Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-259
Az -országgyűlés képviselőházának 259. alább a négy alsó osztályon. Ezt az iskolatípust és összevonást, vegüi két ágba való kihajlást maga az élet követeli. Nagyon nehéz kérdés ma az iskoláztatás kérdése. Mert ennek a javaslatnak az a célja, hogy egy nagy, általános nemzeti műveltséget adjon, igyekszik azonban különböző ugró korlátokat szabni,, ahol a gyengéknek el kell esniök és ahol az, erősebbek átmennek. Es áthaladnak ma sokan. Ez örvendetes jelenség, de szomorú abból a szempontból, •hogy — amint épen Farkas Tibor t. képviselőtársam fejtegette, — itt nagyon sok hibás és beteg felfogás uralkodik a magyar közéletben. Amíg ebből ki nem gyógyítják a magyar közéletnek nemcsak a vezetőit, hanem az egész közvéleményt, addig nagyon sok hiba, nagyon sok ferdeség fog bekövetkezni a magyar oktatás területén., El akarjuk érni, azt a célt, hogy megadjuk mindenkinek, aki jelentkezik, a:zt a nagy nemzeti műveltséget, amely feltétlenül szükséges annak számára, aki magát intelligens emberré és olyan vezetővé akarja kiképezni, akinek hatáskörébe nagyobb területek és -nagyobb tömegek tartoznak. Viszont azonban a korlátok felállításával megnehezítjük enn«fc a magasabb műveltségnek a megszerzését. Örömmel tapasztaljuk, hogy ma az alsóbb rétegek felfelé kívánkoznak. Ez talán egy ősi kultúrvágy; a művelődéshez, a nagyoíbb műveltséghez mindenkinek joga van, szerintem ezeket a korlátokat szét kellene nyitni, itt van azonban az a beteg felfogás, amelynek tekintetében teljes mértékben osztom és magamévá teszem Farkas Tibor t. képviselőtársam nézetét, hogy itt mindenki a diplomát az állásért akarja megszerezni. Itt a tudás és a tanulás nem önmagáért szükséges még a jó anyagi helyzetben lévő előkelők, pénzvagyonnal, vagy íoldbirtokkal rendelkezők számára sem, hanem azért, hogy a vagyon mellett egy állást tudjanak a maguk számára biztosítani. Amikor az állások száma kevesebbedik, mert kicsiny az ország, nagy a diplomás intelligenciája, — itt hallottunk a pénzügyminiszter úr expozéjában a racionalizálásról, amely semmi más, mint az állami igazgatásnak szűkebb területre való szorítása, kevesebb íróasztal, kevesebb állami, megyei foglalkozás — ugyanakkor ennek ellentétét tapasztaljuk az iskolákban. Ma már, és itt Komis t. képviselőtársam egyik statisztikai adatára hivatkozom, a középiskolások száma majdnem eléri Nagy. Magyarország középiskolásainak létszámát. Itt kell a kormányzatnak is*a társadalom felvilágosítására sietni és amikor valaki gyermekét iskoláztatja és mondjuk, a négy középiskolás alapműveltséget, vagy a nyolc osztály után, az érettségit a gyermek megszerzi, akkor igenis oda kell állni a szülő elé. Milyen szervvel és milyen intézménnyel? Tanácsadással! Hivatalos szervvel, ahol a szülőket fel kell világosítani, hogy milyen lehetőségek nyílnak gyermeke számára, hogy az a szülő még kellő időben tudja gyermekét visszafogni, esetleg olyan pályára terelni, ahol mégis, kevesebb igényével jobban és hamarább boldogul, mintha felemészti a szegény szülő egy fél élet keresményét, vagy pedig az ősöktől örökölt kicsiny kapitálist és amikor már ezt elúsztatta egy diploma megszerzésébe, akkor az a diploma a szívére simul, de nagy szívfájdalmat okoz, mert még magasrangú protekcióval is a legszerényebb álláshoz sem tud jutni. Ettől a katasztró. fától tehát azt a szellemi proletariátust meg kell menteni azzal, hogy már kellő időben felállítjuk ezeket az észszerű és meggyőző korláKÉPVISEJ.