy engem, a feljelentőt halmozzon el vádakkal. (Az: elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Trettina azt állította, hogy tőlem egy levelet az Ibusz. számára valóban megszerzett, sőt ennek ellenében 10.000 pengőt adott. T. Ház! A feljelentés tárgyában a budapesti büntető törvényszék február 1-én ítéletet hozott, amelyben Trettina Jenőt a nevemben űzött visszaéléssel elkövetett csalásért, és ülése 193Jf. évi április 17-én, kedden. csakis ezért, 10 hónapi börtönre ítélte. A királyi ítélő tábla pedig ezt az ítéletet április 13-án összes ténymegállapításaiban helybenhagyta, de a büntetést egy év és két hónapra emelte fel, mivel enyhítő körülményt nem, csak súlyosbító körülményt látott fennforogni. Az ítéletben a levélre . vonatkozólag a következő bírói megállapítás van (olvassa): »Mindezek alapján a királyi törvényszék tényként állapította meg, hogy a vádlottnak kezdettől fogva sem módjában, sem szándékában nem volt Turchányitól a sértetteknek, — az Ibusz igazgatóinak — leendő átadás végett a parlamenti támadásokról lemondó levelet megszerezni, azt meg sem szerezte, annak megszerzését és postára való feladását valótlanul állította, színlelte, azt, vagy annak másolatát sértetteknek át nem adta és el nem küldte és így vádlottnak célja egyedül a 20.000 pengő jogtalan megszerzése volt.« A 10.000 pengőre vonatkozólag még múlt ősszel kétségbevonhatatlan dokumentumokkal igazoltam itt a Házban, hogy Trettina Jenő rágalmazási túlbuzgalmában fizikai képtelenséget állított, midőn órára, napra, helyre pontosan megjelölte, hogy mikor kellett volna ennek a pénzátadásnak történnie budapesti lakásomon, mert ugyanakkor én kerületemben tartózkodtam egy ötnapos utazás közepén, amit azóta a bíróság előtti tanúvallomások sokasága is igazolt. A törvényszéki ítéletben erre vonatkozólag a következő megállapítás van (olvassa): »Vádlott először azt állította, hogy a pénzt június 28-án és június 30-án két részletben adta át Turchányinak, a második és harmadik részlet fel vétele után mindjárt a lakásán, mely állítása a pénzfelvétel napjával való okozati kapcsolatánál fogva jóhiszemű tévedésnek nem minősíthető. Mikor azonban megtudta, hogy ez nem lehetséges, mert akkor Turchányi vidéken, kerületében tartózkodott, akkor a november 29-i ügyészi és főtárgyalási kihallgatáson már a pénz átadásának idejét július elejére, ötödikére, hatodikára tette át. A királyi törvényszék nemcsak bizonyítottnak, de még valószínűsítettnek sem látta, hogy a vádlott a 10.000 pengőt Turchányinak átadta volna.« Nekem azért volt fontos* hogy a büntető bírói ítéleteknek ezt a két alapmegállapítását itt előadjam, mert szükségesnek láttam, hogy ez a naplóba is belekerüljön az előzmények után. De másrészt azért is, mert még a bírói tárgyalásokról sem jutottak sokszor hű tudósítások a nyilvánosság elé. Mert megtörtént például az, hogy a védelemnek a vádlott érdekében mondott azt az állítását, hogy »csak a jó Isten tudja, hogy adott-e pénzt Trettina Turchányinak«, a tudósításban a bíróság megállapításának tüntette fel egy lap, ami az ítéletről hamis képet adott. Ezekhez a bírói megállapításokhoz nekem nincs más hozzáfűzni valón, mint az, hogy Trettinának céltudatos rágalmait ezek után csak azok igyekezhetnek hitellei ellátni, akik Trettina érdekeltségébe tartoznak. És itt jön az egyetlen pont, ahol valamit, ami különben a bíróságok előtt a további perekben úgyis bizonyítás alá fog kerülni, ki akarok emelni, nevezetesen azt, hogy Trettina Jenő számára csak egy végzetes narancshéj volt az a 20.000 pengős ügy> amelyen keresztül belém ütközött. Nálam a bírósági bizonyítás számára össze vannak gyűjtve az adatok arra, — mert alaposan utánajártam — hogy három év alatt Tret-