Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-261

230 Az országgyűlés képviselőházának 261. katedrára kerül, ne találja magát szembe az anyagi bajok keserű atra curájával, az anyagi gondok rémeivel, ne boruljon lelkére az anyagi gondok árnyéka, mert az az árnyék rávetődik az ifjúság lelkére is, árnyékban pedig nem virulhat sem a tudománynak, sem pedig az ebben a törvényben lefektetett pedagógiai célkitűzéseknek a virága. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Egy ilyen iskolának, amelyben tényleg válogatott ifjúság ül, nemcsak tanulójának, hanem tanárának lenni is öröm. Az ilyen iskola levegője', termeli ki imiagából a Boosor Istvánokat. Bocsor István, akinek az alakját Kozma Andor »Karthágói harangok« című költeményével örökítette meg, tanára volt a pápai kollégiumnak, s azonkívül Enying követe volt a debreceni országgyűlésen. Ezért a bécsi hatalom eltiltotta a magyar történe- : lem. tanításától, csupán a római történelem tanítását engedte meg neki. És Bocsor István tartott praelectiot tanítványainak Karthago elestéről, úgy, hogy tanítványai sírtak, de nem Karthago elestét, hanem a Világosnál elesett magyar nemzetet siratták. Ilyen tanárokra van szüksége az új középiskolának. Az új középiskola tanárának az új generációt úgy kell nevelnie, hogy azok a ta-; nulók neesak sírni tudjanak, necsak keseregni

: tudjanak a múlton, hanem higyjenek is, higyjenek a halálból való feltámadásban, higyjenek a magyar húsvét elközelgetésében. Megvallom, hogy a törvényjavaslattól a friss szellemet^ a magyar középiskolai oktatás renaissanceát és ennek nyomán az egész magyar intelligens társadalom lelki renaissanceát várom és éppen ezért a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául általánosságban öröimmel elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és n középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Andreetti Károly! Andreetti Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz igen nehéz a vitának ebben az előrehaladott stádiumában hozzászólani anélkül, hogy ismétlések ne jelentkezzenek, hiszen alig van a törvényjavaslattal kapcsolatban olyan jelentősebb kérdés, amelyet előttem szólott képviselőtársaim valamilyen formában ne érintettek volna. Különösen Kornis Gyula igen t. képviselőtársam világította meg nagy hatást keltő és kiváló beszédében még a részletekre is kiterjedő módon az egységes középiskola tanítási rendszerét, sőt a várható tantervet is. ö védte, nagyon helyesen, a humanisztikus műveltséget nyújtó és az azt fejlesztő tárgyak fontosságát, de nem említett meg sem ő, sem más képviselőtársam egy rendkívül fontos tantárgyat. (Zaj.) Pedig ez a tárgy éppen az egységesített középiskolánál, az új módszer megállapításánál előreláthatólag — amint erre már a bizottságban is rámutattam — a legerősebb pergőtűzbe fog kerülni. Ha a reáliskolák megszűnnek, ezzel megszűnik az az egyetlen iskolatípus, amely a rajzot megfelelő mértékben tanította, elsősorban a művészeti rajzot, de ezen túlmenőleg a szerkezeti rajzot is a rajzoló, de főképpen az ábrázoló geometria keretében. Amikor a reáliskolát létesítették, ez az iskola határozottan azt az irányt kapta, hogy hallgatóságot neveljen a technikai iskolák, főképpen pedig a műegyetem számára. Az ülése 1934. évi április 17-én, kedden. idők haladása azonban — úgylátszik — nem igazolta teljesen ezt az elgondolást, mert a reáliskolák lassan-lassan veszíteni kezdték növendékeiket és különösen az elmúlt években egészen furcsa jelenség is mutatkozott ezen a téren, tudniillik legnagyobb számban azok keresték fel a reáliskolát, akik valamilyen okból más középiskolákból kimaradtak és így kénytelen-kelletlen iratkoztak be ebbe az iskolába. Ez a jelenség egy csöppet sem volt kívánatos, mert bármilyen megfeszített munkával dolgoztak is az ott működő igen kitűnő tanárok ... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a gyorsírók nem hallják a képviselő úr beszédét. Kérem tehát, méltóztassék talán kissé közelebb jönni. (Fábián Béla: Lám, az elnök úr is a hangos képviselőket szereti és nem a csendeseket! — Derültség.) Andreetti Károly: T. Képviselőház! Amint mondottam, az a körülmény, hogy a reáliskolákba kénytelen-kelletlen iratkoztak be az ifjak azért, mert másutt nem volt hely a számukra, magával hozta azt a jelenséget is, hogy ott a legmegfeszítettebb munka és a legkitűnőbb tanárok mellett is csak nagyon kedvezőtlen eredményt lehetett elérni, és így általában az a vélemény alakult ki, hogy a reáliskolák csak másodrendű műveltséget tudnak nyújtani. Ez a jelenség önmagában véve még nem olyan döntő fontosságú, hogy igazolhatná, indokolhatná ennek az iskolatípusnak a megszüntetését. De nagyon nehéz megítélni azt, hogy a középiskolába kerülő gyermek — bármennyire ismerje is az autótípusokat, az^ autógyártmányokat vagy bármilyen leleményes formájú szerkezeteket tudjon is összeállítani játékaiból '— valóban bír-e hajlandósággal a technikai pályák iránt és tényleg tehetséges lesz-e azon a téren. Ennek a körülménynek azután az volt a következménye, hogy azok közül a reálisták közül, akiket szüleik talán ilyen okok miatt írattak be ebbe az iskolába, igen sokan kénytelen-kelletlen mentek csak a műegyetemre, ahol igazán nem feleltek meg jól, s ha el is végezték a műegyetemet, nem sajátították el teljes mértékben a műszaki tudományokat és gyakran egész életükön keresztül elégedetlenek voltak e miatt. Ezen azonban nem igen lehetett változtatni, legalább is csak igen nagy nehézségek árán. De ennek az egyoldalú nevelésnek a hátrányait maguk a szülők is felismerték és óvakodtak gyermekeiket ilyen meghatározott célú iskolába adni. Főképpen ez idézte elő a reáliskolák elnéptelenedését, — ha komoly okot keresünk — de természetesen elősegítette ezt egy másik ok is, amelyet éppen Kornis Gyula igen t. képviselőtársam említett itt meg: nagyon sokan nem tartották a reáliskolát elég előkelő iskolatípusnak. Ennek a sajnálatos vélelemnek igen sokan még propagandát is csináltak. De még ez a körülmény sem adta teljeseu indokát ezen iskolatípus megszüntetésének; a halálos csapást erre a típusra az a jelenség mérte, hogy a gimnáziumot végzett tanulók, akikben tényleg volt technikai talentum és akik így a Műegyetemre iratkoztak be, ott váratlanul és nagyszerűen megálltak helyüket, és a gimnáziumból jelentkezők száma is évrőlévre fokozódott. Megdőlt tehát az vélelem, hogy csak szakszerű előképzettség után lehet a Műegyetemen boldogulni. Ne érezzen tehát Kornis Gyula igen t. képviselőtársam semmi-