Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.

Ülésnapok - 1931-259

166 Az országgyűlés képviselőházának 259 időszerint melyik — nemzeti alapon álló — párthoz tartozik, mert nincs rombolóbb valami, mint a közéletben vallani egy politikai meggyőződést, s amikor annak beváltására kerül a sor, elébe állítják a tilalomfát, hogy: . kenyér vagy politika! Ezt a szabad területet tehát meg kell engedni a tanárok számára. Ha ezt nem tesszük meg, akkor sokkal jobb volna őket is épp úgy, mint a többi függő elemeket, mint a katonákat és az államtól függő egyéb alkalmazottakat, valamiképpen távoltartani a nyiltszavazásos választásoktól. Ha titkos a szavazás, akkor a kérdés önmagától megoldódik. A törvényjavaslatnak egy további része azt célozza, hogy kevesbítse a szellemi pályára törekvőknek a nagy számát. Erre a kormányra igen nagy! feladat vár az ifjúság kérdésének megoldása terén. Az * elmúlt napokban már próbálkozott a kormány egy tünetgyógyítással valahogy beragasztani ezt a kérdést. Amikor jelentkezik 8—10.000 állástalan diplomás, akkor e nagy kényszer nyomásának engedve, körülbelül 10 százalékát elhelyezik különböző fórumokon és helyeken. Ez nem intézményes megoldás. Itt a kormánynak elsősorban azt kell programmjába vennie, hogy a már diplomával rendelkező nagy tömeget intézményesen successive valamiképpen kenyérhez juttassa, más oldalon pedig, hogy a továbbképzés sorompóját leállítsa, hogy azt a már némely területen bevált imódszert alkalmazza. Vannak pályák, mánt • például a katonai, a papi, a jegyzői, a közigazgatási, a gyógyszerészi, stb. pályák, ahol ilyen numerus clausus már érvényesül, hogy tudniillik csak annyi embert vesznek fel, amennyi hozzávetőleges számítások szerint a halálozások, nyugdíjazások, stb. révén megüresedő állások betöltésére szükséges. A tanuló embernek egyéni érdeke, hogy levegőre, bizonytalanság" ra, bizonytalan holnapra diplomát ne szerezzen. Hibás (felfogás ugyanis az, amiről már előttem szólott t. képviselőtársam is szólott — és ezt a hibás felfogást meg kell változtatni •— hogy ma mindenki a diplomáért tanul. Nem tudom ellenőrizni a hír valódiságát, de éppen ma olvastam, hogy Debreceniben a mostani állásbetöltésekkel kapcsolatban 12 állástalan fiatalembert vidékre akartak küldeni a pénzügyigazgatósághoz, és közülük hét ezt az állást visszautasította azzal, hogy ő bizony nem megy vidékre. Mondom, nem tudom ellenőrizni ennek a hírnek hitelességét, de ha ez igaz, akkor megdöbbentő perspektívát nyújt arról a beteg felfogásról, hogy mindenki csak Budapesten vagy valamelyik nagyobb vidéki városban akarja felütni a sátorfáját, 'messze, távol a falutól, a néptől, a kisvárostól, és a maga egyéni öncélú életét az államon keresztül akarja biztosíttatni. Sok ilyen beteg felfogás érvényesül a (társadalmi életben. Ezeket mind csokorba kell szedni és mint betegséget okozó mérges virágokat ki kell gyomlálni a magyar talajból. Egy másik beteges felfogás az, hogy úgynevezett intelligens emberek lebecsülnek más foglalkozási ágakat. Ez a felfogás a tanári kar részéről ás tapasztalható, mert ha nem tanul jól a diák, akkor azt mondják, hogy kéményseprőnek, suszternek vagy nem tudom, minek kell adni a gyereket. (Fábián Béla A kéményseprés egy ideális foglalkozás! — Zaj.) A foglalkozási ágakat igen is nemesíteni kell, mert az intelligencia a rostálás, a szelekció révén nem fogja tudni gyengetehetségű gyermekeit felszorítani az egyetemre. Hol fognak ezek elhelyezkedni? Az intelligenciának tehát magának kell hozzájárul•• ülése 19 3 U. évi április 11-én, szerdán. nia ahhoz, hogy azokat az iparágakat, amelyek ezddőszerint ugyan az elhelyezkedésre lehetőséget nem nyújtanak, de reméljük, hogy a 'gazdasági helyzet javulásával a,felesleges emberanyagot mégis csak fel fogják venni, megne- • mesítsük. Ugyanígy meg kell nemesíteni a pa- * raszti, a népi foglalkozást, a földmívelést és az ezzel kapcsolatos termelési ágakat. Erre van tér» erre van mód csak szakítani kell azokkal a régi előítéletekkel, amelyeknél fogva itt mindenki úr akar lfenni, 80 pengős úr, és csak az az egy vágyuk van az embereknek, hogy leülhessenek valamilyen hivatali asztalhoz és a mellett tölthessék el egész életüket, (Fábián Béla: Ez igaz!) és ebben a gondolatkörben élhessenek a helyett, hogy kimerült, izmos erejükkel nekimennének a földnek, a magyar ugarnak, beleilleszkednének a paraszti életbe és praktikus pályákra mennének. Az bizonyos, hogy ezeken a Dályákon nagyon nehéz kenyeret produkálni, nagyon kemény munkával ki lehet sajtolni a [ földből a garast, de ez az élet mégis csak jobb annál az életnél, hogy az illető bizony vékony ruhában az apjának keresményéből idegenek és barátok által szánakozva nézett sétálója legyen a városnak. (Gr. Somssich Antal: Es hozzá még szégyeli a szüleit!) Vannak itt még területelv, van itt még front, ahol hiányzik a magyar értelmiségnek ez a része; ezekre a területekre kell nevelni, ezekre a területekre kell rákényszeríteni. Ezért necsak a mezőgazdaságban legyen jelszó az irányított termelés, amelyről most folynak az ankétek és tervezetek készülnek, hanem a szellemi (képzés és elhelyezkedés terén is meg kell teremteni azt az irányított emberképzést* amely biztosítani fogja a diplomát szerző fiatalságnak az életre való előkészítését és biztos kényéihez való jutását. Igen t. Ház! Még sok idevonatkozó kérdés kínálkozik megvitatásra, azonban időm lejárt, tehát nem beszélhetek ezekről a kérdésekről, hanem részint a részletes vitánál, részint pedig majd az elkövetkezendő tanügyi reformoknál fogom mindazokat elmondani,. amiket most a javaslat vitájában szerény megjegyzésképpen a miniszter úr előtt felemlítettem. Igen t. Ház! Ezt a javaslatot, amely — mondom — egy fokozatos fejlődés és egy nagy nemzeti szükséglet eredménye, örömmel üdvözlöm. Kívánom, hogy a miniszter úr elgondolását, lelkét a javaslaton kívül a tantervbe, az anyagba és a materiába öntse bele, és amint hozzájárult történelmi munkájával a nemzet neveléséhez hivatalos hatalmán kívül, ennek a munkának keretében is igyekezzék a magyar nemzetet megedzeni a jövőre. Ezeknek a gondolatoknak elmondása után a javaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés éljenzés a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Túri Béla! Turi Béla: T. Ház! Tekintettel az idő előre haladott voltára, miután hét órakor térünk át i az interpellációkra, kérem a t. Házat, méltóztassanak megengedni, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el. Elnök: A képviselő úr kérése házszabályszerű. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e megengedni, hogy a képviselő úr a legközelebbi ülésen mondhassa el beszédét, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. T. Ház! Hét órakor az interpellációk meghallgatására kell áttérnünk, tehát a vitát meg-