Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-259

178 Az országgyűlés képviselőházának 259. ülése 193U. évi április 11-én^ szerdán. pen úgy, mint én, hogy miért. (Zaj jobbfelol. — Fábián Béla: Simon képviselő úr helyesli azt, amit a miniszter úr mond?) Valószínűleg helyesli, mert helyes. (Fábián Béla: Hát Nagy Emil nem helyesli! — Simon András: Nem erről van szó! — Zaj. — Elnök csenget. — Fábián Béla: Hallottam tegnap Nagy Emiltől: — Györki Imre: Olyat nem tud a miniszter úr mondani, amit Simon ne helyeselne!) Az ügyvédségnek minden felelős és kompetens tényezője helyeselte ezt az intézkedési. (Fábián Béla: Az egész kamara ellene van! Nagy Emil is!) Elnök: Csendet kérek, Fábián képviselő úr! Lázár Andor igazságügy miniszter: Visszatérek, arra, amit mondottam, hogy annak, amit Gál Jenői igen t. képviselőtársam itt előadott arra vonatkozólag, hogy ez az 1934:11. te az ügyvédek helyzetén ront, éppen az ellenkezője igaz. (Fábián Béla: Nahát, aki ezt megtudja indokolni...!) Kérem, képviselő úr, hallgasson először meg, akkor talán meg méltóztatik érteni sokkal gyorsabban, mint ha a képviselő űr is beszél. (Fábián Béla: Akkor köszönetet fogok szavazni!) Az 1928:XI. te. 1. §-a azt mondja, hogy azt az ügyvédet, aki egyévi gyámintézeti járulékkal hátralékban van, törölni kell az ügyvédi kamarából. Ez a törlési kötelesség kogens, amellyel szemben a törvényre való hivatkozással nem lehet kifogást találni. Az 1934:11. te. 16. §-a pedig azt mondja, hogy az 1933 december 31-ig felszaparodott hátralékokat 5 év alatt, részletekben fizethetik az ügyvédek és az ilyen részletfizetés betartása mellett késedelembe nem esnek. Ezek után méltóztatnak látni, hogy az 1934. évi II. te. igenis, egy humánus intézkedést tett, szemben az 1928. évi I. tc.-kel és ez az 1934. évi II. te. — büszkén hivatkozom rá — az én alkotásom. (Fábián Béla: Ügyvédek a siralomházban!) A törvény következménye az lett, hogy 2300 hátralékos közül négyszázegynéhány kivételével a budapesti ügyvédek befizették hátralékaikat (Fábián Béla: Jó kis percent!) s a Budapesti Ügyvédi Kamara köszönetét fejezte ki a törvény e hatásáért. (Fábián Béla: Kinek?) Nekem! (Fábián Béla: Ki?) Mindenesetre illetékes személyek. (Fábián Béla: Erre azután igazán kíváncsi vagyok! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Fábián képviselő úr, ne méltóztassék a miniszter urat folyton zavarni! Lázár Andor igazságügy miniszter: Elhiszem, hogy azoknak a képviselőtársaimnak, akik az 1934. évi II. tc.-ből agitatórikus eszközt akartak faragni, nem tetszik az, hogy a törvénynek éppen ellenkező lett az eredménye, mint amit ők vártak. (Fábián Béla: A kormánypárti képviselők is ugyanígy szólalnak fel!) Elnök: Fábián képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom! Lázár Andor igazságügy miniszter: Ezt nem veszem rossz néven, mert a t, képviselő urak csalódtak: a törvény hatása a lehető legjobb. Ezek után teljes rövidséggel válaszolok Gál Jenő igen t. képviselőtársam interpellációjára. Az 1. pont azt kérdi, ihogy észlelem-e a magyar ügyvédi karnak, különösen a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjainak kétségbeejtő helyzetét. Erre az a válaszom, hogy igen. (Mozgás a baloldalon.) A második kérdés: »belátja-e, hogy semmi szükség sem volt azokra a szigorú intézkedésekre, amelyeket az 1934 : II. te. megvalósított?