Képviselőházi napló, 1931. XXI. kötet • 1934. március 21. - 1934. április 27.
Ülésnapok - 1931-258
Az országgyűlés képviselőházának 258. niálni. De ezt az érettségi vizsga nem tudja megtenni. Az a szelekció csak akkor lehet igazságos és helyes, olyan, amelybe mindenki belenyugodhatik, ha nemcsak a szellemi munkára való .képességét állapítjuk meg, hanem megállapítjuk annak a tanulónak entöLcsi f magatartását, szorgalmát, kitartását, buzgóságát, becsületességét, világnézeti gondolkozását, érzelmi világát, szóval egész erkölcsi tófejét, ezt pedig nem lehet a vizsgálat alapján megállapítani, hanem ezt nyolcesztendei megismerés alapján lehet a tanári karnak megállapítania. Ennek a megállapítása, felfogásom szerint, tisztán az iskola és nem a vizsgabizottság dolga. Az érettségi e kétféle minősítésének megállapításába szóljon bele a jelöltnek egész nyolcesztendei munkája és magaviselete is, mert ha az érettségi nívóját csak a tantárgyakból akarjuk megállapítani, akkor felesleges az érettségi vizsga, mert hiszen az osztályvizsgákon ez mind megvan, az osztály vizsgákon a tantárgyakban való előhaladásról már egyszer levizsgázott a tanuló. Itt a szellemi érettségi fok megállapítását akarjuk elérni. Abban látnám a szelekciónak helyes irányát, ha megállapítaná az a bizottság, hogy vájjon annak a tanulónak nyolc évi munkája haladó, vagy hanyatló irányú-e. Ahol haladó irányt látok, ott garanciát látok abban a tekin tétben, hogy annak a tanulónak, aki hármasból lassan kettesre és azután egyesre fejlődött, az egyetemi tanulmányai a haladás irányában történnek. De annál, aki egyesekkel kezdte és hármasokkal, illetve pótvizsgákkal végezte, erre nézve semmi néven nevezendő garanciát nem látok. Én tehát az ilyentői az egyetemre való jutás kedvezményét minden körülmények közt megvonnám. Megvonnám abban a teljes meggy ozőciés ben, hogy az egyetemi tanulmányokra való túlzott ráeresztés nem szolgálja ennek a nemzetnek az érdekeit és nem szolgálja azt, hogy az egyetemi végzettség megfelelő megbecsülésben részesüljön. T. Képviselőház! Hiányzik ebből a javaslat; ból valami, és ez annak expressis verbis való megállapítása, hogy vájjon azok, akik egyetemre nem mehetnek, szakfőiskolákra mehetnek-e, igen vagy nem? Az én felfogásom szerint annak számára, akit még az egyetemennem látok szívesen, vannak olyan szakfőiskolák, amelyeken ő még igen eredményes munkát produkálhat. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ilyen például a Képzőművészeti Főiskola, az Iparművészeti Főiskola, a Testnevelési Főiskola, a Zeneművészeti Főiskola, a Színművészeti Főiskola. Szóval a szakfőiskoláknak egész sorozata van, ahova azok a tanulók, akik nem valók tudományos, egyetemi pályá,ra, még mind oda ereszthetők. Szeretném tehát, ha a törvényjavaslatba be méltóztatnék azt expressis verbis is venni, hogy az, aki a tudományegyetemi tanulmányokra nincsen képesítve, ezekre a szak főiskolákra még mindig képesítve van és ezekre még mindig elmehet. (Vázsonyi János: Nagyon helyes!) Nagyon szeretném azt is tudni — amire nem találok választ ebben a törvényjavaslatban, — vájjon mi legyen a középfokú szakiskolák alépítménye. Mert méltóztatnak tudni, vaunak nekünk igen fontos középfokú szakiskoláink, amelyekről gondoskodni kell. Ilyenek, — felsorolok egynéhányat — a tanítóképző, a felsőkereskedelmi iskola, a felső ipariskola, a felső gazdasági iskol kertészeti iskola, a katonai iskolák, amely iskolákba négy középiskola elvégzése után lehet beiratkozni. Kérdezem, mi ennek az egészséges és természetes alapépítméülése 193%. évi április 10-én, kedden. 