Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-259
Az országgyűlés képviselőházának 259. jukban orosz információkat Moszkvában egyenes hivatalos forrásokból meríteni., Ebben az esetben is, mint már oly sokszor a történelemben, újból diadalmaskodott az az elv, mely szerint államközi viszonyokat nem lehet világnézleti különbségektől függővé tenni. Az interpelláló képviselő és mindazok a szónokok, akik a Képviselőházban a magyar— szovjetorosz diplomáciai viszony felvétele ellen szólaltak fel, elsősorban azon aggályuknak adtak kifejezést, hogy egy szovjetkövetség felállítása Budapesten, új tápot adhatna a kommunista agitációnak Magyarországon. Azt hiszem, ezek az aggályok legalább is nagyon túlzottak. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy mint a tapasztalat mutatja, a 'bolsevista agitáció nem azokban az országokban a legerősebb, amelyekben Moszkva diplomáciailag képviselve van. Ezenkívül a kérdés megítélésénél nem szabad szem elől téveszteni, hogy a kommunista propaganda az utolsó időben sokat vesztett virulenciájából. Ha az egyes európai államok helyzetét megvizsgáljuk, úgy, ezen állítás helyességét meg kell állapítanunk. Olaszországban, mely a fasiszta-rendszer uralomra jutása előtt a legszenvedélyesebb kommunista propaganda martaléka volt, ennek az agitációnak már nyoma sincsen. Németországban, ahol a kommunistapárt még néhány évvel ezelőtt még hatalmas pozíciót foglalt el és a kommunistáknak oly nagy befolyása volt, a kommunizmus megszűnt létezni. A szomszéd Ausztriában a szélsőséges radikalizmus a közelmúltban egy utolsó elkeseredett kísérletet tett arra, hogy magáhozragadja a hatalmat és ez a kísérlet tudvalevőleg teljes kudarccal végződött. Franciaországban a kommunisták befolyása lényegesen csökkent. Még a legutolsó spanyolországi választásoknál is erősen érvényesült az a jobbratolódás, mely Európa tekintélyes részében észlelhető. A 'bolsevista propaganda esélyei ennek következtében erősen csökkentek. Megnyugtatásul szolgaihat továbbá mindazoknak, akik nálunk még borzalommal .gondolnak vissza a magyarországi bolseviki rémuralomra, hogy a magyar rendőrség, mely a bolsevista agitáció fénykorában, tehát sokkal nehezebb időkben páratlan éberséggel teljesítette kötelességét, a megváltozott viszonyok folytán még fokozottabb mértékben fog feladatának magaslatán állani. Midőn a magyar kormány Szovjet-Oroszországgal a diplomáciai viszony felvételére vonatkozólag megállapodást létesített, főleg azt a célt tartotta szem előtt, hogy kényszerítő okok nélkül ne szaporítsuk ellenségeink számát és ne idegenítsünk el magunktól egy olyan nagyhatalmat, mely az európai fejleményekre egyre nagyobb befolyást gyakorol, mindjobban közeledik a kapitalista államokhoz és fokozatosan megbékülni látszik a Népszövetségbe való belépés gondolatával is. Mai nehéz helyzetünkben, midőn országunk jövőjének biztosítása kell, hogy fő gondunkat képezze, nem engedhetjük meg magunknak az.t a fényűzést, iiogy egy megvető gesztussal eltaszítsunk magunktól egy nagyhatalmat, melynek presztízse az utóbbi időben a kommunizmus dacára nagymértékben megnövekedett Megteheti ezt talán a svájci köztársaság, melynek egyetlen nagy politikai gondját sem ; legességének minden körülmények között való biztosítása képezi. De nem haladíhat ezen az úton Magyarország, mely, mint Apponyi Alülése 19 $U. évi április ll-én, szerdán. 173 bért gróf annakidején mondotta, »a történelmi események országútján van«, nem engedheti ezt meg magának az az ország, mely, mint toi, Európának egy nagyon fontos területén, a politika középpontjában áll. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy még azok a szónokok is, kik képviselőházi felszólalásaikban a magyar-szovjetorosz diplomáciai viszony felvétele ellen foglaltak állást, nem vonták kétségbe a magyar kormány ama felfogásának helyességét, hogy közöttünk és Szovjet-Oroszország között külpolitikai ellentétek nem állanak fenn. Külpolitikai okokból tehát senki ezen diplomáciai viszony felvétele ellen kifogást nem emelt. Belpolitikai tekintetben pedig nem látom a többek által említett veszélyeket olyan nagyoknak, hogy azokkal meg ne bírnánk birkózni. Ha tehát objektíve ítéljük meg a kérdést, megállapíthatjuk, hogy a Moszkva felé tett lépés logikusan illeszkedik (be abba a politikába, melyet az adott körülmények között országunk érdekében 'folytatnunk kell, hogy ez a lépés nem egyéb, mint ennek a politikának természetes, sőt elmaradhatatlan következménye. 1 Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1934. március hó 26-án. Kánya s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő lír a viszonválasz jogával kíván élni. Fábián Béla: T. Képviselőház! Megvallom őszintén, nem vagyok az írásbeliségnek híve a politikában. Sokkal jobban szerettem volna, ha a külügyminiszter úr ebben a fontos kérdésben, amely az egész magyar közvéleményt érdekli, ideállott volna válaszolni. Hiába állítja a külügyminiszter úr, hogy mindkét Ház külügyi bizottsága egyhangúlag tudomásul vette az Oroszországgal kötött megállapodást, az ország közvéleménye nem vette ezt tudomásul és az ország közvéleménye a legnagyobb megdöbbenéssel látta nemcsak a szerződés megkötését, hanem a szovjetkövet úrnak megérkezését is Budapestre. Tehát igenis szívesen láttam volna, ha a t. külügyminiszter úr ebben a kérdésbea ideállott volna a Képviselőház és az ország közvéleménye elé, annál is inkább, mert a t. külügyminiszter úrnak írásban megadott válasza szerény és tiszteletteljes véleményem szerint, sokban nem felel meg a tényeknek. Legelsősorban a külügyminiszter úrnak nyilatkozata szerint Magyarország és SzovjetOroszország között külpolitikai szempontból nem állanak fenn nézeteltérések. Ebben a tekintetben nem tudom, kinek higyjek most, Kánya külügyminiszter úrnak, vagy pedig Litvinov külügyi népbiztos úrnak, mert Kánya külügy miniszter úr és tígy tudom, az egész magyar kormány — legalább is a Képviselőhúz és az ország közvéleménye előtt tett nyilatkozataikból azt látom - - a revízió alapján áll, az orosz kormány pedig Litvinov külügyi népbiztos úrnak legutóbb tett nyilatkozata szerint revízióellenes és a maga részéről a különféle békeszerződéseket megbolygatni nemcsak semmiképpen nem akarja, hanem ehhez semmi támogatást nem nyújt. Ebből tehát kiderül, hogy igenis a legélesebb ellentét áll fenn a magyar kormánynak és a szovjetorosz kormánynak külpolitikai felfogása között. A t. külügyminiszter úr írásbeli válaszában azt mondja, hogy Szovjet-Oroszország^ és Magyarország diplomáciai összeköttetésétől nem kell félni azért, mert azokban az országokban, ahol nincsen a szovjet-diplomácia képviselve, nagyobb a szovjet propagandája, mint ott, ahol 25*