« Erre megadtam a válaszomat: ezekre az intézkedésekre szükség volt és ezek éppen ellenkező célzatnak, mint amit a képviselő úr ebbe belemagyarázni igyekezett. A harmadik kérdés: »'hajlandó-e késedelem nélkül tételes intézkedésekkel enyhíteni az ügyvédi nyomorúságon és gondoskodni arról, hogy a tisztes ügyvédi megélhetést veszélyeztető visszaélések kiküszöböltessenek?« Minthogy t. képviselőtársam előadásában konkrétum nem volt, erre válaszolni nem tudok, mert a magam részéről mindent megteszek, ami ezeket a célokat szolgálja. A képviselő úr következő kérdése az volt, hogy hajlandó vagyok-e az 1934 : II. te. 14. és 16. §-át hatályon kívül helyeztetni. Válaszom erre az, hogy nem. (Fábián Béla: Elég szomorú!) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Gál Jenő: T. Képviselőház! Viszonválaszom az, hogy: Nem! (Derültség half elől.) A mélyen t. .miniszter úrnak e ragyogó okfejtése után ezzel be is fejezhetném, mert még sohasem tapasztaltam azt, hogy egy képviselő interpella-' ciójára nem indokolás, hanem igen-nem-barkochba játék alapján adják meg a választ. (Fábián Béla: Örülj neki, a többi csak írásban válaszol! — ErŐdi-Harrach Tihamér: Az angol parlamentben is ez a szokás. Vas s József hányszor válaszolt így! — Fábián Béla: Ha minden példát Angliából vennének! — Vázsonyi János: A választójogot is vegyék Angliából! Esküdtszéket! Sajtószabadságot! — Zaj.) Seintmi kedvem sincs a tréfálkozásra ez után a kijelentés után, de önkénytelenül elém tóiul az, hogy a mélyen t. miniszter úr e magatartásával, amelyet itt most mutatott, nagyon jó tanítványának bizonyult annak á képzeleti Rotschildnak, — nein tudom, mennyiben áll közel hozzá — aki úgy fakadt ki, amikor egy kesergő ember eléje járult: Dobjátok ki, mert meghasad a szívem! (Derültség. — Fábián Béla: Ilyet egy Rofcsehild nem mond!) En is elmondtam, t. Képviselőház, és a miniszter úr is elismerte felszólalásában, hogy 400 ügyvédet kitettek a kamarából. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem tették ki őket!) Bocsánatot kérek, ki kell tenni az ön törvénye alapján. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Nem tették ki őket! — Fábián Béla: Jogukat eltranszfeváltáik! Szavazniuk nem lehet!) Nem lehet játszani a szavaikkal, mélyen t. miniszter úr. Az ön által hozott törvény alapján nincs többé joguk megjelenni a kamarában és nincs joguk a kamarában aktív választójogukat gyakorolni. (Jánossy Gábor: Ügyvédi gyakorlatot tovább folytathatnak! — Fábián Béla: Ha vaslaki megy hozzájuk!) Bocsánatot kérek, mit képzel a miniszter úr, milyen hitele van az ilyen ügyvédnek, akiről tudják, hogy ki van tessékelve a kamarából, mert tagsági díját sem tudja megfizetni, ki bízza rá az ügyét? A közönség ezt leszámítolja, s ezáltal ő még fokozottablb nyomorúságba kerül. (Jánossy Gábor: A közönség ezt nem tudja meg!) Bocsánatot kédek, kénytelen vagyok a mélyen t. miniszter urat a törvény végrehajtása tekintetében a való tények alapján felvilágosítani. Az 1928:1. te. alapján ki kellett zárni azt, aki nyugdíjjárulékát nem fizette meg. Feleljen nekem, a miniszter úr őszintén, nem mint miniszter, hanem mint ügyvéd — <nem merem, mondani, hogy kartársam — de mégis szíveskedjék erre feleletet adni: 1928 óta tud-e esetet, hogy azért, mert a törvény így rendelkezik, olyan eredmény jött volna létre, hogy 400 embert kitessékelnek a kamarából,