Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-259

182 Az országgyűlés képviselőházának 25 kiáltások: Megadjuk! — Friedrich István: Megadjuk! Itt a többség! — Hegymegi-Kiss Pál: Vacsoráznak!) A Ház a meghosszabbítást megadta! Andaházy-Kasnya Béla: Az történt tudniillik, hogy a pénzügyminisztérium 1932 május hó 6-án 146.904/XII. 1930. szám alatt küldötte vissza a vámigazgatóságnak. Amint méltóztatik látni, alig kellett három esztendő, hogy az egyszerű vámcsalási ügy visszakerüljön a vámigazgatósághoz. (Friedrich István: Akkor még nem volt racionalizálva a közigazgatás!) Itt meg kell kérdeznem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy a Dénes B.-cégen és azokon a cégeken kívül, amelyek a csalásokat elkövették, vájjon kinek állhatott érdekében, hogy ezek az akták ott három esztendőn keresztül elintézetlenül heverjenek. (Friedrich István: Pu-Yi mandzsúriai királynak! — Derültség balfelöl.) Talán még ennél is érdekesebb azonban a dolog, ha valaki ismeri a vámtörvényt és a vámtarifát. A vámtörvény ugyanis expressis verbis kimondja, hogy, ha valaki hamis árubevalllást ad be, annak módjában van három napon belül korrigálni a bevallást és ezzel a büntető szankciókat kikerülheti. Ennek ellenére mi történt? Három esztendő múlva ez a cég kéri a vámhatóságot, hogy engedje meg neki, hogy ezeket a motorokat a fordulatszám szempontjából felülvizsgáltathassa. És mi történik? Csodálatosképpen meg is eng'edik, holott ezt a vámtörvények egészen határozottan megtiltják. Ennek ellenére ez a cég egészen érthetetlen okból a technológiához küldhette a motorokat, holott a technológiának semmi autoritása, vagy jogcíme nincs ahhoz, hogy. felülviszgálja a gépeket. Mi történik? Az a kismotor, amely az egész világon 600 fordulatszámmal fordul, a technológián sem mehetett át klimatikai átváltozáson, tehát ott sem fordulhatott kevesebbet, mint 600-at, illetve 550-et. (Hegymegi Kiss Pál: Ott mennyit fordult?) Ott, mint már említettem, ugyanannyit. Nem kívánok ezzel a kérdéssel sokat foglalkozni, mert nem tartom lehetségesnek, és megérthetonek, hogy tudományos kérdésekkel foglalkozó emberek ilyen egyszerű és primitív vámcsaláshoz hozzáadják szakvéleményüket, bogy ilymódon próbálják azokat legalizálni. Egészen érthetetlen, hogy hogyan volt lehetséges az, — mint ahogyan az igen t. miniszter úr volt szíves a múltkor érinteni — ezt a kérdést a tárcaközi bizottság is elbírálta, holott a tárcaközi bizottságnak az elbírálásához tulajdonképpen nem is volt puvoárja, mert hiszen a tárcaközi bizottságban vagy szakemberek ülnek és akkor nem állapíthatja meg, amit megállapítottak, vagy nem ülnek benne szakemberek, akkor pedig nem illetékes a bizottság arra, hogy megállapítson egy olyan dolgot, ami nem tartozik a hatáskörébe. Azért hozom ezeket a dolgokat az igen t. pénzügyminiszter úr szíves tudomására, (Friedrich István: Majd ajánlott levélben elküldjük neki!) mert a pénzügyminiszter úr költségvetési beszédénél is kijelentette, hogy minden irányban súlyt helyez a legnagyobb tisztességre és arra, hogy a hitványok pusztuljanak. (Úgy van! Úgy van! half elől.) En módot és alkalmat akarok adni a miniszter úr által vallott és rendkívül helyeselhető elvnek az érvényesítésére és segíteni akarom az igen t. miniszter urat abban, hogy tényleg gyomlálja ki a hitványságot és teremtsen rendet ezen a téren, mert tényleg demoralizál az ilyen eset, ha azt látják, hogy egy ily bűntett megbüntetlenül