135 nye? Azt méltóztatnak mondani, hogy a középiskola négy osztálya. En azt mondom, hogy nem. Mert a középiskola negyedik osztályából azok szoktak lemaradni, akik a középiskola tehertételei, akik ott gyöngébbek. (Szűcs István: i Vagy a szegények!) Vagy a szegények. Ezek a i szakiskolák pedig jó anyagot kívánnak; nem azt kívánják, hogy aki nem tud boldogulni a I gimnáziumban, az menjen ezekbe a szakirányú iskolákba. Nem, ezek a szakiskolák szintén egészséges és jó tanulóanyagot kívánnak, ennek következtében meg kell oldanunk azt a kérdést, hogy mi legyen ezeknek az alépítménye. Mert ha a másikra, a polgári iskolára méltóztatnak gondolni, — én is gondolok rá, mint fsy.időszerint természetes alépítményére ezeknek az iskoláknak — akkor kell valamiről gondoskodni a tantervben, és pedig arról, hogy ezeknek, — legalább a közismereti tárgyaknál — a tantervük közös, illetőleg egyenlő legyen. Lehete f1 erséfr ugyanis az. hoírv a gimnázium negyedik osztályából odakerülőknek más bázisuk legyen, mint a polgári iskola negyedik osztályából oda jövők nnk, és hogy az a középfokú fw.í»>Jsíkola az el«fí félévét azzal töltse, hogy a kétféle oktatás közötti matematikai differenciát, német nyelvi differenciát, magyar nyelvi differenciát nivellálja és elvesztegessen a maga szűkre szabott hat vagy nyolc félévéből egy félesztendőt egy olyan munka nivellálására, amelyet el lehet végezni a középiskolai reformma^ kapcsolatban. Végtelenül fontosnak tartom tehát, hogy a polgári iskolák és a gimnáziumok négy osztályának a közismereti tárgyakban való tanterve legalább is homogén, va^v egymáshoz közelálló legyen, hogy a középfokú szakiskolákban arra építeni lehessen. És még egy okból tartom ezt szükségesnek. Igen gyakran előfordul, hogy vaíaki — szegény ember gyermeke — polgári iskolában kezdi pályáját és kiváló tehetségnek bizonyul ottan. Minden tanára azt mondia neki: fiam, neked folytatnod kellene tanulmányaidat. Ezek tehát természetes és jó utánpótlásai lennének azoknaik, ak'k tehetséghiány folytán kiestek a középiskolából. Ezeknek jó utánpótlását tenné lehetővé az, ha^ viszont az előbb említettek, mint kiváló tehetségek, a polgári iskola, negyedik osztályából ^bejuthatnának a középiskolába és folytathatnák tanulmányaikat. (Egy hang jobbfelől: Ez ma sincs kizárva!} Azt méltóztatik mondani, hogy ez ma sincs kizárva. Igaz, hogy nincs kizárva, azonban e^y differenciális vizsgához van kötve. Én azt szeretném, ha ez a differenciális vizsga csupán egyes tárgyakra szorítkoznék és nem vonatkoznék tananyagokra. Mivel latint nem tanulnak a polgári iskolában, tehát erre a latin nyelvre a differenciális vizsgának igenis kell vonatkoznia, de ne vonatkozzék a tárgykörök közötti differenciára, a tananyagdifferenciára, hanem tessék megcsinálni a középiskolának és a polgári iskolának a tantervét úgy, hogy az átlépés a tanulók lehető kímélésével történjék, hogy a szegény gyermekek, akik a polgári iskolában indultak, de tehetségeseknek bizonyultak, azok a középiskolai felső osztályaiban folytathassák tanulmányaikat. Mélyen t. Képviselőház! Ha unár megemlítettem a polgári iskolát, szeretném, ha a miniszter úr eldöntené. hosrv az ő iskolarendszerében ihol van ennek az iskolatípusnak a helye. Nagyon szeretném, ha ezt el méltóztatnék dönteni egyszer. Mert lígy, ahogy a polgári iskola ma vanamnak a reformnak az ellenére, amelyet már mi csináltunk a polgári iskolánál, nem tud megélni. (Kornis Gyula: Miértl — Dinien Ödön;
