Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-261

224 Az országgyűlés képviselőházának 261 gróf Tisza István emlékével kapcsolatosan megörökíttessenek. »Lélekharang jajgatása kíséri vándorútján a magyarságot. Nádasdy és Zrínyi, Thököly, Bercsényi, Batthyány Lajos, Kossuth, Perényi és az aradi tábornokok, ők és mások, százan és százan a magyar gondolat ánkarnációi voltak, végig akarták gondolni ezt a szép, szomorú gondolatot és ezért hóhérkéztől vagy bujdosásban kellett meghalniok. Az októberi forradalom első áldozata a legigazabb magyar ember lett. Az összeomlott régi Magyarország óriás romjai állottak oda katafalknak legnagyobb fia, gróf Tisza István teteme alá.« »Nem máról holnapra termett: alakján ezer esztendő dolgozott. Hozzáfoghatok csak azok lehettek, akik századok óta útrakeltek. Magyarságát Pusztaszerről hozta, lovagiasságot az Árpádok udvarában tanult, ereje, virtusa a fekete seregben izmosodott ki, hátét a reformátorok gyújtották fel, látni, Bethlen Gábor tanította, hideg szenvedélye Széchenyiből rögződött bele. Minden benne volt, ami magyar, még a végzetünk is. Benne megnőve és elbukva önmagunkat látjuk. A múlt nagy kongó boltívei alá temetjük őt és imádkozunk, hogy halott kezében ne vigye el a jövendő parányi piros virágát.« Az ősi magyar erények, a magyar lovagiasság, a hősi bátorság, a vasaikarat, az önfeláldozó hazafiság sokszor méltatlanul elkoptatott fogalmai új patinát kapnak gróf Tisza István szobrán. Amíg élt, atlaszi vállain biztosan hordozta a magyar Glóbust s most, halála után, ércbeöntött alakja áll őrt a magyar Duna partján. Gigászi bronzalakja hatalmas felkiáltójel itt az Országháza előtt, minden idők politikusainak a történelmi felelősségérzetről, de örök memento a nemzetnek is, hogy tanulja meg idejében felismerni azokat, akiket a Gondviselés hivatott vezéreivé kijelölt. Elete a magyar éjszakákon messze világít. Mártírhalálának tragikus fénye tisztánlátóvá tette a magyart. A feltámadás első tavaszi hirnökei, a nemzeti ujjáébredés az ő vérével öntözött^ földről sarjadnak. Példája éltető eszmévé nemesült, politikája történelemmé, élete magyar mithosszá, halála magyar feltámadássá. {A képviselők elfoglalják helyeiket.) Bemutatom a t. Háznak a miniszterelnök úr levelét, amely hen a házszabályok 142. §-ának (2) bekezdésére való utalással az 1934—35. évi hivatalos statisztikai munkatervről szóló jelentás tárgyalásának tartamára megbízottjaként Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkár urat bejelenti. A Ház ezt tudomásul veszd. r Bejelentem a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünkön a napirend megállapítása után a belügyminiszter úr írásbeli választ ad: 1. Rakovszky Tibor képviselő úrnak a tiszaföldvári főbírónak egy táncmulatság betiltása tárgyában hozott határozata miatt folyó évi január hó 17-én és 2. Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak a mátészalkai községi választások aniatt folyó évi február hó 21-én előterjesztett interpellációira. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Bemutatom a t. Háznak a miniszterelnök úr jelentését, amelyben közli, hogy a zúgirászatról, valamint a magyar tengerhajózási vállalatok kedvezményeiről szóló s az országgyűlés két Háza által alkotott törvények, mint 1934. évi III. és IV. tc.-kek az Országos Törvénytárban kihirdettettek. . ülése 19$

If, évi április 17-én, kedden. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Bemutatom a t. Háznak a Felsőház elnökének átiratát, amelyben tudatja, hogy a Felsőiház az önkormányzati háztartási rendelkezések hatályának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerint változtatás nélkül elfogadta. A bejelentést a Ház tudomásul veszi s az ily módon létrejött törvényt további alkotmányos eljárás céljából a miniszterelnök úrhoz fogom áttenni. Bemutatom a Felsőház elnökének egy további átiratát, amelyben tudatja, hogy a törvényhatósági és községi üzemekről, Kiskunfélegyháza megyei városhoz, Makó megyei városhoz pénzügyi ellenőr kiküldéséről s végül a Sió szabályozásával kapcsolatos területi átcsatolásokról szóló jelentéseket a Felsőház letárgyalta, elfogadta s azokat országos határozat erejére emelte. A bejelentést a Ház tudomásul veszi, a hozott országos határozatokról pedig a belügyminiszter urat értesíteni fogom. Napirendünk szerint következik a középiskoláról szóló törvényjavaslat (írom. 718, 722.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Madai Gyula képviselő úr, aki előző ülésünkön beszédének elmondására halasztást kapott^ Madai Gyula képviselő urat illeti a szó. Madai Gyula: T. Ház! (Halljuk! (Halljuk!) Régi vitakérdése a neveléstudománynak, vájjon a nevelés célkitűzésére ki a hivatott, a tudósok-e, az elméleti és gyakorlati pedagógusok, vagy pedig a társadalom, amelynek fiait neveljük és amelynek számára neveljük azokat. Az bizonyos, hogy a különféle nevelési irányzatokat, a különböző korokban a nagy pedagógusok, nagy neveléstudományi gondolkozók nevével szoktuk megjelölni. Comenius szeme előtt példának okáért a vallásos ember eszménye lebegett; Locke a tökéletes társadalmi ember kiformálásáról álmodozott; Rousseau a természeti embert akarta az iskola vegylombikjából kiemelni, hogy a benne rejlő különböző képességeket természetes úton engedje kifejlődni, úgy, mint ahogy a növényzetet kiformálja a napsugár és a levegő; Pestalozzi az összhangzatos emberi lélek kiformálására törekedett, míg a kor nagy pedagógusa és követői — mert hiszen egész iskolát teremtett — Herbart már magasabb régiókba emelkedik és a nevelés céljául az erkölcsös jellemnek és a jóra hajló akaratnak a kiképzését jelölte meg. Ez a vitakérdés valószínűleg századokon át fogja még foglalkoztatni az emberiséget. Minden iskolaügyi reform ki fogja hívni azt a vitát, hogy a nagy neveléstudományi elvek meghatározására ki a leghivatottabb, a pedagógusok-e vagy pedig maga a társadalom, illetőleg az államhatalom. A miniszter úr törvényjavaslatában és annak indokolásában, úgy érzem, a felé a felfogás felé hajlik, hogy nem emberek által megalkotott dogmák szerint akarja a maga reformját megvalósítani, hogy nem hatalmi szóval akar középiskolai reformot teremteni, hanem súlyt helyezett arra, hogy ennek a reformtörvényjavaslatnak előkészítése igen alapos retortákon menjen keresztül. Közvetlen tudomásom van arról, hogy a miniszter úr nem csupán a maga szakközeigeit, nem csupán az Országos Közoktatásügyi Tanácsot hallgatta meg, mem csupán velük tárgyalta meg ennek a törvényjavaslatnak vezető szempontjait, hanem módot adott arra is, hogy elméleti és gyakorlati pedagógusok, a középis-