Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-261

Az országgyűlés képviselőházának 261. ülése * 1934. évi április hó 17-én, kedden, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Elnök kegyeletes megemlékezése gróf Tisza Istvánról. — A középiskoláról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Madai Gyula, Andreetti Károly, Éber Antal, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, Szűcs István. — Személyes kérdésben felszólalt : Turchanyi Egon. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az interpellációskönyv felolvasása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. . t A kormány részéről jelen volt : Hóman Bálint. {Az ülés kezdődött d. u. 5

1 óra i vérekor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Héjj Imre jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat Brandt Vilmos jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Dinien Ödön jegyző úr jegyzi. T. Képviselőház! Bemutatom a t. Háznak a Gróf Tisza István Emlékbizottság meghívóját, amellyel gróf Tisza István emlékszobrának folyó h-ó 22-én megtartandó leleplezési ünnepélyére a t. Házat meghívja. A Ház nevében személyesen teszem le a koszorút a tszoborra, melyet 16 esztendővel mártírhalála után a nemzet kegyelete állított nagy fiának. Kérem a képviselő urakat, hogy az emlékszobor leleplezési ünnepélyén minél nagyobb számban méltóztassék megjelenni. t Ezen kegyeletes alkalomból folyólag helyénvalónak látom, hogy az elnöki székből én, aki közéleti működésében közel állottam hozzá, s a képviselőház elnöki székében az ő nagy egyéniségének e helyre is kisugárzó tekintélyében erkölcsi és szellemi támaszt találok, szobrának leleplezése alkalmával róla megemlékezzem. (A jelenlevők felállanak.) 1886-tól kezdődőleg tagja volt a Képviselőháznak 1906. február 19-éig. 1910-ben ismét képviselővé választották és tagja maradt a Képviselőháznak egész haláláig, tehát összesen 28 esztendőn át. A képviselőház elnöke volt 1912. május 22-étől miniszterelnökké történt kinevezéséig, vagyis 1913. június 12-éig. Miniszterelnök kétízben volt. Tisza István élete, működése, sőt halála is szoros kapcsolatban áll a parlament életével, úgyszólván egész közéleti munkássága az országgyűlésen folyt leItt vívta harcait ebben a Házban. Mi, akik kortársai voltunk, mintha látnók lelki szemeink előtt markáns, magas alakját, amint KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXI. meggyőződésétől teljesen áthatva védi álláspontját, egy igazi gáncs és félelem nélküli harcos, az emberi gyöngeségeken felülállva, még utolsó órájában is szembenéz gyilkosaival s a halálnak sem tesz koncessziót. Czernin gróf, a Monarchia volt külügyminisztere írja róla: »Er war ein Mann der kämpfen konnte. Er war hart und alt geworden auf den Schlachtfelde der parlamentarischen Arbeit, ihm imponierte nichts und niemand, — und er war treu, wie Gold ... er war aus dem Holtz gesohnitz, aus dem die Helden der Antike gemacht waren. Er war ein Mann, wie es wenige in Europa gibt«. Belpolitikájának közjogi vezérelve: Deák Ferenc nagy művéhez, a 67-es kiegyezéshez való törhetetlen ragaszkodás. Ennek a harcosa volt egy életen át; tisztelte, elismerte, sőt védte a legádázabb támadásokkal szemben is az uralkodó jogait, de viszont féltékenyen őrizte s nem engedte a nemzetnek a kiegyezésben biztosított jogainak csorbítását. Külpolitikáját a Hármas Szövetséghez niebelungi ihűséggel való ragaszkodás jellemezte. Közéleti politikája és működése a szó legteljesebb értelmében nemzeti, a nemzet erkölcsi, anyagi és szellemi erőinek összesítése, a magyar nemzeti állam kiépítése s a nemzeti állam erejének mentől erősebb kifejtése és öntudatra ébresztése, amely összeegyeztethető volt azzal a hagyományos magyar felfogással és magyar politikával, amely az idegenajkú polgároknak teljes jog- és törvényelőtti egyenlőséget biztosított. A külpolitikában való bölcsességét és előrelátását okmányok bizonyítják, amelyekből nyilvánvaló, hogy a háborút ellenezte s annak elkerülése érdekében mindent megtett. Minden emberi gyöngeséget megvető férfias önmegtagadással szó nélkül tűrte és szenvedte a (háborús uszítás vádját, amely vádnak áldozata lett, életének utolsó pillanatában lelki nagyságát a legnehezebb helyzetben is 'bámulatos lelkierővel megtartva, csak annyit mondott: »Ennek így kellett történni«. Jellemzésére Ravasz László és Herczeg Ferenc szavait idézem, hogy a Ház naplójában 33