marad. K ülése 1934. évi április 11-én, szerdán. A miniszter úr ellenben azt is mondotta, hogy a vádaskodóval szemben is el kell járni. Két lehetőség van. Vagy vádaskodik valaki, vagy igazat mond. Ha vádaskodik, akkor méltóztassék az alaptalan vádaskodás miatt az illetővel szemben a legszigorúbban eljárni, első sorban velem szemben, nem mint képviselővel, hanem mint magánemberrel szemben is, mert én ezt a vádamat megismételtem a Házon kívül is, tessék engem felelősségre vonni, amennyiben alaptalan volna, amit állítok. Kérem azonban a pénzügyminiszter urat, amennyiben állításaim megfelelnek a valóságnak, úgy járjon el a legerősebb szigorral a vámcsalások elkövetőivel szemben. Még egy dologra vonatkozólag kell megkér< deznem az igen t. pénzügyminiszter urat. Meg* kell még jegyeznem tudniillik, hogy a miniszter úr múltkor adott válaszában kijelentette, hogy eljárást indítottak ezek ellen a cégek ellen és három esetben felmentették a cégeket. Meg kell kérdeznem az igen t. pénzügyminiszter urat, hajlandó-e a miniszter úr megvizsgálni, hogy a különböző mulasztásokat kik követték ol és dacára annak, hogy elegendő adat állott rendelkezésükre, a vádiratot mégis oly hiányosan szerkesztették meg, hogy emiatt három esetben a bíróság a vádlottakat kénytelen volt felmenteni? Hogy tehát a bíróság felmentette a cégeket, ez egyedül és kizárólag hivatalos mulasztásnak tudható be, mert az elegendő anyag, amely rendelkezésre állt, a vádanyagból teljesen kell, hogy hiányozzék. Meg kell jegyeznem, hogy a miniszter úr különben azt mondotta, hogy most már más útra vitte a dolgot és más oldalon kívánja a kincstár érdekeit megvédeni. Szeretném, ha a miniszter úr volna szíves és megjelölné, hogy melyik az az út és mód, amelyen és ahogyan ő az eljárást lefolytatni, illetve a kincstár érdekeinek megvédését elérni kívánja. Meg kell kérdeznem a miniszter urat, hogy hajlandó-e felvilágosítással szolgálni, hogy miért osiak öt esetben terjesztették ezeket az ügyeket a büntető bíróságok elé és végül meg kell kérdeznem az igen t. miniszter urat, hogy milyen címen élvezett a Dénes-cég salvus conductust, holott ez a cég követte el a legbrutálisabb vámesalásokat, amiket az általam előadott ibizonyítékok alapján minden kétséget kizáró módon előre megfontolt szándékkal követtek el. Amint méltóztatnak látni, ezek súlyos vádak, amelyeiket — mégegyszer mondom — méltóztassék a Házon kívül is megismételteknek tekinteni, annál ïs inkább, mert ezeket külön kinyomattaim és értük felelek. Méltóztassék ebben az ügyiben odaihatni, — erre kérem a t. Képviselőházat — hogy az igen t. miniszter úr annak a köztisztesiségnek, amelyről annyit beszélnek és amely körül annyi szópazarlás folyik/tényleg érvényt szerezzen. Meg vagyok róla győződve, hogy az igen t. miniszter urat a lehető legjobb szándék vezeti, meg vagyok győződve a pénzügyminiszter úrnak abszolút korrekt elgondolásáról, amihez a támpontot nekem még az is adja, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr előterjesztett expozéjából meglepett az, hogy milyen kis összegek azok, amelyeket egyes tárcák részére ki lehet szorítani, milyen jelentéktelenek azok az összegek, amelyeket a szegény adózó polgárság nagynehezen tud csak kiizzadni, míg ezzel szemben itt többmillió pengőről van szó, nem krajcárokról, hiszen falvakat, sőt városokat árvereztethetnek végig, míg ezt az összeget be tudják hajtani. Méltóztassék tehát az egyforma elbánás elve