ÖHÁZI . NAPLÓ £XI. ülése 193A. évi április ll~én, szerdán. 163 tokát, ami, azt hiszem; részben nagy hatással lehet azokra, akik értelmes szülők és gyermekeik jövőjét szívükön viselik. Végül a törvényjavaslat nagy érdeme az, hogy a történelem és a nemzeti ismeretek tanítását a középfokú oktatás gerincévé teszi, beágyazza annak közepéibe, mert ettől reméli annak a magyar típusnak előállítását, amelyről az előbb beszéltem. Igen t. Képviselőház! Felemlítem röviden kifogásaimat is. Kifogásom az, hogy én a kultuszkormánytól, amikor ilyen reformok terére lép, azt vártam, hogy egy nagy, átfogó, egységes kultúrprogrammal jön ide a Ház elé. Ha az elemi oktatásnál — vagy még visszább megyek: az óvodánál — kezdve, fel az egyetemi oktatásáig, vörös fonálként vonulna át egy ilyen nagy programmon a nagy nemzeti gondolat, akkor tisztán látnók, hogy az egész magyar kultúréletet hogyan képzeli el a kultuszkormány. De amikor csak a középső részt emeli ki, akkor hiányosnak tartom a törvényjavaslatot. Arra van szükség, hogy az ebben a törvényjavaslatban lefektetett nagy gondolat necsak a középiskolának legyen a kiváltsága, vagy ennek az oktatásnak legyen a gerince, hanem az a történelemtanítási kívánság mindenütt teljesíttessék és a tananyag kevésbítése, szelektálása megtörténjék és mindazok a panaszok, amelyek a múlt iskola rendszerével szemben előfordultak, küszöböltessenek ki. Ebben a törvényjavaslatban a középiskolára rászabva akarja a miniszter úr a helyzetet megjavítani, holott az egész népoktatáson, középoktatáson és felsőbb oktatáson keresztül kell vinni ezt az elvet, mert a történelemoktatást be kell vinni a középiskolába, a polgári iskolába, az iskolánkívüli oktatásba, sőt a történelemoktatásnak az egyetemen is helye van. Én tehát ezt hiányolom ebben a törvényjavaslatban. Már azelőtt is ostromoltuk a kultuszkormányt azért, hogy a 8 osztályú népiskolát bármi módon méltóztassék megvalósítani, mert egyedül Magyarország az, ahol hiányzik a 8 osztályú népiskola. Tudom, hogy ennek pénzügyi oka van. Itt van a polgári iskola, amely mint egy bolygó, egyedül bolyong a közoktatásban, amelyet szintén meg kell reformálni. Én ugyan nem vagyok azon a véleményen, hogy ebből 8 osztályos gimnáziumot csináljunk, de t helyesnek tartanám, — mert az agrárközönség ostromolja a kultuszkormányt, mondván, hogy akkor, amikor a kisebb kereskedelmi rétegnek nagyszámú kereskedelmi iskolája van, akkor a nemzet többségét tevő agrártársadaiomnak alia- van gazdasági szakiskolája —_ ha ezt ^a múltban nagyszerűen bevált iskolát t telitenők agrártudományokkal, hogy az 5000 lélekszámú községnek és az ahhoz csatlakozó falusi népnek gyermeke azokat a modern gazdasági is.mereteket, amelyek nélkül a gazdaság egyetlenegy ágát sem lehet ma már művelni, elsajátíthassa. A polgári iskolát tehát ilyen iskolává kellene átalakítani. De azt is parancsolja a fejlődés, hogy tessék azt a polgári iskolát fokozatosan 8 osztályúra felemelni. Mert most mi történik? A gimnázium két irányba hajlik: humanisztikus irányba és realisztikus irányba. Tudom, hogy a realisztikus irányiba a gazdasági honismeret, a népismeret be van véve, azonban azt óhajtanám, hogy ebben a gimnáziális oktatásban sokkal erőteljesebben domborodjék ki a falu népének, (Ügy van! Ügy van! 24